Csángómagyar hagyományőrzők jártak a Bregyóban táborozó gyerekeknél

E hét elején érkezett csángómagyar csoport a Székesfehérvári Gyermek és Ifjúsági Tábor velencei táborába. Tizenöt, a még távolabbiak pedig tizennyolc órát utaztak, mire Fejérbe érkeztek vakációzni. A több mint harminc fős társaság tagjai - legtöbbjük 13-15 éves gyermek - Pusztinaból, Lészpedről s Csík faluból érkeztek.

Lajos Katalin, Tamás Magdolna, Bartos Madelina és Katona Eduárd csütörtökön átruccant a fehérvári Bregyóba, ahol ilyenkor mindig helyi gyerekek töltik a szünidőt. A vendégek ízelítőt hoztak magukkal saját hagyományaikból, kultúrájukból.

Ahogy már lapunk is beharangozta, szombat este a csángómagyarok Székesfehérvárra látogatnak, s ahogy most a táborozók kicsiknek, a Városháza Dísztermében rendezett csángó esten - 18 órától - a város közönsége előtt lépnek fel. Előtte, 17 óratól részt vesznek a Dékány Árpád Sixtus celebrálta misén a Ciszterci templomban.

Ferenczy Eleonóra (j) mutatta be a pusztinaiakat: Katona Eduárd, Bartos Madelina Lajos Katalin, Tamás Magdolna
Fotó: Molnár Artúr

A tizenhét esztendős pusztinai Katona Eduárd 2012-ben üdült itt először, egy évre rá bérmálkozás miatt nem jöhetett, de azóta minden évben itt van, míg a kisebbek zöme először jár a mi tájunkon. Jellemző példa, s lássuk meg benne a megtartó erőt: idén Pusztinából csak két gyerek jöhetett, ugyanis idén sokan bérmálkoznak otthon, s a pap nem engedte el őket.

Ezen a nyáron otthon tartotta őket a hit, a vele járó kötelesség- és felelősségtudat.A pusztinai kislány, Madelina meséjét hallgatva a fehérvári gyermekeket magával ragadta a kiejtésében olykor másképp csengő hangzók, egy-egy ismeretlen, ekképpen varázzsal teli szó, szófordulat.

Bár, amiképpen Eduárd mesélte, a velencei táborban töltött napok alatt ők is találkoztak új, nekik ismeretlen szavakkal a tóparton táborozó dunántúli társaikkal beszélgetve. Eduárdék nem tudták, hogy a mindennap használt, alapruhadarab, a koronc neve errefelé zokni S a csángók, ha féregről beszélnek, akkor az éléskamrában dézsmáló egeret hozzák szóba, ha pedig a napraforgó magját, a szotyit rágják, percelőt ropogtatnak.

A mesehallgatás, a közös éneklés után egy terebélyes fa árnyékában moldvai zenére jártak együtt néptáncot, a pusztinaiak diktálták a tempót: Eduárd fújta a furulyát, a csángó asszonyok, Katalin és Magdolna mutatta a járást. Kör- és párostáncot is táncoltak.