Miért tűnt el az év hala a folyóinkból?

– A tokfélék közé tartozó kecsege, népi nevén kecsöge, kecsige vagy köcsöghal, igazi „őskövület": 200 millió éve is a vizek lakója volt – mondja Szinetár Csaba, a Nyugat-magyarországi Egyetem zoológia tanára. – Halászati, horgászati statisztikák alapján az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent a kecsegeállomány, bár mesterséges szaporítása, tenyésztése megoldott, visszatelepítése is zajlik.

A Dunába a közelmúltban 400 jelölt példányt telepítettek. Arra kérik a horgászokat, feltétlenül jelezzék, ha horgukra akad egy ezek közül.

Szinetár Csaba egy haltenyészetből származó fiatal kecsegével. Fotó: Lovász Lilla

– Felismerni a kecsegét leginkább bajuszszálairól lehet, amelyek rojtozottak, lesimítva elérik a felső ajkakat. A többi tokféléhez hasonlóan e hal hátát, oldalát és hasát öt sorban vértpikkely sorok borítják, orrcsúcsa megnyúlt, ormányszerűen felfelé hajló, ahogy minden rokonának. Farokúszójának részaránytalansága a cápákét idézi – tudjuk meg a zoológustól. Mindezek jellegzetes, ősi külsőt kölcsönöznek a 2015-ös Év halának.

A kecsegének megjelenése mellett íze is különleges, nem véletlenül képezte szerves részét a híres szegedi halászlének. A halászok kecsegére készített húzóhálóval, palónyával fogták a főként a homokos aljzaton kérész- és tegzeslárvák után kutató halat. A folyók felduzzasztása, szennyezése miatt az ívóhelyek megszűntek, és a nagyétkű kárókatonák terjedése is ritkító tényező. Nem véletlenül sorolták át ezt az őshonos halfajunkat a nem fogható kategóriába 2014-ben.

No, de nem kell aggódnia az ínyenceknek: „feltalálták" már a „kecsegepótlékot".

– Legfeljebb az tudja megkülönböztetni a jól szaporítható szibériai, azaz lénai tok ízét az idei év haláétól, aki gyerekkorától mást sem evett, mint kecsege-halászlét.

A magyar hibridek legalább ilyen jó szolgálatot tehetnek, nem csak a háziasszonyok, vendéglősök, de a horgászok igényeit is kielégíthetik. Az őshonos kecsegét pedig őrizzük meg a jövő nemzedékének.