Dilemmák, kérdések az általános iskola kiválasztásakor

Megannyi kérdés, mely az óvodából ballagó apróságok szüleinek fejében kavarog a tavaszi hónapokban. Különösen akkor nehéz jól választani, ha az első lurkó készül suliba. A szülők nem tudhatják, hogy az intézmény külleme, felszereltsége, hírneve, vagy éppen a tanító néni személye lehet a garancia arra, hogy a kisdiákból jó tanuló, boldog diák váljon.

A legtöbb intézményben nyílt órákat, napokat tartanak, míg Seregélyesen a szülők az iskola szívébe, lelkébe is beleláthatnak. Az Iskolanyitogató címmel meghirdetett program hagyományosan a tavaszi időszakban várja a leendő elsősöket és szüleiket. A Székesfehérvár közeli nagyközség intézménye pedig nem csak külleme, hanem jó hírneve, izgalmas programjai, elmúlt évekbeli fejlesztései révén is csábítja a diákokat, s szüleiket, persze elsősorban a helyieket.

Liptainé Bihercz Ildikó, a ma még óvodás gyermekek leendő osztályfőnöke játékosan ismerkedett a kicsikkel (Fotó: Lovász Lilla)

A megye számos kis településén, falvakban, községekben ragaszkodnak a helyiek az oktatási-nevelési intézményekhez. Azt vallják, egy falu addig él, fejlődik, amíg van óvodája, iskolája. Sok helyen akkor is ragaszkodnak a sulihoz, ha csak kis létszámú osztályokban folyhat az oktatás. Gyakori, hogy a felső tagozatot egy közeli község intézményébe helyezik át, s ez megviseli a helyieket. Nagylókon például a korábbi társult intézményi rendszerből, melyet jól működtetve Sárbogárddal, Sárszentmiklóssal tartottak fent, szeretnék visszahozni a 7., 8. osztályos diákokat helybe. Abán pedig már az óvodában indul az „Életfa” program, mely folytatódik az általános iskolában, sőt, a helyi gimnáziumban is. Vagyis itt a szülők már az óvodában iránymutatást kaphatnak.

Seregélyes nagyobb lélekszámú község, a diákok eredményeinek, a pedagógusok aktivitásának, a település földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően működik az iskola alsó, felső tagozata is, szép számmal járnak gyerekek az intézménybe, ami azonban kemény munka eredménye, nagy ugyanis a székesfehérvári iskolák vonzereje. Az iskola éppen ezért találta ki programját, melynek keretében háromszor várják tavasszal a szülőket.

A napokban első alkalommal fogadták a leendő diákok családját. Sajtos József igazgató elmondta, az intézmény nehéz időszakon, fenntartó váltáson van túl, de keményen dolgoznak, hogy a gyerekek ne vegyenek észre semmit. Számtalan sikeres pályamunkának köszönhetően sok fejlesztéshez kaptak forrást, támogatást, melynek egy része az intézmény küllemén, technikai felszereltségén mérhető le, másik része pedig a programokon.

A nagycsoportos gyermekek szüleinek persze más és más szempontok a fontosak. Egy édesapa a nyelvi képzésről érdeklődött, mert gyermeke játékos formában már az oviban is tanulta az angolt, s a folyamatosságot szeretnék megtartani. Az iskolában harmadik osztálytól van idegen nyelvi óra, elsőben, másodikban csak szakkört tartanak. Mások arról érdeklődtek, milyen lesz majd a tervezett egész napos oktatás. A jogszabályok folyamatos változása miatt azonban arról még az iskoláknak sincs 100 százalékos tájékozottságuk. A bizonytalanság az állandó oktatási reform körül persze nem csak itt van.

Sajtos József intézményvezető a szülőknek, családtagoknak mutatta meg az iskolát (Fotó: Lovász Lilla)

- Az már egészen biztosnak tűnik, hogy az elsősök ingyen kaphatják meg a tankönyveket, de hogy ezek mely kiadó munkái lesznek, arról még mi sem tudunk – mondta példaként az igazgató. Aki hangsúlyozta, számára a kommunikáció, s azáltal az együttműködés a legfontosabb a szülőkkel és a gyerekekkel.

Dvériné karon ülő kisfiával érkezett a tájékoztatóra, elárulta, egy gyermeke már itt tanul, egy nagycsoportos pedig ősztől lesz az intézmény tanulója. Itt élnek, a kicsiket is könnyebb egy helyre vinni reggelente, így nem is kérdés, miként választanak iskolát.

Az iskolába egyébként közel negyven elsőst várnak, két osztályt indítanának szeptembertől. Az elsősök osztályfőnöke pedig Liptainé Bihercz Ildikó és Kovács Marianna lesz.

Mindig van egy első - jegyzet

Édesanyám elbeszélése szerint, amikor elsőbe készültem, nem volt nehéz dolguk, utcánk az akkori nevén Schönherz, majd később Munkácsy iskolához tartozott. Az izgalmat nem az iskolaválasztás, inkább kilóim száma adta, a húszkilós „álomhatárt” épp csak alulról súroltam. Az első találkozás az osztálytársakkal izgalmas volt. Aztán negyedikesként az alsósok között a legnagyobbak voltunk, majd újra a legkisebbek, mert felsőben az ötödikesek kicsik. Aztán nagyok lettünk, majd jött egy újabb első, a gimnáziumi. Aztán az első főiskolai évet az első munkahely követte. És mindig lesz egy első Egy első, amit várunk, megélünk.