A martonvásáriak védik meg a mundér becsületét

Hogy ezek a bírálatok - bár az Akadémia vezetése reagált, és próbálta cáfolni a vádakat - mennyire jogosak, erről kérdeztük dr. Bedő Zoltánt, az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének igazgatóját, az Akadémia jó néhány éve levelező tagját.

- Véleményem szerint - és nem azért, hogy védjem a mundér becsületét, - ezek a vádak, főleg amelyek a konzervativizmusra, a becsontozottságra vonatkoznak, nem megalapozottak. Visszautalnék arra - bár akkor még nem voltam levelező tag, de az intézményünket már én vezettem -, hogy az 1990-es évek elején, amikor is Glatz Ferenc volt a Magyar Tudományos Akadémi elnöke, már akkor megkezdődtek bizonyos előremutató reformok, melyek egy majdnem ötvenszázalékos intézményi állománycsökentést céloztak meg. Ez, ha a kutatókra vonatkozott, nem volt túl nyerő elképzelés, de ha az adminisztrációra, akkor igen.

- Miért?

- Azért, mert a magyarországi kutatói létszám így is jóval az európai uniós átlag alatt van. Míg az ezer főre jutó hazai kutatók száma nálunk három és fél, addig az európai uniós huszonötök átlagában ez a szám öt felett van. Nem igaz tehát, hogy Magyarországon sok a kutató, ugyanakkor elfogadom azt, hogy az akadémiai intézményhálózatot koncentrálni, összpontosítani kell, mert csak így lehetünk a nemzetközi mezőnyben versenyképesek.

- És mi lenne az előremutató módszer, melyhez mi is csatlakozhatnánk?

- Elnézését kérem, de ha most, ebből a fotelből önre nézek, máris adódik önként egy szemléleletes példa. Maga túlsúlyos, ezt a vak is látja, nem is kevéssé. A világban az elhízás egy abszolút időszerű és nagy probléma - mármint a civilizált államokban, nem Biafrában -, és ez ellen interdiszciplinárisan kellene és lehetne védekezni. Magyarán interdiszciplinárisan kell együttműködni, például a nemesítőknek, az orvosoknak, a bioinformatikusoknak, és még másoknak is illene ezirányú tapasztalataikat megosztani egymással. Együttműködést, integrált és jól felszerelt intézményeket követel tehát az elkőremutató tervezés.

- Persze, tudjuk, hogy nem azonosan startol minden nemzet ebben a témakörben, mondjuk ki a nagy igazságot, egy szegény és egy gazdag országnak ezen a téren is mások a lehetőségei.

- Ez ennyire leegyszerűsítve nem igaz. Ennek a tevékenységnek a finanszírozása nem olcsó, de hosszú-, illetve pontosabban középtávon már megtérül. Ezt sokan felismerték. Hogy konkrét példát mondjak, az utóbbi tíz esztendőben világszerte nőtt a kutatásra és fejlesztésre elkülönített összeg, nálunk viszont csökkent. A pénz és a reform végül is összefügg, mert az ésszerű reformok kapcsán lehet a kutatást és fejlesztést hatékonyabban működtetni.

- Nemrég látott napvilágot az Állami Számvevőszék a Magyar Tudományos Akadémia elmúlt két évi gazdálkodását elemző jelentése, ahol is kissé bírálták az intézményt, konkrétabban az intézményrendszert annak kapcsán, konkrétan kimondva és leírva azt, hogy az Akadémián belül a jelenlegi fejlesztési mechanizmus lassú és nehézkes. Emellett a kutatóintézetek nem rendelkeznek az innovációhoz szüksés piaci, jogi és gazdasági ismeretekkel. A teljes innovációs láncot - az alapkutatástól az értékesítésig - jelentő munka egyedül az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében valósult meg. Akkor önök most kihúzhatják magukat?

- Szerénytelenség nélkül mondhatom erre azt, hogy igen. Ma már alapkövetelmény - és ebben járunk mi országosan élen -, hogy az alap- és alkalmazott kutatás és a fejlesztés nagyon közelítsen egymáshoz, és nagyon, a lehető leggyorsabban kerüljenek ki a kutatási eredmények a mindennapi gyakorlatba. Mi már jó néhány éve az állami kutatóbázis mellett magánkereskedelmi cégeket hoztunk létre , melyek a praxisban az érvényesülést gyorsítják. Ilyen cég például a Bázismag és az Elitmag Kft. Ez azt jelenti, hogy az itt nemesített és honosított növényfajták - melyeknek évi termelési értéke körülbelül hetvenmilliárd forint - nem az intézetünk árbevételét növelik, hanem hasznuk a magyar mezőgazdaságban, a termesztőknél csapódik le.

- És melyek azok a követelmények, amelyeknek a teljesítésével elérhetjük, hogy pár év múlva ne lehessen maradisággal vádolni ezt a pár száz éves, és egyébként jól működő intézményt, a Magyar Tudományos Akadémiát?

- A mai követelmény - melynek érvényesítéséhez valóban pár esztendő szükséges még -, hogy hatékony kutatási központok jöjjenek létre - mondta Bedő Zoltán. (Méghozzá - ezt nem az igazgató mondta ki, hanem az interjú készítője -, olyan központok, mint amilyen az utóbbi években Martonvásár volt.)

Az intézmény igazgatója hozzátette még, hogy azért is örültek különösen munkatársaival együtt az Állami Számvevőszék mostani elemzésének és értékelésének, mert ez - mindenféle szempontból - a cégek felett álló intézmény teljesen objektív, pártsemleges, és nem célja semmiféle részrehajlás semelyik szférában sem.

(Vizi E. Szilveszter, az Akadémia elnöke elmondta még a vizsgálattal kapcsolatban, külön öröm számukra, hogy az Állami Számvevőszék elismeri a kutató-fejlesztő létszámot mindenképpen növelni kell. Ők a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatallal közös pályázatok indítására is nyitottak. Az MTA azonban csak olyan pályázati kiírásban lesz partner, mely korrekt, átlátható, s mindenki számára hozzáférhető.)