A Tündérvölgy faluja a térképre kéredzkedik

Zsákfalunak számít a Bicske városától alig kőhajításnyira fekvő Csabdi község, pedig a valóságban dehogy! Úgy tűnik, a kövesút csak befelé vezet, ám hajdani földutak, többszázéves csapások, szekérutak rejteznek több irányba is, igaz, nem alacsony alvázú autóknak valók. Vasztély- és Tükröspusztára is innen kell eljutni, a valahai uradalmi telepekre, amelyek újra „divatosak” – a jobbmódúaknak ezért, a szerényebb sorsúaknak azért. Ne kerteljünk, a gazdagok udvarházakat, eldugott haciendákat építenek maguknak, a kevésbé tehetősek pedig családi házaikban élnek, kertet művelnek, állatot tartanak, ahogy vidéki embernél még itt-ott szokás. Egyébiránt Csabdi közel van Budapesthez, Tatabányáház, Bécshez, az autópálya közvetlenül mellette vezet el, de oly szerencsésen, hogy a dübörgés, zaj mégis elkerüli a csöndes kis helységet.

Aki először téved a faluba, nyáron a sok zöld, télen a havas táj varázsolja el, s megragadja a szívét a szépség. Hogy ez líra vagy önámítás lenne-e, nehéz benne igazságot tenni, mert a fiatalság mégsem marad. Mert az iskolát rendre a megszűnés fenyegeti, mert sok az eladó ház. Ugyanakkor külföldiek költöztek be, fővárosi értelmiségiek, s több bicskei család is Csabdit választotta lakhelyül, s otthonul. Most pedig fesztiválozni készülnek, hogy másoknak is megmutassák a tájat, a rejtett utakat.

- Húsz éve élek itt, s már Szegeden honvágyam tud lenni, ha nem vagyok itthon – fogalmaz a szokott szellemes modorában Veszelovszki Zsolt. A jellegzetes külsejű és személyiségű férfi tízgyermekes családapa, üzletember, hat gyermekét Csabdin neveli feleségével, két parasztházat alakított át ízléses, mai vidéki kúriává. És szenvedélyes kerékpáros, túrázó, gördeszkás, s szervező. Évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy Csabdira, amelynek környékét találóan elnevezte Tündérvölgynek, a kapolcsihoz kicsit hasonlító fesztivált szervez, a helyi egyesület segítségével. A térképre kéredzkedik Csabdi, hangsúlyozza, de hiszen rajta van! Mondjuk keresgélés nélkül is megtalálhatnák, böki ki a lényeget.

- Mártha Pistával (Kapolcs „szülőatyja” – a szerk.) ültünk le néhány hónapja, aki segített körvonalazni a fontos dolgokat, tanácsokat adott, én körüljártam az előadóművész barátaimat, ki jönne el hozzánk – mondja Zsolt. A Tündérvölgy logóján egy bajszos, magyarkalapos, bőinges parasztlegényke mosolyog, hátán tündérszárnyakkal. Hm. Nem is lány, hanem egy igazi férfitündér. Miért is ne? Zsolt a kerékpár- és gyalogtúrák paradicsomának álmodta meg Csabdit és környékét, s lelkesen mutogatja a térképen, mennyire igaza van.

- Csabdi-Szárliget-Vértes, itt a hajdani katonai vonal, a Terv út. S bár benőtték az indák, de megvan a Tarjánig vezető 22 kilométeres út, s a Vérteskozmáig vezető 55 kilométeres út! – lelkendezik, s már pattanna biciklire, rántana túrabakancsot. Különben megtette. Sokszor a húsz év alatt. Ez vonzotta őt ide, s ez köti röghöz. A táj, a bejárható vidék, a szabadság, a természet. S erősen bízik benne, hogy a gyerekei is maradni fognak. A legjobb iskolákba vették fel a nagyokat a csabdi kisiskola után. Az internet korában úgyis más értelmet kap a munkahely és a távolságok problematikája.

- Soha nem gondoltam rá, hogy elmenjek innen – szögezi le a tősgyökeres Papp Imréné Petényi Anna, alias Babi óvónéni, aki 1978-tól vezető a helyi oviban. Bizakodó, mert két csoportba 50 kisgyermek jár, s a leendő elsősök létszáma is kitesz ősztől egy rendes osztályt. Ez a mérce. A megmaradásé.

- Sajnos 36 ház vár vevőre csak az interneten, s nincs mind fenn. A mienk sem – árulja el. A szülői házában működik a posta az 50-es évektől fogva, s eladó. A férje szülőháza is üres. Babiék két felnőtt gyermeke is elment, bár reménykednek, hogy fiuk visszajön, s a tevékeny édesanya nem ölbe tett kézzel várja Csabdi népszerűségének fellendülését. Elnöke a Csabdi, Vasztélyért Egyesületnek, s tizedik éve szervezi többedmagával az augusztus 20-iki családi napot, főzőversennyel. Ő is beállt a tündérvölgyi szervező csapatba. Főznek, találkozópontokat keresnek, kézművesek hozzák portékáikat, lesznek szervezett túrák, megnyílnak a porták kapui. Rangos előadások várják a fesztiválozókat.

- Magam is meglepődtem, hogy a csabdiak nemigen tiltakoztak a nyitás ellen – mondja Koháriné Fehér Gizella, szintén tősgyökeres csabdi lány. Édesanyja tíz gyermeket nevelt fel! Gizi emlékszik a jó gyermekkorra, a nagy kertre, amiben minden megtermett, a nyárestékre, a sok játékra, a nagycsalád fészekmelegére. Ez már akkor is ritkaságnak számított. Az ő két gyermekük elpályázik faluról, a városi kényelmet választanák, Gizike is naponta ingázik a fővárosba munkahelyére, s ez nem vonzó az ifjaknak. Néha ő is elbizonytalanodik, talán menni kéne, de vasztélypusztai születésű férjének bele is szakadna a szíve. Most lelkesen szervezi a környékbeli kézműveseket a Tündérvölgy fesztiválra, s kicsit a kívülálló szemével nézi Csabdit: mit mutatna az idegennek? A fiatal polgármester, Tankó Károly régész létére szintén visszatért famíliája ősi fészkébe, lám, többen kötődnek eltéphetetlennek tűnő szálakkal a máskor kárhoztatott vidékhez, faluhoz.

Az utolsó utcát elhagyva elegáns lovasházhoz vezet az út, a Komjáthy lovardába. A feleség, Sulyok Ilona közgazdászként, férje után szeretett bele a lovakba, a lótartásba, lovaglásba, s ami ezzel a hangulattal, érzéssel jár. Kiköltöztek a fővárosból, építenek, pályáznak, bővítenek, s nem titkoltan remélik, hogy másokat is megragad a táj, s az ősi élmény, ami a lóháton ülve hatalmába keríti az embert. Vagy biciklin ülve. Vagy gyalogosan. Ez szabadon választott.