Bor Józsefnét, a gyémántdiplomás pedagógust köszöntötték az abaiak

Egy gyermek, egy iskolás diák életében talán az egyik legfontosabb személy, szereplő a tanító néni. A tanító néni, aki soha nem múló szeretettel, óvó tekintetével felügyeli tanítványait. Ha kell, szülőként, ha kell, pedagógusként áll helyt, terelgeti a gyerekeket. Gyermekkorunk kedves, olykor szigorú tanító nénijeire szívesen gondolunk vissza, s akkor is megőrizzük őket szívünkben, ha távolabb kerültünk egymástól.

Egy faluban, egy kis közösségben pedig még szorosabb maradhat a kapcsolat, hiszen az utcán, a könyvtárban, s a település életében fontos, jeles eseményeken, ünnepeken is találkozhatunk egykori tanítóinkkal.   Így tesznek nap mint nap az abaiak is, akik nemrégiben köszöntötték Bor Józsefnét, azaz Joli nénit. Joli néni gyémántdiplomájának együtt örültek, s persze annak is, hogy a tanító néni ma is aktív, a közösségi események, iskolai rendezvények látogatója.

"El nem múló örök hála neked Uram Jézus, hogy engem is szeretetedbe fogadtál..."  - ezekkel a szavakkal köszöntötte Joli nénit a református lelkész felesége a gyémántdiploma átadásakor. Ahogyan Fábián Judit, a Perkáta – Nagykarácsony – Aba Általános Művelődési Központ Aba Sámuel Tagiskola vezetője, sőt dékánként a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának, mint Joli néni alma materének jogutódja is köszöntötte a nyugdíjas pedagógust.

- 1952 júliusában szereztem tanítói oklevelet - mondta Joli néni. Majd elmesélte, édesanyja, Végh Mária szülésznő, édesapja, Vasi Gyula cipész és csizmadia volt. A gyermekévek egy részét Alsószentivánon töltötte, ott kezdte az általános iskolát. Vásárhelyi Klára volt a tanítónője, részben az ő hatására választotta ezt a pályát. Valamivel később Abára kerültek, s itteni tanítója, Buday Gitti néni nagy szeretettel fogadta, kedvessége, figyelmessége segítette abban, hogy gyorsan beilleszkedjen. Ő szintén nagy hatással volt rá, végül így választotta a pedagógusi pályát. - Már az ötödik, gyakorló évemet is az abai iskolában töltöttem, s 36 év után innen mentem nyugdíjba. A legtöbbet első és második osztályban tanítottam. Emlékszem, hogy 1951-ben az első osztály, amit megkaptam, éppen a másodikat végezte, 52 gyermekem volt, s matematikából a szorzótáblát, nyelvtanból a szótagolást tanultuk. Később aztán kevesebb gyermek volt egy osztályban, hiszen 42-es létszám fölött bonthatóvá vált az osztály... Szinte mindvégig alsósokat tanítottam, bár a magyar irodalom nagyon közel állt hozzám. Fiam érkezése miatt mondtam le a továbbtanulásról, azonban egy komplex anyanyelvi tanfolyamot így is elvégeztem - mesélte a gyémántdiplomás tanító.

Joli néniről tudják a faluban, hogy máig igen aktív, ha csak teheti, segít. Munka mellett 15 évig volt például munkaközösség vezető és szakszervezetis. - Ami azért is nagyon fontos  - emelte ki -, mert segíthettem abban, hogy 13-15 pedagógus kaphasson kölcsönt, s építkezhessen Abán. Ezek a tanítók, tanárok letelepedtek a községben, így lett a tantestületnek egy igazi magja, s váltunk közösséggé. Olyan csapattá, melynek tagjai ma is tudnak egymásról, még arról is, ha valamelyikünknél unoka, dédunoka születik - mesélte a tanító néni, aki 1986 szeptemberében ment nyugdíja. De szinte egy percet sem pihent, a Tanka József Könyvtár munkatársa, lelke, motorja lett, s tevékenykedett ott további 22 éven át. Ezalatt a könyvtárban olvasóesteket, versenyeket szervezett gyerekeknek és felnőtteknek is, a helyi költők, lelkészek munkáját összegyűjtötte, méltatta. Jelenleg is az Idősek Otthonába jár felolvasni, hogy szeretetét szétossza. A könyvtár névadójának emlékét, verseit is őrzi, népszerűsíti. "Mit kiszabva le kell futni és csak az tud jelet hagyni itt a porban és a mában, aki hős az akarásban." - írta Tanka János. Az idézet pedig hűen tükrözi Joli nénit.