A jeges rémkorszak elmarad

- Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események már a klímaváltozás jeleinek tekinthetők?

- A globális klímaváltozás bizonyosan csak egyes átlagértékek eltolódásában jelentkezik. Az időjárási szélsőségek egy része gyakoribbá vált, más részük kevésbé. Teljes egészében nem vonható le az a következtetés, hogy a klímaváltozás egyenlő lenne a szélsőséges természeti jelenségek megszaporodásával. Hazánkban az aszályossá válás jellemző, a hazai klíma nagy ellentmondása, hogy a szárazsággal párhuzamosan az egyedi nagy csapadékok mennyisége nőtt, közben egyre magasabb a hőmérséklet és több a napsütés. Ritkán esik, de akkor sok.

- Egyes tudományos jelentések visszafordíthatatlan állapotokról szólnak. Milyen hatásokkal kell számolni hosszú-, illetve rövid távon?

- Ha sok évtizeden keresztül nem teszünk semmit, akkor olyan nagymértékű, ismeretlen jellegű változásokba ütközhetünk, amelyek már hordoznak veszélyt. Az egyik lehetséges probléma az, hogy az óceáni cirkuláció legyengül, különösen az észak-atlanti térségben. Ennek olyan következményei lennének, hogy a meleg áramlat által szállított hő nem jut el Európa nyugati partjáig, így ebben a térségben csökken a hőmérséklet, miközben máshol mindenütt növekszik. Ám arra a jégkorszakra, amelyet a Pentagon-jelentés vagy a Holnapután című film vázolt, nem kell számítanunk. Ha a cirkuláció teljesen leállna, akkor sem jégkorszaki mértékű következménye lenne. Egy másik ilyen távoli katasztrófalehetőség az Antarktisz egy részét érinti, ahol a jégtömb a tengerszint alatt érintkezik a kontinentális talapzattal. Ha ez megolvad és elválik a talapzattól, akkor beúszik az egyenlítő felé és a tengerszint feletti tömeg a vízbe kerül. Ez öt-hét méterrel növelné a tenger szintjét! Az északi féltekén Grönland jegének a megolvadását kell még megemlíteni, ami egy lassú folyamat ugyan, de pár száz év alatt végbemehet. Ez újabb öt métert jelentene. Ha a hőmérséklet elszabadul , és századokon keresztül sokkal melegebb lesz, akkor ezek az események bekövetkezhetnek. Az enyhébb felmelegedés a tenger szintjét csak kis mértékben növeli, ez idáig ez 17 centiméter volt. A Klímaváltoztatási Kormányközi Bizottsága február eleji jelentése további 20-60 centi közöttire becsüli a 2100-ra esedékes növekedéseket. A tengerszintemelkedés azért alattomos, mert évszázadokkal azután is folytatódik, hogy a felszínen már megáll a felmelegedés.

- Melyek a klímaváltozás fő okai?

- Alapvetően az utóbbi, legalább három-öt évtizedben az emberi tevékenység okozta a felmelegedést az üvegházhatást előidéző többletgázkibocsátással. Ezek a gázok a szén-dioxid, a metán, a dinitrogénoxid, a halogénezett szénhidrogének. Ezek mennyisége egyértelműen megnövekedett az ipari forradalom során, a változások fő oka ez, és a jövőben is ez lesz.

- Miként érinti hazánkat a klímaváltozás és ennek milyen időhorizontja van?

- A hőmérsékletnövekedés földi átlagban kéttized fok tízévente, de ha évtizedekig tart, akkor egyre több lesz belőle... Még nagyobb baj, hogy a beavatkozáshoz is hosszú évtizedek kellenek. Hazánkban a legfőbb hatás, amit látunk, az az évszakonkénti melegedés - a nyári és a téli különösen erős -, az átmeneti évszakoké kevésbé látványos. A csapadék a nyári időszakban csökken, a téliben enyhén emelkedik.

- Milyen jelentősége van a változásoknak a földrajzi táj, az élővilág szempontjából?

