Hírek

2014.06.23. 17:16

Lila álom és lila valóság - Levendulaszüret Tabajdon

Bár a gazda kínálgatta borát, a dolgos csapat alig ivott. A csupazöld szőlőhegyen a lila varázslat és a tüdőfrissítő illat valóságos gyógyfelhőbe vonta a levendulaszüretelőket.

Zsohár Melinda

A tömény levendulaillat tette-e, de a munka is jókedvvel folyt, s a hangulat és jó kedély is tartotta magát estélig. Reggel gördült ki a tabajdi Somogyi-porta udvarából a traktor a pótkocsival, s vette a Becse-hegy felé az irányt, levendulaszüretre! Megoszlanak a nyelvtudós vélemények, hogy tán inkább levendulaaratásnak kellene nevezni ezt a tevékenységet, mert a levendula mégiscsak növény, de ezen nem veszett össze senki.

Somogyi Dezsőné Magdolna néhány évvel ezelőtt vette a fejébe, hogy ő nagyon szeretne egy kisebb (vagy ez nagyobb?) ültetvényt. Legyen, mondta a régi gazdálkodó családból származó, s ma is gazdálkodó férjeura, s a szőlők és gyümölcsfák közé, a tabajdi dimbes-dombos határ legvadregényesebb részébe kétezer levendulatövet ültettek el.

A francia fajtájú növény azóta jócskán megbokrosodott, s sokfelé illatozik a tabajdi levendulavirág – zsákocskákban, csokrok gyanánt, koszorúk borításaként - leginkább Magdikáék házában, s gyermekeiknél, rokonoknál, barátoknál. Somogyiék hagyományos falusi gazdálkodással foglalkoznak, valahogyan úgy, ahogyan elődeik elképzelték valamikor, csak megakadt a dolog néhány évtizedre. Gabonát termeszt a gazda, jószágokat tartanak, felnevelték három lányukat és egyetlen fiukat, s mindig újítanak most is. Így lett a levendula.

A Becse-hegyen, ahogyan Tabajdon mondják: a Becsében emeletes présházuk van Somogyiéknak, százévesnél régibb épület, Dezső úgy vásárolta a patinás hajlékot. A rusztikus hely kiváló „díszletként” szolgált a levendulaszüreteseknek, akiknek az idő is kedvében járt! Sütött a nap, de járt a szelíd szél, a sövényvágó ollók szorgalmasan csattogtak. A család és egy-két jóbarát, leginkább lányok, asszonyok tüsténkedtek, a gazda az italt kínálgatta, a nagy diófa alatt roskadt az asztal a meggyes süteményektől, kőttesektől, fasírtoktól, pogácsáktól. Délben még a babgulyást is szolgált fel a háziasszony a présház emeletén, a hűvösben. Villany nincs a Becsében, de nem hiányzott semmi a társas munka kényelméhez!

A néprajz így nevezi szakszerűen azt, amikor kalákában dolgoznak, a kukoricafosztás, szőlőszüret, a már elfeledett tollfosztás egyöntetűen társas munkának neveztetik. Tabajdon, Somogyiéknál ím, felzárkózott ehhez a levendulaszüret, s nem volt annak semmi híja sem hangulatban, sem társaságban, sem munkában. A levendula illata, gyógyhatása tette-e, vagy a sok finomság, netán a jó emberek együttléte, de estére learatták a lila virágtengert, csokrokba kötözték, s felrakták a pótkocsira. Onnan már csak Somogyiék padlására kellett felaggatni őket, ahol megszáradnak. A napsütésnek nincs illata, de ha a levendulába belebódulunk ilyenkor, azt gondoljuk, talán mégis. Levendulaillatú.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!