Hóvirágmező ejti ámulatba az arra járókat Alcsúton

Az örökzöldek és lombhullatók között minden tavasszal szeretettel várt növényi hírnök a hóvirág, az alcsúti arborétumban pedig különösen! A negyvenhektáros angolkertben ugyanis legalább két és fél hektáron nyílik hét hóvirágfaj huszonnégy fajtája – sűrűn, látványosan. Több, mint száz éve telepítették az első hagymákat a mediterrán vidékekről a növényszerelmes „magyar” Habsburgok, akiknek egyik őse nádorként Alcsúton telepedett le a budai várbéli küldetése mellett. A família otthonra lelt a faluban, e tájon, sokszor írtunk róluk, s arról is, hogy parádés kertjük miként vált a magyarországi angolparkok egyik mintapéldányává.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete alá tartozó védett természeti érték a faritkaságok mellett tavaszi virágözönnel lepi meg a helybélieket és az egyre több korai zarándokot. A barna avarból olyan gyorsan bújnak elő a hóvirágok, hogy aki rászánna a mozdulatlan figyelésre egy napot egy helyben, talán szemével is érzékelné, miként sokasodnak a kis fehér szirmú, hidegtűrő, bátor növénykék az ősszel lehullott levelek között.

A hóvirág mindenütt védett növény, Alcsúton már nem termesztettnek, hanem őshonosnak számítanak, egyetlen szálat sem szabad letépni. Őrzik is heteken át, de a látogatók szinte kivétel nélkül természetvédők és -szeretők, maguktól is megértik, hogy kegyetlenség lenne pusztításuk. Gyerekek, fotósok, szerelmesek, kirándulók járnak erre ilyentájt, s az útról is látható a kerítés mellett meghúzódó hóvirágmező. Az alcsúti kastélykertben az énekesmadarak is vidáman jelzik a napsütésben, hogy itt a tavasz, noha a naptár és a meteorológusok még óvatosságra intenek. De ezt sem a madarak, sem a hóvirágok, sem az utánuk következő krókuszok, nárciszok nem tudják. A Hóvirágünnepnek kinevezett két-háromhetes időszakban rendületlenül ontják szirmaikat és szerény szépségükkel hirdetik a kikeletet az első virágok.