Emlékművet emeltek a 159 hősi halottnak

A székesfehérvári katonákat 1944. szeptember 7-én álmukban lepték meg Gyergyószentmiklós mellett, a Gac hegy oldalában a támadók. Volt, akit saját szuronyával szegeztek a földnek, volt, akit puskatussal vertek agyon. Sokáig tartott a sérültek haláltusája: a történetet lapunk írta meg először tizenöt évvel ezelőtt Sikoltanak a hegyek címmel. A mészárlás áldozatai felett, a Gac hegy tömegsírjainál a helyiek minden évben gyertyát gyújtottak még akkor is, amikor ez kockázatos volt. A 159 hősi halott emlékművét tegnap avatták fel: az ünnepségen fejet hajtottak Fejér megye és Fehérvár vezetői, az egyházak és a fegyveres testületek képviselői, de eljött Gyergyószentmiklós polgármestere és Hargita megye alelnöke is: utóbbi földet hozott a felújított térre.a Gac hegy oldalából, a tömegsírokról.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára beszédében Radnótit idézte: Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pillájú völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vigaszul hiába mondod, messzi az! Ebben az évben két világégés kezdetének évfordulójára emlékezünk. Száz éve kezdődött a Nagy Háború, 75 éve az első pusztító nagyságát felülmúló második világháború. Mondhatjuk-e vigaszul a költővel, hogy időben is messzi az? Mondhatjuk-e, hogy mindez már csak történelem, mikor családok, leszármazottak emlékeznek apákra, nagyapákra, a férfiakra, akik áldozatul estek a véres harcokban?