A Szudánban elrabolt baracskai Papp István Haitin dolgozik

A 91 sivatagban töltött nap alatt néha azt játszották vele, hogy kivégzik: bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt azzal, hogy tévedés történt. Fizikailag nem bántották, de a lelki nyomást is túl kellett élni. Cigarettás papírra végrendeletet írt. Egy 98 szemből álló láncon tartották, fához kötötték, legtöbbször vízmosásokban aludt. Papp István egy bottal 150 kilométert gyalogolt a sivatagban és közben megölt három skorpiót. Ment, amerre vitték, amerre hajtották.

- Haiti lett a következő szolgálati helye. Mi a feladata mostanában a szigeten?

- Az úgynevezett Közösségi erőszak csökkentése elnevezésű programban veszek részt. Ez azt jelenti, hogy olyan projekteket finanszíroz az ENSZ, amelyekkel csökkenteni szeretnénk elsősorban a fiatalok körében az erőszakos cselekedetek számát. A nőkkel szembeni erőszak csökkentése is kiemelt feladat. Oktatási programokat indítunk, hogy azoknak, akik ebben részt vesznek, nagyobb esélyük legyen elhelyezkedni a munkaerőpiacon. A közelmúltban kidolgoztunk egy napelemeket összeállító programot: ezekkel a berendezésekkel telefont lehet tölteni vagy néhány izzót lehet üzemeltetni. Mivel nagyon gyenge az áramellátás, ennek lehet jövője. Szerveztünk képzést ipari varrásra, zöldségtermesztésre, gyertyaöntésre, méztermelésre, joghurt- és sajtkészítésre. Közmunkával, csatorna- és útépítéssel is foglalkozunk. A fogyatékkal élőkről sem feledkezhetünk meg, nekik is élniük kell valamiből.

Papp Istvánról a pákozdi katonai emlékpark évadzáró rendezvényén készítettük ezt a felvételt, amikor legutóbb itthon járt szabadságon. Róla és tevékenységéről a park múzeumában is lehet tájékozódni 
Fotó: Lovász Lilla

- Milyen az általános biztonsági helyzet a szigeten?

- Jelenleg csend van, de közben kiszámíthatatlan minden. Nagy várakozás előzi meg a régen várt választásokat, erre készül mindenki.

- Sikerült már legalább részben elfelejtenie azt a sok rosszat, ami történt önnel négy éve, amikor elrabolták?

- Az elrablás napjai megmaradnak az emlékezetemben addig, amíg élek. Talán csak halványulnak az emlékek, és persze nem mindennap gondolok vissza arra a 91 napra... Jó, hogy van mit csinálnom, mert az a legjobb a felejtésre. Az évfordulók, elsősorban a kiszabadulás napja az olyan, mint egy születésnap. Megünneplem.

Papp István munka közben Haitin. Több programon dolgozik

- Megváltozott a történtek hatására?

- Nem sok mindenben változtam, talán csak bizalmatlanabb lettem, s jobban figyelek mindenre. Kevesebbet járok el esténként, és egyedül nem szívesen megyek sehová sem, de egyébként élem a szokásos életemet. A ménkű nem csap ugyanoda kétszer, tehát csak nem rabolnak el még egyszer... Félre a viccel: tehát jobban figyelek.

- Mit tanácsolna annak, aki hasonló helyzetbe kerül, illetve mit tenne másként?

- Másként nem tennék semmit, főleg azért, mert tudom, kiszabadultam, és ezt részben a viselkedésemnek köszönhetem. Tanácsot adni nagyon nehéz, hiszen minden eset, szituáció más és más, és az érintettek - legyen elrabolt vagy fogvatartó - reakciója is más és más. De ami talán közös lehet minden hasonló esetben, hogy nem szabad pánikba esni, fontos az emberi tartás. Nem szabad könyörögni, nem szabad kimutatni a gyengeséget. Szeretni kell az életet. Könnyű most már kimondani: átéltem és túléltem, hogy ki akartak végezni. De elismerem, van egy pont, amikor mindenbe beletörődik az ember, csak legyen már vége. Ám hála Istennek, megúsztam.