A víz lehet a mi aranyunk

A közelmúltban  megvalósult Magyar-Arab Gazdasági Fórumon Orbán Viktor bejelentette: elhárultak a politikai, pénzügyi és jogi akadályai annak, hogy hazánk megerősítse  az arab befektetési szándékot.  Volt már ilyen kezdeményezés korábban, de tíz évet kellett várni a folytatáshoz.  Az Egyesült Arab Kereskedelmi Kamara elnöke, Advar Kassar képviselte államok kétszáz üzletembere érdeklődik hazánk iránt öt gazdasági területen.

Az agárdi fürdő belső, gyógyvizes medencéje. Sok helyen pénzügyi gondokról hallani, Agárdon már hat éve nyereséges a gazdálkodás (Fotó: Lovász Lilla)

Az egyik ilyen lehetőség a turizmus, azon belül is az egészségügyi- és gyógyturizmus. Milyen esélyeink lehetnek? Kovacsics Imre egyetemi docens, a Spa Hungary Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Nemzeti Fürdőszövetség elnöke tegnap lapunk érdeklődésére jelentette be, hogy a jövő héten elkészül annak a koncepciónak az angol nyelvű változata, amely rövidesen a kétszáz arab befektető kezébe kerül, és  amelytől nemzetgazdasági szinten is fellendülés várható.  A részletekhez a szakember - aki a Külgazdasági Hivatallal együtt koordinátora  a projektnek - fontosnak tartotta a múltbéli folyamatok megértését.

- Az első Széchenyi Terv megtalálta  a kitörési pontokat a gyógyturizmus területén, az első Orbán-kormány idején számos fürdő épült rá a rendkívüli magyar termálkincsre - emlékeztetett Kovacsics Imre.  

Kovacsics Imre címzetes egyetemi docens, a Spa Hungary Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Magyar Fürdőszövetség elnöke. A Külgazdasági Hivatallal együtt koordinálja a tervek megvalósítását (Fotó: Lovász Lilla)

- Ez sok munkát adott először a víz feltárásában, majd a fürdők építésében dolgozóknak, aztán sok ezren helyezkedtek el az elkészült létesítményekben is.  

Ma az élmény- és gyógyfürdőkkel, valamint az idényjellegű létesítményekkel együtt 450 fürdőnk van, ezekből 160-180 termálvíz tartalmú. 

- Ám hiányzott a megfelelő, hosszú távú  stratégia - folytatta Kovacsics Imre a gárdonyi fürdőben, amely azon kevés létesítmények egyike, amely 6 éve  nyereséges Magyarországon. 

- Nem voltak egységes építészeti elvárások, nem érvényesültek megfelelő módon a családi- vagy éppen a  gyógyászati szempontok. Sokszor egymáshoz közel épültek fel a  fürdők, melyekben gyakran csak a csempe színében voltak különbségek. A  létesítmények megkezdték a harcot a magyar vendégekért, egyre lejjebb kényszerültek a jegyárakkal,  s mivel a fürdők önkormányzati tulajdonban voltak, a sokszor nem hozzáértő döntéshozók is csak növelték a gondok számát.  

Ma összességében az önkormányzatok 20-30 milliárd forintot áldoznak a fürdők üzemeltetésére. Kovacsics Imre szerint ezen változtatni kell: a fürdők tulajdonjogát maximum 50 százalékban meg kell hagyni az önkormányzatoknál, ám az irányítást szakemberekre kell bízni, a fürdőket, az ivóvíz és a termálkincset pedig egységében kell  megismertetni, „eladni” külföldön.  
- Én azt mondom, 30-40 milliárdos profitot lenne képes termelni az ágazat, ami a veszteséget nézve mintegy 70 milliárdos elmozdulás lenne pozitív irányba. A tulajdon felét lehet felajánlani a befektetőknek, a mostani lehetőség tükrében például a kétszáz arab üzletembernek. A felszín alatt lévő, időszakonként újjászülető ivóvízkincset akár tankhajókkal lehetne szállítani az arab országokba, itthon gyógyszállók épülhetnének arab vendégeknek, akik tőlünk gyorsan elérhetik az összes európai nagyvárost. A vízből kivont ásványi anyag pedig a szépészeti üzletág számára jelenthet  komoly alapanyagot. Ha más megcsinált hasonlót a világban, mi mért ne tudnánk ezt?

Persze a teljes  ajánlatot és a lehetőségek sorát egy újságcikkben nem közölhetjük részleteiben, de az tény, hogy a beruházási érték 100-150 milliárd forintra tehető, amely tétel már nemzetgazdasági jelentőségű. Az elnök által elmondottakat számos Fejér megyei példával lehet alátámasztani: és ami helyben megoldás egy településen,  azzá válhat egy ország számára. És miért ne lehetne egy sikertörténetnek éppen Gárdony a szülővárosa?