A férje mentette meg az életét

Persze, az utóbbi csak hab a tortán. Az igazi ajándék az, hogy most már jól vannak, egészségesek és boldogok,amiért véget ért egy szenvedéssel, aggodalommal teli időszak. De ne szaladjunk ennyire előre...

Kaszás János és Pálinkás Mária története Seregélyesen kezdődött, amikor a fiatalember megpillantotta a csinos,ügyes és fiatal vendéglátóslányt, Marikát. Akárcsak a mesékben, első látásra egymásba szerettek. Idővel „fészket raktak” Pusztaszabolcson, jöttek a gyerekek, majd az unokák, és a nehézségek ellenére boldogok voltak, egészen 2010-ig, amikor Marikáról kiderült,hogy súlyos vesebeteg.

– Fájt a fejem, gyenge és fáradt voltam. A laborvizsgálatok kiderítették, hogy komoly baj van. Diétáztam, de az eredményeim egyre romlottak– magyarázza az asszony, akinek 2013-ban el kellett távolítani az egyik ,majd a másik veséjét is. Kaszás Jánosné Marika felkerült a transzplantációs listára.

A házaspárnak sok segítője és jóakarója akadt az elmúlt hat évben. A család, a barátok és a pusztaszabolcsiak is erőt adtak a harchoz Fotó: Koppán Viktor

– Egy vesével még itthon tudtam volna maradni, már ki is alakítottunk egy steril szobát a lakásban, de a jobb vesém is bevérzett, azt is el kellett távolítani, így minden másnap dialízisre jártam – mesél a feleség, majd a férje veszi át a szót: – Már előzőleg tájékozódtunk az élődonoros átültetésről. Ekkor döntöttük el a gyerekekkel, hogy vállaljuk a donor szerepét. A feleségem azonban a gyerekek felajánlását nem fogadta el. János alkalmassági vizsgálatoknak vetette alá magát, és szerencsére tökéletesen megfelelt donornak. Szándékukról etikai bizottság előtt is nyilatkozniuk kellett. Külön-külön beszélgettek velük. Jánost a miértről faggatták.

– Sok emberen segített a veseátültetés, akkor az én feleségemen is segíteni fog! – mondta akkor az örökké optimista férj. Marikától azt kérdezték: elfogadja-e a férje veséjét?

– A férjem meg sem kérdezte tőlem, elfogadom-e! Adta! – válaszolta ő. Végül 2014 márciusában végezték el a beavatkozást.

– Minden létező komplikáció, ami előfordulhatott, az nálam elő is fordult. Még háromszor kellett kés alá feküdnöm,mire jól lettem – mesél az asszony, akinek rengeteg erőt adott a családja. Kérdésemre, miszerint volt-e olyan pillanat, amikor fel akarták adni, János azonnal rávágta: Soha! Marika pedig könnyes szemmel árulta el, bizony ő többször is úgy érezte, nem bírja tovább. Miután túl voltak a nehezén, Marika és lánya úgy döntöttek, meglepi Jánost: – Először a háta mögött kezdtük el szervezni az új fogadalomtételünket,de akadályokba ütköztünk.

Mindenki azt mondta, ilyet még senki sem csinált, nem tudják, mi a menete. Végül kénytelenek voltunk elmondani a férjemnek, aki, mint mindent, ezt is el tudta intézni. – Tavalyelőtt augusztusban harminchat év után újra esküdtünk. Az volt életem második legboldogabb napja – magyarázza a feleség, akit a kezén lévő gyűrű és a belevésett dátum örökké emlékeztetni fogja erre a gyönyörű nyári délutánra. A múlt év decemberétől ez az egymás felé tanúsított örök szeretet, vagyis Marika és János hitvesi házassága Pusztaszabolcs helyi értékévé vált – kitartásuk és odaadásuk pedig olyan példává, Kaszás János és Kaszás Jánosné, Marika 2014 augusztusában, családi körben megújította esküjét amelyet érdemes követni.