Bánatból született játékok

Fotó: Lovász Lilla

Igaz: a   játéktörténet izgalmas terület,  mert  árulkodik a korról,   amelyben egy-egy sikeres darab  megszületett -  a hajdani technikáról,  a játék akkori megítéséről. De a játékokhoz sorsok is társulnak: azoknak a históriája,  akik létrehoztak egy babatípust, és azoké is, akik szeretgették és     megőrizték az utókornak... Zsidek Katalin restaurátor 22 évig  foglalkozott játékokkal, s a textilbabák voltak a kedvencei. Talán azért is, mert restaurálásuk kihívást jelent egy szakember számára. A gyerekek  textilből készült kedvenceiket szétjátszották, ha  pedig elzárták előlük,  a szekrényben a molyok ették meg  a becses figurát...

Nem véletlen, hogy a híres  Lenci babákból kevés maradt meg: egy olasz aukción másfél millió forintért kelt el egy példány.A baba megálmodója, Elena König 1886-ban született Turinban (ma Torinó). Művészetkedvelő szülei öt gyermeket neveltek  mesélte Zsidek Katalin.  Elena hat éves volt, amikor az apja  egy mezőgazdasági kutatóintézet igazgatója  meghalt. Az édesanyja zongora- és nyelvórákat, adott, hogy megéljenek. Nehéz volt a sorsuk, Elenát tizenévesen egy bécsi nagynénje vette magához: az ő boltjában  dolgozott, és fényképészetet tanult egy művészeti iskolában, majd fotóstúdiót nyitott. Férjével Enrico Scavinivel aztán újra Torinóban telepedett le.  Az első gyermekük meghalt,  az I. világháború kitörésekor a férjet behívták katonának... Elena egyedül maradt. Ekkor csinálta az első puha, durcás arcú rongybabát. Frontról hazatérő férje biztatta Elenát, készítsen még hasonlókat. Elena egyik barátja épp Amerikából érkezett Európába, a jó üzlet reményében: úgy gondolta, a babáknak sikerük lehet az új világban. Ám Elena munkái már a hajón  elkeltek.Ez adta a lökést 1919-ben a  babagyártás elindításához. Elena bátyja készített egy gépet, ami a keménypapírt a fémformára gőzölte. Erre vászon került, majd vékony filcet feszítettek rá, amit hátul rögzítettek. A haj moherből készült, az arcot kézzel festették    meg  ettől voltak a babák mívesek, egyediek ,   a Lenci baba szeme mindig oldalra néz...

A baba keze,  lába és feje beépített fakorongokon mozgott. A test vászonból készült, faforgáccsal tömték keményre, de  a vászonalapra filcet is varrtak. A játék óriási sikert aratott: a németek próbálták utánozni, de termékeikből hiányzott az egyéniség... A gyárat közben kinőtték, nagyobb épületbe költöztek, Elena művészbarátai is bekapcsolódtak a gyártásba: csodás  babaruhatárak születtek organzából és   ficből.Elena évekig vágyakozott gyerek után: a textilbabák  kárpotlásként, vigaszul születtek meg... Végül 35 éves volt amikor     az első gyermeke, Alini  megszületett, és 39 éves, amikor világrajött Carlo.

Addigra  a gyerek utáni vágy megteremtette a Lenci baba-kollekciót: Elenát becézte így a férje.  Másrészt a gyár jelmondatának kezdőbetűi adták ki a Lenci nevet: Ludus est nobis constanter industria, azaz A játék a mi örök munkánk...   Zsidek Katalin persze, azokat a Lenci babákat is is megmutatta, amelyeket ő mentett meg az enyészettől. Láttuk a fotókat az elrongyolódott, molyette babákról, és láttuk, miként születtek újjá a restaurátor  türelmet, kitartást, kísérletező kedvet  igénylő munkája nyomán. A szemétrevaló kacatból  műtárgyakat varázsolt  - olyan kincseket, amelyekért ma a  gyűjtők vetélkednek...