"Hogyan lehet az, hogy ez az ember a drámát is tudja, meg azt az izét, a vígjátékot is" - Makk Károlyra emlékezünk

A Kossuth-díjas filmrendező, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze többször járt Fehérváron, és interjúkat adott lapunknak is. Itt volt akkor is, amikor a Barátság klubmozi rendezői sorozatot mutatott be műveiből, a válogatásban minden fontos alkotása szerepelt. A sorozat nyitófilmje, a Liliomfi vetítése előtt köszöntötte a nézőket. Ám akkoriban nem csak ezért járt sűrűbben Székesfehérvárra, itt forgatta ugyanis tévéfilmjét. (Így, ahogy vagytok címmel 2010-ben mutatták be.) Akkor erről is szót ejtettünk, és az alábbi, 2008. szeptemberében készült interjúval emlékezünk rá.

- Édesapja mozigépész volt, ön nyilván rengeteg filmet látott. Meghatározta ez a pályáját, vagy túl egyszerű lenne ez a forgatókönyv?

- Őszintén szólva nem tudom. Persze, egyértelmű sztori lenne: gyerekkorában ott ül a moziban, találkozott a filmmel, rendező lett belőle. Ám inkább később, 15-16 éves koromban gondolkodtam erről. Annál is inkább, mert menekültem a szüleim által kinézett pálya elől. Mérnököt akartak belőlem faragni, talán mert édesanyám férfi felmenői között mindenki az volt. Én viszont matematikai analfabéta voltam, fiatalkorom legrémisztőbb élménye a matekóra volt. Pedig jó tanuló voltam, de a humán tárgyak vonzottak. Ezért is iratkoztam be Pesten, 1944-ben művészettörténet, esztétika, magyar szakra. No meg azért, hogy valami normális diplomám legyen, miközben 44 nyarán már fizetés nélküli gyakornok voltam a filmgyárban. Mesés volt és izgalmas.

Egyik legjobb, legszebb filmje a Szerelem, amely Cannes-ban díjat kapott. A képen Törőcsik Mari és Darvas Iván

- Ranódy, Radványi, Gertler, Máriássy, Bán mellett dolgozott. Nem rossz iskola, igazán jó tanárai voltak.

- Remek volt az a néhány év, más-más egyéniségeket, a filmkészítés különböző módjait ismerhettem meg. Radványinak nagyon fiatalon a barátja lehettem, részt vettem a Valahol Európában forgatásán, ügyelőként. Meghatározó élmény volt számomra, hogy a csodált öreg - 41 éves volt akkor - miként rendez. A háború után hiányzott szinte minden, a pénz és a technika is, volt viszont hihetetlen ambíció és tehetség.

- Tíz év gyakornokoskodás után, 1954-ben megrendezhette a Liliomfit. Hatalmas siker volt, ma is népszerű a film. Könnyed vígjáték, abban a korban, nem volt ez szokatlan?

- 1953-ban, Isten segedelmével, meghalt Sztálin. Csökkent az a nyomás, hogy csak munkástémájú filmek készülhetnek, amelyek a szocializmus útját kövezik. A direkt politizálás helyett valami mást is vártak. Így esett a választás a Liliomfira, amely akkortájt nagy színházi siker volt. Ehhez a filmhez kellett sok-sok szerencse, és persze az a tíz év is, amelynek során bizonyos dolgokat megtanultam. Élmény volt a saját korosztályommal, Darvas Ivánnal, Ruttkai Évával, a valamivel fiatalabb Soós Imrével, no és persze Dayka Margittal, Balázs Samuval, Rózsahegyi Kálmánnal dolgozni. S mint kiderült, nekik pedig kellemes meglepetés volt, hogy én megmondtam, mit akarok látni, s nem csak hagyom, hogy csináljanak, amit akarnak.

A Liliomfi című vígjátékot 1954-ben mutatták be, a film hatalmas sikert aratott

- Ehhez képest az 1958-as Ház a sziklák alatt sorsdráma, már-már egzisztencialista történet. Hogyan fogadták?

