Az imádkozás mellett a baráti társaságban elköltött pohárnyi sör is része a napoknak

Első pillanatban az merült fel bennem, mi nagyobb alkalmatlankodás: megkérdezni, hogy kerül egy egyházi közösség asztalára alkohol, vagy feltételezni, hogy az apát inkább valamilyen éteri lény, akinek kötelező megvetnie a gasztronómiai élveket...

Nos, egyikről sincs szó, sőt: a zirciek már jóval korábban beírták nevüket a sörtörténetbe...

A ciszter szerzetesek számára mindig alapvetés volt, hogy helyesen kell élni, hiszen az ember Isten képmása, de ebbe az is belefér, hogy a kezük munkájával előállított termékeket maguk is élvezzék, mértéket tartva. Lekvárt főztek, mézet pergettek, gyógylikőrt készítettek és – főleg a középkorban sokszor elérhetetlen tiszta ivóvíz hiányában – sört főztek. Zircen most ehhez a hagyományhoz térnek vissza, hat évtizednyi megszakítás után újra készül kézműves apátsági sör, melynek a közösséget vezető apát, Dékány Sixtus is rajongója. Míg 2009-2011 között Fehérváron dolgozott plébánosként és tanárként (melyet most is gyakorol, sőt vasárnaponként továbbra is a Királyok városában miséz), barátaival, jó ismerőseivel gyakran leült beszélgetni valamelyik étterem teraszára és elkortyolt egy jó pohár sört. A zirci apátsági sör újjászületését az egyházi vezető többek között azért is üdvözli, mert úgy látja, az egész helyi közösség profitálhat belőle, például a turizmus fellendülése által.

Dékány Sixtus itt első alkalommal csapol a zirci apátság új sörmanufaktúrájának egyik söréből. Az itteni szerzetesi közösség csapatépítő jelleggel közösen étkezik, ennek a saját sörük is része lesz. Fotó: Koppán Viktor

– Ha megnézzük a találmányok, ma is meghatározó innovációk sorát, a legfontosabbakat mind szerzetesi közösségeknek köszönhetjük – mondja Dékány Sixtus. – Gondoljunk csak a növénynemesítésre, a belterjes állattenyésztésre, vagy több műszaki újításra! De mondhatnám a bor- és pezsgőkészítést, a sajtok előállítását... Ezek mind szervesen a szerzetesi mindennapokhoz és az önellátáshoz tartoztak. És nem utolsósorban minden korban jelentősen befolyásolták a helyi társadalom életminőségét is. Az alkohol előállítása nem ördögtől való dolog. Jézus az első csodát a káni menyegzőn művelte, mikor a vizet borrá változtatta. Nem azért állítunk elő alkoholt, hogy másokat alkoholbeteggé tegyünk, hanem a kulturált, mértékletes fogyasztására szeretnénk tanítani, példát mutatni.

A ciszterci rend mindig közvetlenségéről, családiasságáról volt híres. A nemrég elkészült, ultramodern apátsági sörfőzdében járva, majd az apáttal és rendtársaival beszélgetve pedig az is kiderült, a szerzetesek életében a közös étkezésnek szakrális szerepe van, mondhatjuk, egyfajta „csapatépítés".

– Az egyetlen olyan alkalom, amikor emberek manapság leülnek és hosszasan beszélgetnek egymással, az étkezések és a kulturált italfogyasztás. Nekünk is nagyon fontos, hogy a munka és az imádság mellett a közösségünk segítse és támogassa innovatív képességével, termékeivel az emberi kapcsolatok formálódását.

– Ön mikor kóstolt először sört életében?

– Gyerekkoromban mindig együtt étkezett nálunk a család, édesapám szívesen ivott ebédhez egy finom sört, én pedig kisfiúként megkaptam a tetejéről a habját. Ezt el szoktam mesélni a mértékletesség említésénél, mi ezzel igyekszünk a tanítványaink szemléletét formálni.

– Nyár van, adódik a kérdés: melyik a kedvenc söre?

– Bevallom, én a búzasört szeretem a legjobban.