Hírek

2014.10.10. 13:20

Egy este Lackfi János költővel, aki versgyárat hozott létre

Lackfi János egyszerre író, költő, műfordító, férj, ötgyermekes családapa, no és elképesztő humorral megáldott ember.

Sebestyén Lilla

Utóbbit a Parnasszus kortárs apostolai irodalmi est sorozat első vendégeként is bizonyította a fehérvári Szent István Művelődési Házban, ahol munkássága mellett élete különböző részleteibe is beavatta a hallgatóságot. Mint kiderült, ez elengedhetetlen része a műsornak, a kettő ugyan is rendre összefonódik.

- A lányom egyszer nagyon megorrolt rám. Nem az a hisztizős fajta, de akkor épp elkapta a gépszíj, én meg nem álltam meg, verset készítettem kifakadásának történetéből. Talán mondanom sem kell, nem lett belőle köszönet - meséli a költő példaként, miért nem feltétlenül pozitív, ha grafomán az ember lánya, illetve ez esetben apja.

Lackfi János a Szent István Művelődési Házban (Fotó: Koppán Viktor)

- Magam is egy írócsaládba születtem bele. Így, nálunk nem volt nagy szó, ha valaki ilyen módon alkotott. Már egészen kicsiként elkezdtem firkálgatni. Aztán hetedikben emlékszem, költöttem az osztályról valamit, amin mindenki jót derült. Egy órára rá, a csapat nehézfejűje is felolvasta az övét és a társaim megint szakadtak a nevetéstől, hozzá tenném nem is ok nélkül. Akkor azt gondoltam magamban, ha írók gyerekeként nem tudom őt túlszárnyalni, akkor ezt a pályát nem nekem találták ki - mondja Lackfi János, akinek mostanra élete és munkássága is alkalmanként érettségitétel. Akkor ugyan felhagyott a költészettel, de szerencsére, nem sok időre. Az újabb ihletet és kedvet egy ifjúkori szerelem hozta meg, onnantól pedig nem volt megállás.

Lackfi János azóta, több könyvet, verseskötetet, prózat írt. Számos művet szerkesztett, fordított és rengeteg díjat zsebelt be. De mint mondja, rögös út vezetett idáig. Egyetemi éveire réved vissza, ahogy a vetítőn tűnnek fel egymás után a képek, élete egy-egy mozzanatát bemutatva.

- Az volt a mi hős korszakunk. A feleségemmel már nagyon korán családot alapítottunk, önállóak lettünk, aminek meg volt az ára. Megesett, hogy Pesten, az Astóriánál passzoltuk át a másiknak a fiúnkat, mert máshogy képtelenség volt megoldani. Tanulás, munka, gyerek, ez töltötte ki a mindennapjainkat meséli a mostanra öt gyermekes apuka, akinek minden szava büszkeségtől cseng, ha a lányairól és egy szem fiáról mesél.

Aztán - természetesen - legújabb projektjei is szóba kerülnek:

- Sokan úgy gondolják, hogy költő csak úgy lehet az ember, ha már meghalt. Ezt a feltételezést igyekszem most a sárbatiporni a honlapomon indított játékkal, a versgyárral, aminek lényege, hogy mások történeteit szedem versbe. Így, lényegében együtt alkotunk az olvasóval. Ő biztosítja a nyersanyagot, én pedig a szakmai tudást. Hiszen a versek sem csak úgy születnek, készítik őket - magyarázza Lackfi János, aki a hallgatóság legnagyobb örömére felolvas pár saját poémát, majd legújabb könyvéből is ad némi ízelítőt. A Milyenek még a magyarok című művében lejegyzett karikatúrákból talán mind magunkra ismerünk egy kicsit, mégis jót kacagunk, mert az önirónia bizony nagyszerű dolog. Tisztábban látunk tőle, még ha a nevetés könnyei el is homályosítják a képet.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!