- Nagyon jó nemzetközi visszhangja volt, és meglehetősen rossz határon belüli fogadtatása. Az volt a legfőbb kifogás, hogy miért olyan hőst választok a 45 utáni óriási fordulatban, aki nem ismeri fel az idők szavát, gyilkossá válik. A film filozófiájáról, indirekt politikai hibáiról folytak kemény viták, de aztán egy-két év múlva a Ház a sziklák alatt megtalálta a helyét. Dráma vagy komédia? Szerintem ugyanazon bot két vége. Mindenesetre gyanúsnak találtak. Hogyan lehet az, hogy ez az ember a drámát is tudja, meg azt az izét, a vígjátékot is. Biztos felületes, amiket csinál. Hát igen, gyanús volt a profizmus.

- Az 1961-es Megszállottak is méretes botrányt okozott, nagy vitákat váltott ki. A témája miatt?

- Azon problémáztak, miként lehet a szocializmusban, hogy az állami gazdaság kommunista vezetője és a mérnök, aki nagy lehetőségeket kapott, feszegeti a kereteket, nem jó nekik semmi. A vezetést irritálta - így mondták - a féktelen dinamizmus és az összehangolt anarchizmus.

Makk Károly többször járt Székesfehérváron, filmet is forgatott itt Fotó: FMH-archív

- Az 1970-es Szerelem a kedvencem. Szerintem az egyik legjobb film az ötvenes évekről. Mit szólt hozzá az akkori kultúrpolitika?

- A forgatókönyv már 1962-ben elkészült, de csak 1969-ben kezdhettük a forgatást. Addig minden évben beadtam a könyvet, és mindig azt mondták, na nem, erről szó sem lehet. Olyan nincs, hogy a mi rendszerünk börtöneiben igazságtalanul ülnek emberek. Ebbe belejátszott persze az író, Déry Tibor szerepe is, aki a forradalomban eléggé exponálta magát. Vele '49-ben, a Felelet-vita idején ismerkedtem meg. Bacsó Péter édesanyjával, Palotai Borissal sétáltam a mai Andrássy úton, és szembejött velünk egy vékony, lobogó hajú férfi. Déry. Révayra panaszkodott, arra, hogy nem engedik úgy írni, ahogy akar. Az évek során aztán kellemes partnerség alakult ki köztünk, több írását megfilmesítettem.

- A Szerelem nagy cannes-i siker volt. Akárcsak az Egymásra nézve. Utóbbi témája is, szereplőválasztása miatt is figyelmet, vitákat keltett.

- Azzal bombáztak, hogy miért lengyel hölgyek játsszák a főszerepeket. Az az igazság, hogy a magyar színésznők természetes reflexe mellett azzal szembesültem, hogy nem találtam megfelelő művészt az elképzelt figurákhoz. Lengyelországban viszont, a szükségállapot idején másfél nap alatt összetrombitáltak 12 nőt, és a legjobbak vállalták is a próbafelvételt. Nálunk valamivel rátartibbak a művésznők, akiket egyébként imádok.

- Fehérváron forgatja új tévéfilmjét, Cserhalmival a főszerepben. Hogyan áll a filmmel?

- Eléggé válságos helyzetben voltam a forgatókönyvvel, nem tetszett igazán. Végül sikerült megnyernem Bereményi Gézát, vele közösen írjuk a könyvet. Október végén, november elején tervezem a forgatást. Egy polgármesterről szól majd a film, aki nem találja a helyét ebben az adok-kapok szituációban és világban, ahol minden megtörténhet. Az is, hogy milliárdok tűnnek el.

(Makk Károlyt családjával egyetértésben az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti; temetéséről később adnak tájékoztatást. A Fővárosi Önkormányzat is bejelentette, saját halottjának tekinti Makk Károlyt, akit 2004-ben avattak Budapest díszpolgárává.)