Amikor romokba dől egy élet

Bene Istvánné válása után albérletről albérletre vándorolt, amikor 2004-ben hazaköltözött Dinnyésre, hogy ápolja a beteg édesanyját. 2005 óta egyedül élt a több mint százéves cselédházban. 2013. március 15-én, az óriási hóviharban már egyszer beszakította a nagyobbik kémény a tetőt, a vályogház padlásterét belepte a hó.

Már akkor hivatalos jegyzőkönyv született arról, hogy a ház életveszélyes és lakhatatlan. A nagyobbik kéményt három éve elbontották, a villanyt kikapcsolták, ennek ellenére pár nap után visszaköltözött és a házban maradt.

„Hova is mehettem volna?” – tette fel a választ is magában rejtő kérdést a 60 éves asszony. Nem volt hova, és nem volt miből. Most március elsején megroggyant a magányosan álló, kisebbik kémény is.

– Szerencsére nem voltam a házban, amikor beomlott a kémény. Este jöttem haza Székesfehérvárról, itt voltak a tűzoltók. Ezúttal is a szomszédok hívták ki őket – idézte fel a március elsejét, ami fedél nélkülivé tette.

Bene Istvánné háza életveszélyes. Hogy ne váljon hajléktalanná, segítségre lenne szüksége Fotó: Koppán Viktor

Jelenleg egy kicsit erősebb szellő is elég lenne, kártyavárként omlanának össze a nedves falak. Bene Istvánné ezúttal saját felelősségére sem maradhat, lakhatatlan házát el fogják bontani. Egy időre a helyi művelődési házban kapott menedéket és matracot, ma pedig a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai költöztetik át ideiglenes lakhelyére egy, a baptisták által fenntartott velencei szálláshelyre.

– Most ez talán picit felvidított, jobban érzem magam, hogy van egy kis segítség. De a napokban rosszul lettem, féltem, hogy agyvérzést kapok. Annyira fájt a fejem, hiába szedtem be a gyógyszert – mondta a cukorbeteg, magas vérnyomással küzdő asszony.

Három éve dolgozik közmunkásként a gárdonyi rendőrkapitányságon, havi nettó 67 ezer forintért. Nem vágyik másra, csak egyetlen szobára, hogy ne legyen hajléktalan. Egy helyre, ahol meghúzhatja magát, ahova berakhatja a ruháit és a bútorait.

„Nincs is másom” – mondta rezignáltan, amikor a ház udvarán beszélgettünk.

– Engem nagyon sokan ismernek. Gárdonyban dolgoztam hat évig egy élelmiszerboltban, aztán sajnos gerincsérvem lett, és nem tudtam már tovább végezni ezt a munkát. Most folyton kérdezősködöm, hátha tud valaki nekem segíteni, de a tóparton nagyon drága az albérlet. 67 ezer forintból hova mehetnék? – fogalmazott.

A Fejér Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztálya 2013. szeptember 30-án elrendelte a romos, megdőlt tetőszerkezetű épület elbontását, az életveszélyes állapot megszüntetését. Ahogy a végzésben írják, a kötelezésben foglaltak nem történtek meg, ezért idén – az újabb kéménybedőlés után – március 3-án 30 ezer forintos bírsággal sújtották az asszonyt.

Fogalma sincs, mégis miből tudná ezt kifizetni.