Az idei ápolói nap kitüntetettje - A főnővér, aki a helyén van

Kossuth Zsuzsanna, a magyar ápolás legendás alakjának kétszázadik születésnapja alkalmából rendezett idei ápolók napja különlegesen fontos esemény volt a szakma életében. Az idei kitüntetettek elhivatottsága, munkássága példaértékű a jövő generációja számára is. Ezért mutatjuk be őket, munka közben, ezért mesélnek nekünk arról, miért vágtak bele, mi motiválja őket évtizedek óta. Andavölgyiné Tóth Márta diplomás ápoló, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház újszülött, csecsemő és gyermek osztályának vezető főnővére, aki harmincöt éve lépett az útra, a Magyar Ápolási Egyesület egyik idei kitüntetettje.

Épp a zárt csecsemő intenzívről igyekszik ki, amikor megérkezek hozzá. Szobájába invitál, ahol a Kossuth Zsuzsanna ezüst emlékérem mellett még sorakozik egyéb elismerés és családi fotó is. Aki egészségügyi intézményben dolgozik, az tudja, milyen a kétlaki élet

Fotó: S. Töttő Rita

- Ennek a szakmának talán épp az az egyik legnagyobb szépsége, hogy nincs két egyforma nap. Mindig a betegek létszáma és a betegségek jellege az, amin múlik, mennyi a munka. Természetesen van napirend, amit persze sokszor felülír az élet – tudjuk meg Mártától, aki teljesen véletlenül került a gyermekgyógyászat területére, hiszen eredetileg óvónőnek készült. Megtetszett neki az itt folyó munka, s noha gondolkodott a védőnői vonalon is, szerencsére maradt. – Abszolút érzem ennyi idő után is, hogy a helyemen vagyok.

Hamar kapott olyan jellegű megbízásokat, amelyek mellett a családi életét is ki tudta teljesíteni. Például évekig vezetett tankórtermet az osztályon, ami azt jelenti, hogy az ide érkező tanulókkal foglalkozott „élesben”. – Életem egyik legszebb időszaka volt ez, ami meghatározta a későbbieket is, hiszen aktívan tanítom a gyerekápoló hallgatókat, illetve a felnőttképzésben és a kórház felzárkóztató képzésében is aktívan részt veszek.

Az ápolói hivatás legszebb része a gyerekek bizalmának elnyerése. – Hiszen minden gyerekkel, amikor bekerül a kórházba, csupa negatív dolog történik, miközben az anyukája, aki korábban még egy ferde nézéstől is megvédte, most nem tud neki segíteni. De látjuk azt, hogy a bekerülő gyerekek minden nap egy kicsit közelebb engednek magukhoz. Amikor pedig hazamennek, gyakran már boldogan, mosolyogva jönnek oda hozzánk, elfogadnak bennünket. Akik pedig valamiért hosszabb ideig vannak nálunk, sokkal szorosabb kapcsolatot alakítanak ki velünk.

Mártának egy szép emlékplakettel köszönték meg a munkáját, aminek az értékét növeli a sok szívből jövő gratuláció. – De ez „csak” egy szép oklevél – teszi hozzá. – Az igazi elismerést a gyerekek mosolya adja.