Hírek

2013.10.11. 17:45

A fehérvári babaház anyja

Egyfelől egy országosan ismert restaurátor műhelyt hozott létre a múzeumban, másfelől Illyés Endréné Tünde érdeme is, hogy Fehérvárra került Moskovszky Éva legendás gyűjteménye. Hogyan lesz egy vegyészből restaurátor?

Gábor Gina

A kérdést most végre alkalmam nyílt feltenni, hiszen Illyés Endrénét nemrégiben több évtizedes munkájának elismeréseként Marosi Arnold Díjjal tüntette ki Fejér Megye Közgyűlése.

- Sosem akartam restaurátor lenni - meséli. - Az egyetem után egy laboratóriumban képzeltem el az életemet. Élelmiszer toxikológus voltam a megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomáson. Ez a szakterület nagyon izgatott, de harminc évvel ezelőtt még nem volt annyira fontos az emberek számára, mi minden lehet abban, amit megeszünk... A kutatások eredménye akkoriban az asztalfiókba került. Hobbiból sok mindennel foglalkoztam, ügyesen szőttem, Pesovár Ferenccel együtt jártuk Erdélyt, gyűjtöttük a régi textileket, amiket a vegyészi ismereteimre támaszkodva tisztítottam. No és persze megismerkedtünk a muzeológusokkal, Petres Éváékkal, Kovács Péterékkel, jártunk a kiállításokra... Amikor 1987-ben megszületett a harmadik gyerekünk, Kovács Péter azt kérte, vállaljam el a restaurátor műhely vezetését. Laci fiam háromhetes volt, mondtam, még nem állhatok munkába... Kovács Péter azt válaszolta: akár évekig várna rám...

Tünde - amikor a fia már cseperedett - , ezért benézett a restaurátor műhelybe. Szörnyülködve kelt át a csonthalmokon egy sötét lyukban, ahol a kolléga egy cserepet vakart. Tünde csak a gyes mellett, négy órában vállalta a munkát. Felvett néhány lelkes fiatalt, akik közül kettő bekerült a főiskola restaurátor szakára is. Kialakult egy jó csapat, Tünde pedig azon kapta magát, hogy beleszeretett ebbe a munkába: már nem kívánkozik vissza a csillogó-villogó laboratóriumába...

Elvégre kit ne nyűgözne le, ha a keze nyomán újra a régi fényében tündököl egy több száz éves tárgy? Tünde vegyészmérnöki tapasztalatait bőven kamatoztathatta. Igaz, olykor arra is rádöbbent, a hagyományos módszerek időnként célravezetőbbek, mint az erős vegyszerek. Rövid idő alatt tekintélyt szerezett a szakmában, a Képzőművészeti Egyetemre is meghívták tanítani...

Aztán Tünde - aki maga is őrzi régi babáját - kitalálta: egy karácsonyi időszakban mutassák be a régi korok játékait. Ám kiderült: a múzeumok játékgyűjteménye rendkívül szegényes... Így jutott el a Moskovszky Évához: megrendülten fedezte fel a sötét pincében sorakozó kincseket, a hatalmas játékgyűjteményt. A karácsonyi időszaki kiállítás óriási sikert aratott...

Hozzáteszi, az, hogy végül Moskovszky Éva Fehérvárra hozta páratlan gyűjteményét, Nagy István polgármester érdeme. Ő szorgalmazta, hogy mindez méltó helyet kapjon.

Illyésné Tünde pedig nagyszerű állandó tárlatot csinált, megőrizte a babaszobák eredeti elrendezését, bizonyos tárgyak számára pedig olyan miliőt teremtett amelyben új életre kelhettek . Ő találta ki például az utcácskát is, a boltokkal... Közben a vezetése alatt a fehérvári restaurátorok igazi szakértői lettek a régi játékok felújításának.

Illyésné Tünde úgy érzi, a tartalmas évek után, jó időben vonult nyugdíjba - de nem nyugalomba. Igazi civilként ma is mindent megtesz azért, hogy Székesfehérvár vonzóbb, élhetőbb város lehessen...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!