Akár a családban

Kiben nem merült még fel a kérdés, mi lesz a gyerekekkel, ha az édesanya és az édesapa is dolgozik, különösen, ha több műszakos munkarendben teszi azt. A Sárvíz kistérségben több mint ezer kérdő-ívet küldtek ki, hogy felmérjék, probléma-e a gyermeknevelés és a munkahelyek egyeztetése. A beérkezett válaszokból kiderült, súlyos gond a gyermekek elhelyezése, ha a bölcsőde, óvoda, iskola bezár. Sokan úgy nyilatkoztak, az intézmények kötött nyitva tartási ideje miatt nem tudnak munkát vállalni. Éppen ezért a Sárvíz Többcélú Kistérségi Társulás munka-szervezete felmérte az igényeket, s beindítja a családi napközi hálózatot.

Először csupán három településen, később a többiben is lesz családi napközi. Gerse István, a munka-szervezet megbízott vezetője elmondta, több szempontból is megoldást jelent a családi napközihálózat kialakítása. Egyrészt a nők, az édesanyák tudnak munkát vállalni, másrészt a családi napközi dolgozói helyiek, így néhány munkahely is teremtődik. A gyermekek számára létrehozott újfajta intézmény azért is jó, mert szemben a bölcsődék, óvodák megszokott ütemezésével, a szülők igényeihez igazodik, egyedi, személyre szóló, rugalmas a nyitva tartása. Az önkormányzati, illetve nonprofit működtetésben szolgáltató családi napközit az állami normatíva 100 százaléka illeti meg, így évente egy gyermekre 250 ezer forint jut. A kistérségi társulások 500-1200 forint normatívát igényelhetnek gyerekenként.

Mészöly Barbara tavaly decemberben hívta életre családi napközijét, amelyet már bővíteni szeretnének. A belváros közelében működő intézmény szerinte az állami szolgáltatórendszert egészíti ki, bár megtörténik, hogy ha mégis kap férőhelyet valamelyik kisgyermekük, a szülők mégis maradnak a több anyagi ráfordítással járó - ám a kis létszáma miatt családiasabb hangulatú - napközi mellett.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Először csupán három településen, később a többiben is lesz családi napközi. Gerse István, a munka-szervezet megbízott vezetője elmondta, több szempontból is megoldást jelent a családi napközihálózat kialakítása. Egyrészt a nők, az édesanyák tudnak munkát vállalni, másrészt a családi napközi dolgozói helyiek, így néhány munkahely is teremtődik. A gyermekek számára létrehozott újfajta intézmény azért is jó, mert szemben a bölcsődék, óvodák megszokott ütemezésével, a szülők igényeihez igazodik, egyedi, személyre szóló, rugalmas a nyitva tartása. Az önkormányzati, illetve nonprofit működtetésben szolgáltató családi napközit az állami normatíva 100 százaléka illeti meg, így évente egy gyermekre 250 ezer forint jut. A kistérségi társulások 500-1200 forint normatívát igényelhetnek gyerekenként.

Mészöly Barbara tavaly decemberben hívta életre családi napközijét, amelyet már bővíteni szeretnének. A belváros közelében működő intézmény szerinte az állami szolgáltatórendszert egészíti ki, bár megtörténik, hogy ha mégis kap férőhelyet valamelyik kisgyermekük, a szülők mégis maradnak a több anyagi ráfordítással járó - ám a kis létszáma miatt családiasabb hangulatú - napközi mellett.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Először csupán három településen, később a többiben is lesz családi napközi. Gerse István, a munka-szervezet megbízott vezetője elmondta, több szempontból is megoldást jelent a családi napközihálózat kialakítása. Egyrészt a nők, az édesanyák tudnak munkát vállalni, másrészt a családi napközi dolgozói helyiek, így néhány munkahely is teremtődik. A gyermekek számára létrehozott újfajta intézmény azért is jó, mert szemben a bölcsődék, óvodák megszokott ütemezésével, a szülők igényeihez igazodik, egyedi, személyre szóló, rugalmas a nyitva tartása. Az önkormányzati, illetve nonprofit működtetésben szolgáltató családi napközit az állami normatíva 100 százaléka illeti meg, így évente egy gyermekre 250 ezer forint jut. A kistérségi társulások 500-1200 forint normatívát igényelhetnek gyerekenként.

Mészöly Barbara tavaly decemberben hívta életre családi napközijét, amelyet már bővíteni szeretnének. A belváros közelében működő intézmény szerinte az állami szolgáltatórendszert egészíti ki, bár megtörténik, hogy ha mégis kap férőhelyet valamelyik kisgyermekük, a szülők mégis maradnak a több anyagi ráfordítással járó - ám a kis létszáma miatt családiasabb hangulatú - napközi mellett.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Mészöly Barbara tavaly decemberben hívta életre családi napközijét, amelyet már bővíteni szeretnének. A belváros közelében működő intézmény szerinte az állami szolgáltatórendszert egészíti ki, bár megtörténik, hogy ha mégis kap férőhelyet valamelyik kisgyermekük, a szülők mégis maradnak a több anyagi ráfordítással járó - ám a kis létszáma miatt családiasabb hangulatú - napközi mellett.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Mészöly Barbara tavaly decemberben hívta életre családi napközijét, amelyet már bővíteni szeretnének. A belváros közelében működő intézmény szerinte az állami szolgáltatórendszert egészíti ki, bár megtörténik, hogy ha mégis kap férőhelyet valamelyik kisgyermekük, a szülők mégis maradnak a több anyagi ráfordítással járó - ám a kis létszáma miatt családiasabb hangulatú - napközi mellett.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.

Hajdú István - akit a Pityut kicsit módosítva csak Petya bácsinak hívnak - minden bizonnyal unikum ezen a területen: a fiatal, mosolygós, hosszú hajú gépészmérnök nyolc év műszaki tevékenység után valósította meg álmát, és lett Barbaráék családi napközijének munkatársa. Korábban már dolgozott hasonló helyen, s ott annyira megszerette a gyermekekkel való foglalatoskodást, a légkört, hogy nem volt kétséges, többé nem tér vissza eredeti szakmájához. A gyakorló apuka - saját, szintén ide járó aprósága kétéves - manapság nyolc-tíz másfél és három év közötti kisgyermekkel foglalkozik sok szeretettel napközben, látni őket csapatosan sétálni valamelyik játszótérre. Szokatlan látványt is nyújtanak, hiszen a kisgyermekgondozást a magyar társadalomban hagyományosan női szerepkört tartják nyilván. Mészöly Barbara azt mondja, a szülők örülnek, hogy gyermekük - bár édesapja sokat dolgozik, kevesebbet tud a gyerekkel lenni - mégis megkapja az énképe fejlődéséhez szükséges férfi-mintákat.