A bohóciparban is van fejlődés

Színészek, színpadi emberek, előadók a megmondhatói, mennyit jelent az átlényegülésben, ha az ember magára veszi egy figura jellegzetes kellékeit, ruháját. Így van ezzel Alexa Ákos is - ha nincs rajta a piros orr, a tarka haj meg az elnagyolt ruha, képtelen kérésre felvenni azt a jellegzetes, sipítozós bohóchangot, amelyet kikísérletezett magának, ami lassan akár a védjegyévé is válhatna. Mi-után jó ideje ismerjük egymást, ismerem valamennyire a kacskaringóit. Szociális területen tanult és ifjúsággondozásban szeretett volna elhelyezkedni (alkalmas is lenne rá), ám sehogy sem sikerült megkapaszkodnia választott szakmájában. Most az egyik városi postán dolgozik, mert meg kell élni, de a mellette végzett hobbibohócság sokkal komolyabb része az énjének, mint azt a felületes szemlélő hinné. Ákos valószínűleg bohócnak születhetett, csak hosszú ideig nem tudott róla.

Fotó: Tamás István

Először a bűvészséggel próbálkozott, de valahogy érezte: kevés, nem az igazi. Aztán találkozott egy professzionális bohócipari szereplővel, aki elkezdte biztatni és elhitetni vele: igenis, van keresnivalója ebben a szakmában, sőt.

- Miskolcon él Pepe bohóc a családjával, nagyon helyesek, mert az egész família bohóc - mesél a találkozásról Ákos, azaz most már Csiri-Bá. - Az anyuka Virág, a gyerekek Nyafi és Hápi bohóc, nagyon sokat köszönhetek nekik. Ők beszéltek rá, hogy álljak ki piros orrban a közönség elé. Nem tudom, én akkoriban nem éreztem késznek magamat ahhoz, hogy hülyét csináljak magamból... Aztán elmentem az invitálásukra nyaralni velük Balatonlellére, ahol megkaptam tőlük életem első bohócruháját.

Innen már nem volt visszaút. A közönség, a gyerekek hamar megkedvelték - ma már egyre-másra hívják gyerekbulikba, születésnapokra, partikba vagy éppen esküvőkre, ahol a tébláboló aprónépet kellene valamivel lekötni. Ilyenkor a bűvésztudomány elemeit vegyíti a bo- hócélet megnyilvánulásaival.

- Egyszer szintén egy esküvőn vettem részt, folytak a szokásos trükkük, fáklyából rózsát varázsoltam, tűzmutatványokat mutattam be, aztán tréfából lebűvészkedtem a menyasszonyról a melltartót, két kendő segítségével. Látom ám, hogy az ara anyósa nagyon néz és nevetgél, hogy na, őt aztán nem tudnám lóvá tenni. Odamentem hát a hölgyhöz és rátettem egy bűvészkalodát, aztán megkérdeztem a menyasszonyt, mennyire szereti a drága mamát? Majd a bűvészkardommal elkezdtem beszúrni a kalodába, gyakorlatilag át is szúrtam teljesen. Látom, hogy az anyósnak nagyon guvad a szeme, de persze szerencsére nem lett semmi gond, hiszen ez bűvészet. Kicsit azért izgultam, mert ezt az új trükköt az anyóson próbáltam ki először...

Ebben a szakmában is fontos a fejlődés, ő például a lovasbohócságra kacsingat, a lovaglással foglalkozó gyerekeket így akár lovasóra közben is lehetne trükkökkel szórakoztatni. Bár a saját édesanyja így sem ismeri meg néha. Egy alkalommal összetalálkoztak a liftben, s a talpig jelmezes Ákos kapott egy nagy jó napotot.