Hírek

2012.11.27. 12:36

Napjaink arctalan lovasai

Székesfehérvár - A tervek szerint a jövő évben már be is mutatják a Tomcsa Sándor Színházban A lovasok című darabot, amellyel Adorján Viktor nyert a teátrum drámapályázatán.

Bokros Judit

Lovasok jönnek, nem tudni miért. Csak egy ember véli látni őket, s érzi: nem jó szándékkal közelítenek. Ám a többiek nem hisznek neki. Miután azonban  sorozatban bekövetkeznek a rossz események, kénytelenek tudomásul venni a kívülről jövő, ismeretlen fenyegetés tényét...

A székesfehérvári Adorján Viktor A lovasok című drámája cselekményének egy részét foglaltam össze e néhány mondatban, a mű 217 munka közül nyerte el a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház drámapályázatának első díját. A közel nyolc  éve a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igazgatójaként is tevékenykedő szerző korábban dolgozott a Vörösmarty Színház kamaratermének művészeti vezetőjeként, és számos írást publikált.

 

Adorján Viktor pályázata nyert a dráMÁzat című kiíráson, művét jövőre mutatják be a tervek szerint (Fotó: Nagy Norbert)

A dráMÁzat című felhívásra beküldött műve már évekkel ezelőtt elkészült, és be is nevezett vele egy másik kiírásra, ám az a  zsűri akkor nem adott ki díjat.  
- Az Onassis Foundation hirdetett korábban egy világméretű drámapályázatot, A lovasokat arra írtam, be is küldtem. Lefordították görögre. Három zsűri volt, ezek közül az, amelyik a döntést hozta, és amely elé az én írásom is odakerült, végül nem adott ki díjat  - erről még kaptam tőlük értesítést. Mivel művelődési ház igazgatóként elég rendszeresen nézem a pályázatfigyelőt, ráakadtam a Tomcsa Sándor Színház kiírására. Tekintettel arra, hogy A lovasok ugyan bárhol játszódhat, mégis erőteljes utalások vannak arra, hogy inkább erdélyi történetről van szó, ezért  azt gondoltam, éppen  megfelel a feltételeknek. Nem dolgoztam át rajta semmit -  meséli Adorján Viktor.

A teátrum nem tett megkötést a beküldendő művek kapcsán, ám az egyik zsűritag  elmondása szerint fontos szempont volt a dráma színpadra alkalmazhatósága, nyilván  sokat nyomott a latban, hogy érezhető az aktualitása, áttételesen korunk problémáival foglalkozik, többrétegű, s az sem lehet mellékes, hogy Erdélyhez is köthető. Amúgy pedig még humora is van, teszi hozzá Viktor, ő legalábbis jókat derült magában a székelyesen megírt mondatokon, csavarokon. A döntésből látszik: a stílus, a megfogalmazás módja nemcsak őt fogta meg.

- A kilenctagú zsűriben határon túli és inneni  szakemberek voltak, köztük dramaturggal, kritikusokkal, egyetemi oktatóval, a színházat három fő képviselte. A pályázat jeligés volt, és nekem kicsit úgy tűnt, mintha az eredmény kihirdetésekor meglepődtek volna, hogy egy magyarországi magyar nyert. Talán mert a darabot kicsit székelyesen írtam meg, és másra számítottak. Ám nekem is vannak erdélyi gyökereim, édesapám még Brassóban született, apai nagyanyám pedig Adorján volt, ez a név gyakori arrafelé -  mondja Viktor.

Amikor a cselekményről kérdezem, élvezettel vág bele a rövid összefoglalóba: egy kis faluban játszódik, a nagy hegyek között, egy kocsmahelyiségben, ami bolt és posta is egyben, ám a kocsma részben történő dolgok érdekesek. Mai, mégis évek óta jelen lévő gondok, élethelyzetek rajzolódnak ki a szereplők beszélgetéséből, és érezhető: mindez vonatkoztatható akár a hazánkban tapasztalható mai állapotokra is. A lovasok utal az arctalan hatalmakra, a globalizációra, a fogyasztás mindenhatóságára, a kiszolgáltatottságra - körvonalazódik a szerző elbeszéléséből, aki a minap tért vissza Székelyudvarhelyről, ahol az adminisztratív teendőkön túl interjúkat is adott, és  egyeztették, mikor kerülhet sor a dráma ottani bemutatójára.

S hogy mi, fehérváriak láthatjuk-e majd itt, a darabot? A szerző e kérdésre úgy válaszolt: mindez megegyezés, szerzői jogok kérdése, ám  ő semmi elől sem zárkózik el. Reméljük a legjobbakat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!