Hírek

2014.12.30. 18:43

A 25 esztendőről

Karácsony napja volt, egy csónakban ültem a Velencei-tó közepén. Nem lehettem volna jobb helyen.

Tihanyi Tamás

A hegyek felől szélroham fodrozta a vizet, ezért egy nádfal takarásában kerestem barátommal menedéket. Hátunkat a Nap sugarainak döntöttük és csak néha szólaltunk meg, ahogyan magyar embernél szokás, ha gondolatait rendezi. „Mi még megkaptuk a kommunizmust is, és a kapitalizmusból a rosszabbikat", jegyezte meg barátom egy egész generáció ítéletével. Olyan százezrek nevében, akiknek a politika legfeljebb a meggyőződésük, de nem a megélhetésük, akik a rendszereknek nem a haszonélvezői, akik kimaradtak a privatizációból, akiknek nem jutott a korábbi közvagyonból, és akik azt hitték, a korrupció nem lehet hosszú távon a mindennapok része. Akiknek a huszonöt évvel ezelőtti rendszerváltásból mára csak halványuló emlékük maradt és Antall cinikus megjegyzése: „Tetszettek volna forradalmat csinálni..." Ahogy a hullám dobolt a csónak oldalán, úgy kopogtak fejemben a történések, a nyolcvankilences év, amit idén kicsit újraéltem a Fejér Megyei Hírlap egykori írásait olvasva és idézve. Többségében halott barátaim és kollégáim sorait olvasva. Mi összegezhető ezekből? Vér nélkül megváltoztattuk a rendszert, lefegyvereztük a munkásőröket, megnyíltak a határok, viszonylagos szólás és szintén csak viszonylagos sajtószabadságot kaptunk. De mennyit számít mindez az ember életében? Mit számít a történelem, ha annak csak elszenvedői, és nem győztesei azok, akik nem voltak jókor jó helyen, akik nem értik, hogy ami erkölcstelen, az még vígan törvényes. Egy rendszerváltó évet idéztem fel a korabeli írások segítségével, de tudom, a pátosz szavai elkoptak a papíron, mint a minap lehullott első hó. A múltidézés erről így ma nem több, mint nosztalgia, esetleg jó alap egy kocsmai vitához. Negyedszázad elmúltával csukjuk be magunk mögött az ajtót, és lépjünk tovább. Döntsük el, milyen világ az, amit teremtettünk. Azt, hogy mit veszítettünk, nyertünk, és mit akarunk igazán. Döntse ezt el mindenki maga, ha kell egyedül, csónakban ülve, talán éppen egy tó közepén. Rendszert nem váltunk ezzel – de a saját életünket némi hittel és erővel még megválthatjuk talán.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!