2012.08.25. 05:17
A Seuso-kincs tulajdonjoga az államé
Budapest - L. Simon László államtitkár szerint Zelnik István nem kereste meg őket, s ő személy szerint nem is hiszi, hogy komoly lenne a Seuso-kincs megvásárlásának ötlete.
- Nem tudok mást mondani a Hírlapnak sem, mint amit az egyik hetilapnak már elmondtam két nappal ezelőtt: nem érkezett semmiféle megkeresés Zelnik István úrtól, így számomra értelmezhetetlen az ügy - mondta el pénteken kérdésünkre L. Simon László kultúráért felelős államtitkár.
Zelnik István milliárdos gyűjtő augusztus 1-jén az Index.hu portálon tudatta: május végén szerződést kötött a 15 ezüsttárgyból álló Seuso-kincs egy részének tulajdonosaival a tárgyak átruházásáról.
A Heti Válasz szerint a milliárdos arra kérte a kormányt: mondjon le a magyar tulajdonjogról, ismerje el, hogy a tárgyak az ő tulajdonát képezik, cserébe múzeumot épít a leletnek az Andrássy úton, és végrendeletében az államra hagyja a műtárgy-együttest. Mint írták, Zelniket Szőcs Géza korábbi kulturális államtitkár bízta meg a Seuso-kincs tulajdonosainak felkutatásával.
"Nem mutatott be egyetlen hiteles dokumentumot sem, amely igazolná, hogy a kincsek a tulajdonába kerültek. Ha lenne valami Zelnik kezében, már bizonyára előállt volna vele" - nyilatkozta az ügyben L. Simon László, aki szerint Zelnik ajánlatát nem tudják komolyan venni, és semmiképpen nem fogadhatják el.
Az államtitkár úgy látja, bármilyen vásárlási konstrukció az orgazdaság pártolását jelentené, mivel a híres késő római ezüstkincs jog szerint a magyar állam tulajdona. L. Simon László azt is elmondta, nem ért egyet elődjével, Szőcs Gézával abban, hogy Zelnik ajánlata lenne az egyetlen reális esély a kincs visszaszerzésére.
L. Simon László abban bízik, hogy a Seuso-kincs ügyében az elmúlt években elvégzett komoly tudományos háttérmunka révén a leletegyüttes belátható időn belül visszakerülhet Magyarországra.
A késő római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. Az ezüst tárgyakat vélhetőleg Polgárdi környékén illegálisan ásták ki, majd közvetítők útján, a nyolcvanas években kerültek a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság.