- Az élővilágra mindenképpen kihat, a meleget, szárazságot tűrő fajták kerülnek előtérbe, az ökológusok már tudnak olyan fajokat mondani, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. A vad természet tehát kissé módosul, ugyanakkor az igazgatott növényzetben hosszabb az átalakulás folyamata. Érdemes olyan fajták termesztésére átállni, amelyeknek kedvezőbbek a megváltozott körülmények. Az emberek egészségére elsősorban az időjárási szélsőségek hatnak, a nagy hidegek aránya csökken, a hőhullámok azonban gyakoribbak lesznek. A városokban a tartósan meleg időszak hatását méginkább tetézi, hogy a kőrengeteg éjszaka sem hűl le. Ez rosszul érinti az embereket. Hozzáértők szerint aztán egyes rovarok, vírusok is megjelenhetnek, persze itt nem kell végzetes járványokra gondolni, de újfajta betegségek felbukkanhatnak.

- Az ENSZ február végi jelentése utalt arra, hogy hazánk különösen veszélyeztetett, a felmelegedés a globális átlagnál gyorsabban megy végbe. Milyen kockázatokat kell figyelembe venni?

- Ez a növekedés valóban gyorsabb, de nem olyan mértékű, hogy ebből tragikus következtetéseket kellene levonni. Az ENSZ beszámolója adta közre azokat a térképeket, amelyekből az egyiknél a legveszélyeztetettebb térséghez tartozunk. A jelentés akkor tekinti érintettnek a térséget, ha a természetes növénytakaró jelenlegi és 2061-70 közötti állapota nagyon különbözik egymástól. Fontos tudni, hogy Magyarországon a természetes növénytakaró aránya nem magas, az ország területének egyharmadát sem éri el. A figyelmeztető adatoknak persze nem kell örülni, de nem jelenti azt sem, hogy ettől menne tönkre a gazdaság. A vizsgálatok szerint viszont a termesztett növényeket érintő változásokban kevésbé vagyunk érintettek. Emiatt nem érdemes tapsolni, de az sem szerencsés, ha kiragadunk egy kevésbé fontos részletet.

- Mi az, amit tehetünk a változások ellen? Egyáltalán kinek a feladata lenne ez?

- Kétféle cselekvés lehetséges. Az ENSZ-jelentés ekként fogalmaz: elkerülni a kezelhetetlent, kezelni az elkerülhetetlent. Az egyik út tehát a változások korlátozása, a másik az alkalmazkodás hozzájuk. Ha a levegő szennyezése varázsütésre megállna, a felmelegedés még akkor is folytatódna, ezért fontos a üvegházgázok kibocsátásának korlátozása. Ebben a nemzetközi folyamatokhoz csatlakozva az előírt arányt teljesítette hazánk, ez amolyan nemzetbecsületi kérdés volt. Az Unió ez irányú kezdeményezéseihez hazánk is csatlakozik majd.

- És miként lehet alkalmazkodni?

- Sokféle módja van. A jövőben nálunk a legfőbb hiánytényező a víz lehet. A háztartásokban és nagyban is ki kellene dolgozni valamiféle tervet, a vizet akkor kell megfogni , amikor jön. Nem állítom, hogy már most benne vagyunk, de rövidesen a nehézségek olyan szintjére jutunk, amikor cselekedni kell. Hosszú távon a Balatonnak is szüksége lesz utánpótlásra, sokéves átlagban eddig többlete volt a tónak, de lassan belép abba a sávba, hogy időről időre hiányok keletkeznek. A tendencia rossz irányba mutat. A növénytakarót illetően fontos a megfelelő fajták kinemesítése, de a feladatot nehezíti, hogy ez több évtizedig tart, ugyanakkor ez is alátámasztja, hogy időben el kell kezdeni a munkát. A baj nagyobb nyomása szintén ösztönző lehet az alkalmazkodásban, és kell az is, hogy az államok valamely szegmense foglalkozzon a témával. A nemzetek stratégiájának éppen az lenne a feladata, hogy a feladatokra rámutasson. Tény, hogy alkalmazkodási kihívás előtt állunk, de a változásokkal együtt lehet élni, csak nem szabad engedni, hogy azok elszabaduljanak, hiszen a tenger szintje emelkedik, és sok jövőbeni hatás még ismeretlen előttünk. Ezért fontos, hogy odafigyeljünk a problémákra.

- Az átlagember tehet valamit a globális változások befolyásolására?

- Keveset. Az első az, hogy tegye meg azt, ami csökkenti az ő költségeit is. Ne legyen nemtörődöm, kapcsolja le a villanyt, ne tartsa készenléti állapotban a készülékeket. Ezzel spórol és kíméli a környezetet. A nagy változások azonban nem az egyén cselekvésén alapulnak. A gazdaságnak kell lépéseket tenni, ezt pedig a mindenkori politika tudja segíteni. Az biztos, hogy rengeteg technikai újításra van szükség ahhoz, hogy az emberiség le tudja gyűrni a klímaváltozást.

- Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események már a klímaváltozás jeleinek tekinthetők?

- A globális klímaváltozás bizonyosan csak egyes átlagértékek eltolódásában jelentkezik. Az időjárási szélsőségek egy része gyakoribbá vált, más részük kevésbé. Teljes egészében nem vonható le az a következtetés, hogy a klímaváltozás egyenlő lenne a szélsőséges természeti jelenségek megszaporodásával. Hazánkban az aszályossá válás jellemző, a hazai klíma nagy ellentmondása, hogy a szárazsággal párhuzamosan az egyedi nagy csapadékok mennyisége nőtt, közben egyre magasabb a hőmérséklet és több a napsütés. Ritkán esik, de akkor sok.

- Egyes tudományos jelentések visszafordíthatatlan állapotokról szólnak. Milyen hatásokkal kell számolni hosszú-, illetve rövid távon?

- Ha sok évtizeden keresztül nem teszünk semmit, akkor olyan nagymértékű, ismeretlen jellegű változásokba ütközhetünk, amelyek már hordoznak veszélyt. Az egyik lehetséges probléma az, hogy az óceáni cirkuláció legyengül, különösen az észak-atlanti térségben. Ennek olyan következményei lennének, hogy a meleg áramlat által szállított hő nem jut el Európa nyugati partjáig, így ebben a térségben csökken a hőmérséklet, miközben máshol mindenütt növekszik. Ám arra a jégkorszakra, amelyet a Pentagon-jelentés vagy a Holnapután című film vázolt, nem kell számítanunk. Ha a cirkuláció teljesen leállna, akkor sem jégkorszaki mértékű következménye lenne. Egy másik ilyen távoli katasztrófalehetőség az Antarktisz egy részét érinti, ahol a jégtömb a tengerszint alatt érintkezik a kontinentális talapzattal. Ha ez megolvad és elválik a talapzattól, akkor beúszik az egyenlítő felé és a tengerszint feletti tömeg a vízbe kerül. Ez öt-hét méterrel növelné a tenger szintjét! Az északi féltekén Grönland jegének a megolvadását kell még megemlíteni, ami egy lassú folyamat ugyan, de pár száz év alatt végbemehet. Ez újabb öt métert jelentene. Ha a hőmérséklet elszabadul , és századokon keresztül sokkal melegebb lesz, akkor ezek az események bekövetkezhetnek. Az enyhébb felmelegedés a tenger szintjét csak kis mértékben növeli, ez idáig ez 17 centiméter volt. A Klímaváltoztatási Kormányközi Bizottsága február eleji jelentése további 20-60 centi közöttire becsüli a 2100-ra esedékes növekedéseket. A tengerszintemelkedés azért alattomos, mert évszázadokkal azután is folytatódik, hogy a felszínen már megáll a felmelegedés.

- Melyek a klímaváltozás fő okai?

- Alapvetően az utóbbi, legalább három-öt évtizedben az emberi tevékenység okozta a felmelegedést az üvegházhatást előidéző többletgázkibocsátással. Ezek a gázok a szén-dioxid, a metán, a dinitrogénoxid, a halogénezett szénhidrogének. Ezek mennyisége egyértelműen megnövekedett az ipari forradalom során, a változások fő oka ez, és a jövőben is ez lesz.

- Miként érinti hazánkat a klímaváltozás és ennek milyen időhorizontja van?

- A hőmérsékletnövekedés földi átlagban kéttized fok tízévente, de ha évtizedekig tart, akkor egyre több lesz belőle... Még nagyobb baj, hogy a beavatkozáshoz is hosszú évtizedek kellenek. Hazánkban a legfőbb hatás, amit látunk, az az évszakonkénti melegedés - a nyári és a téli különösen erős -, az átmeneti évszakoké kevésbé látványos. A csapadék a nyári időszakban csökken, a téliben enyhén emelkedik.

- Milyen jelentősége van a változásoknak a földrajzi táj, az élővilág szempontjából?

