Hírek

2015.05.02. 08:59

A modern idők szerenádja

A szerenád még nem ballagás, de már nem is sima gimnáziumi hétköznap. Egy köztes állomás. Egy vidám és egyben megható esemény, amikor éneklés közben elcsuklanak a hangok, aztán egy-egy vidám sztori könnyen röhögőgörcsöt idéz elő.

Buthy Lilla

A szerenádozók is haladnak a korral, a régi, jól ismert klasszikusok közé természetesen ma már beékelődnek napjaink legnagyobb slágerei is. Sőt, van olyan osztály, aki már a város legkülönfélébb pontjaira nem gyalog, vagy tömegközlekedéssel indul el, hanem kisvonattal. Ezzel is fokozva persze az életreszóló élményt. Egyébként a forgatókönyv, a hangulat mit sem változott az évek során: ugyanúgy van, aki sírdogál, van, aki vigasztalja, van, aki vidám és van, aki hangos. A fáklya, a fények és a gitár is elmaradhatatlan részei a szerenádnak, csak úgy, mint a mini fasírtgolyók, a finom vendégváró falatkák, és szolid mennyiségű, a koccanó poharakban rejtőző kis alkoholmennyiség, csakis a pertu végett. Most sincs szerenád óraközi szünetekben való gyakorlás nélkül, hiszen mégiscsak össze kell hangolni a csapatot a gitárral. Aztán szerdán gyülekező, indulás. Az első pár helyen még kicsit bizonytalanok a hangok, van, akinek alapból, van, akinek meg azért, mert szentimentális, és gombóc van a torkában, közben a sírás is fojtogatja. Aztán házról házra fejlődik a produkció, egyre oldottabb mindenki, egyre inkább a sztorizásé és a vidámságé a főszerep. A szerenád alatt nem a jövőn kattognak az agyak, inkább a múlt felejthetlen történetei állnak a középpontban. A jövővel kapcsolatos kérdőjelek helyett, még a nosztalgia kap helyet. Aztán eljön a ballagás és az érettségi napja, és már máson kell gondolkodni...

A Teleki Blanka Gimnázium 12. b. osztálya vonattal indult szerda este szerenádozni: mint mondják, különleges élmény volt
Fotó: Molnár Artúr

– Mi nem szokványos módon, hanem kisvonattal mentünk szerenádozni, ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat, és hangulatos is volt, amit persze a gitár és a fáklyák, gyertyák is fokoztak sötétedés után – kezdi az élménybeszámolót Lévay Klára, a Teleki Blanka Gimnázium végzős diákja. – Már a suliban is próbáltunk, de útközben, tanárról-tanárra járva egyre inkább kiforrott az előadásmódunk. A repertoárunkban volt minden, mai és régi dal is. Természetesen a nagy klasszikusok nem hiányozhattak: Ilyenek voltunk, Nyolc óra munka, Azért vannak a jóbarátok, de bevallom, valahol még egy Kisgrofó is becsúszott – nevet fel Klára, majd hozzáteszi: – Próbáltunk mindenkinek a kedvére tenni, egyénre szabni a dalokat, hiszen nem csak az osztályközösség volt végtelenül összetartó az évek alatt, a tanárokkal is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk. Az egyik helyen például Péter keresztnevű tanárunknak el énekeltük, hogy „Peti áll a ház előtt ” – hangzik a válasz, majd folytatja a beszámolót:– A tanárok főként üdítőkkel, hideg-és melegtálakkal vártak minket. A legszebb az volt, amikor felidéztük a régmúlt pillanatait és a tanárokon is láttuk, hogy meghatódnak. Egyébként összességében azért inkább vidám volt az egész szerenád, mint szomorú – zárja Lévay Klára.

A bolondballagás idei nyertesei, a Tóparti Gimnázium 12. b. osztálya is inkább vidámra vette a figurát a szerenád alatt, Gimesi Csenge Liza és Kárpáti Dorka elmondja többször is elénekelték estétől hajnalig, hogy „kócos kis ördögök voltunk”. Inkább a nevetésé és a humoré volt a főszerep, mint mondják, már jó előre kisírták magukat.

– Hajnali kettőkor már inkább kócosak voltunk, mintsem ördögök. Nagyon nehezen indult a reggel, de össze kellett szednünk magunkat a bolondballagásra – meséli Gimesi Csenge Liza. A kócos kis ördögök mellett énekelték az Ocho Macho Jó nekem című számát, de a többi között felcsendült a 67-es úton is, és még Rihannát is elővették, mert az egyik tanárjuk imádja.

– Nagyon sokat készültünk a szerenádra, gitárral kísértük a számokat, egész héten minden szünetben próbáltunk. Igyekeztünk úgy összeválogatni a számokat, hogy legyen vidám és szomorú is. Jó hangulatban telt mindenhol, elbeszélgettünk az elmúlt négy évről: volt mit sztorizni – mondják.

– A legszebb négy évem volt az életemben, már előre hiányolom – teszi hozzá Kárpáti Dorka. Osztályfőnökük, Radics Ágota azt meséli, sokkal jobb volt a szerenád, mint amire számított: az úton rengeteg beszélgettek, és rengeteg élmény előjött.

– Visszaidéztük az első napokat, hogy találkoztak először, nagyon sokat nevettünk – foglalja össze a tanárnő a szerdai szerenádot.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!