- Az élővilágra mindenképpen kihat, a meleget, szárazságot tűrő fajták kerülnek előtérbe, az ökológusok már tudnak olyan fajokat mondani, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. A vad természet tehát kissé módosul, ugyanakkor az igazgatott növényzetben hosszabb az átalakulás folyamata. Érdemes olyan fajták termesztésére átállni, amelyeknek kedvezőbbek a megváltozott körülmények. Az emberek egészségére elsősorban az időjárási szélsőségek hatnak, a nagy hidegek aránya csökken, a hőhullámok azonban gyakoribbak lesznek. A városokban a tartósan meleg időszak hatását méginkább tetézi, hogy a kőrengeteg éjszaka sem hűl le. Ez rosszul érinti az embereket. Hozzáértők szerint aztán egyes rovarok, vírusok is megjelenhetnek, persze itt nem kell végzetes járványokra gondolni, de újfajta betegségek felbukkanhatnak.

- Az ENSZ február végi jelentése utalt arra, hogy hazánk különösen veszélyeztetett, a felmelegedés a globális átlagnál gyorsabban megy végbe. Milyen kockázatokat kell figyelembe venni?

- Ez a növekedés valóban gyorsabb, de nem olyan mértékű, hogy ebből tragikus következtetéseket kellene levonni. Az ENSZ beszámolója adta közre azokat a térképeket, amelyekből az egyiknél a legveszélyeztetettebb térséghez tartozunk. A jelentés akkor tekinti érintettnek a térséget, ha a természetes növénytakaró jelenlegi és 2061-70 közötti állapota nagyon különbözik egymástól. Fontos tudni, hogy Magyarországon a természetes növénytakaró aránya nem magas, az ország területének egyharmadát sem éri el. A figyelmeztető adatoknak persze nem kell örülni, de nem jelenti azt sem, hogy ettől menne tönkre a gazdaság. A vizsgálatok szerint viszont a termesztett növényeket érintő változásokban kevésbé vagyunk érintettek. Emiatt nem érdemes tapsolni, de az sem szerencsés, ha kiragadunk egy kevésbé fontos részletet.

- Mi az, amit tehetünk a változások ellen? Egyáltalán kinek a feladata lenne ez?

- Kétféle cselekvés lehetséges. Az ENSZ-jelentés ekként fogalmaz: elkerülni a kezelhetetlent, kezelni az elkerülhetetlent. Az egyik út tehát a változások korlátozása, a másik az alkalmazkodás hozzájuk. Ha a levegő szennyezése varázsütésre megállna, a felmelegedés még akkor is folytatódna, ezért fontos a üvegházgázok kibocsátásának korlátozása. Ebben a nemzetközi folyamatokhoz csatlakozva az előírt arányt teljesítette hazánk, ez amolyan nemzetbecsületi kérdés volt. Az Unió ez irányú kezdeményezéseihez hazánk is csatlakozik majd.

- És miként lehet alkalmazkodni?

- Sokféle módja van. A jövőben nálunk a legfőbb hiánytényező a víz lehet. A háztartásokban és nagyban is ki kellene dolgozni valamiféle tervet, a vizet akkor kell megfogni , amikor jön. Nem állítom, hogy már most benne vagyunk, de rövidesen a nehézségek olyan szintjére jutunk, amikor cselekedni kell. Hosszú távon a Balatonnak is szüksége lesz utánpótlásra, sokéves átlagban eddig többlete volt a tónak, de lassan belép abba a sávba, hogy időről időre hiányok keletkeznek. A tendencia rossz irányba mutat. A növénytakarót illetően fontos a megfelelő fajták kinemesítése, de a feladatot nehezíti, hogy ez több évtizedig tart, ugyanakkor ez is alátámasztja, hogy időben el kell kezdeni a munkát. A baj nagyobb nyomása szintén ösztönző lehet az alkalmazkodásban, és kell az is, hogy az államok valamely szegmense foglalkozzon a témával. A nemzetek stratégiájának éppen az lenne a feladata, hogy a feladatokra rámutasson. Tény, hogy alkalmazkodási kihívás előtt állunk, de a változásokkal együtt lehet élni, csak nem szabad engedni, hogy azok elszabaduljanak, hiszen a tenger szintje emelkedik, és sok jövőbeni hatás még ismeretlen előttünk. Ezért fontos, hogy odafigyeljünk a problémákra.

- Az átlagember tehet valamit a globális változások befolyásolására?

- Keveset. Az első az, hogy tegye meg azt, ami csökkenti az ő költségeit is. Ne legyen nemtörődöm, kapcsolja le a villanyt, ne t