2014.02.11. 18:05
A cukrásztanuló csillogó éremmel tért haza
Székesfehérvár - A tizenkettedik tatai farsang kupáról a múlt hét végén Ohr Lajos cukrásztanuló aranyéremmel tért haza.
Ohr Lajos sikeréhez Damniczki Balázs és Fövenyi László is hozzájárult. A kis fotón a dísztorta (Fotó: Koppán Viktor)
A megszokott történet az lenne, hogy a család legidősebb fia folytatja édesapja, nagyapja mesterségét. Ohr Lajos azzal lepte meg szüleit, hogy nem kárpitos, hanem szakács szeretne lenni, és amikor azzal végzett, szerette volna kitanulni a cukrászmesterséget is. A szülők felkeresték Damniczki Balázs cukrászmestert, aki elbeszélgetett a fiatalemberrel. Többek közt azt is megkérdezte tőle, hogy az öreghegyi pizzériában, étteremben mi mindent készítenek a vendégeknek.
- Azt feleltem, hogy kínálunk pizzát, van menünk, és a la cartunk - mesélte a fiatalember, miközben maga elé tette a Tatán elnyert kupát és az aranyérmet.
- Szakácstanulóként az oktatóm Csanádi Ferenc és Dallos Gábor volt - mesélte a díjazott, hogyan is kezdődött a kötődése a gasztronómiához, a cukrászathoz. - Imádom a hasam, ez látszik is rajtam, valamint nagyon szívesen főzők. Kedvencem a tatárbifsztek, amit idehaza nem készítek, mert a családban senki nem szereti. Amikor elvégeztem a Deák Ferenc Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában a szakács szakmát, nem akartam megállni. A szüleim támogattak az elképzelésemben, hogy megtanuljam a cukrászatot is, így kerültem Damniczky Balázshoz, ahol velem együtt huszonhét diák ismerkedik a cukrászattal. A mesterem talán azért is vett fel, mert úgy beszéltem a gyakorlati helyemről, mintha az enyém lenne.
A megfontolt, választott szakmái iránt elhivatottságot érző fiatalember rengeteg gyakorlással készült a tatai országos versenyre. A kiírásban szerepelt egy dísztorta és egy hagyományos édesség, amely Lajos keze nyomán dobos torta és egy málnás musse képében került a zsűritagok elé.
- A dísztortám a Fészekrakók nevet kapta. Háromféle karamellt használtam hozzá, az egyik húzott, a másik fúvott, a harmadik öntött volt. A madarak háta mögött lobogott a piros ételfestékkel színezett láng. A musse hoz minőségi tejszínt, 58 százalékos csokoládét, tejszínhabot és tojássárgáját használtam, a dobostorta pedig hagyományos volt.
Fotók sokasága tanúsítja, hogy Lajos tortái nem csupán a zsűri tetszését, elismerését nyerték el, hanem bármelyik felkapott cukrászdában a vendégek kedvencei közé tartozhatnának.
- Az én kedvenc süteményem a gyakorlati helyemen készülő tricolor, nincs annál finomabb.
Az oklevelet hamarosan bekeretezteti a család, az érem is kiemelt helyre kerül. Lajos testvére, Ádám büszkén mutatta hány fotón örökítette meg bátyja gyönyörűséges tortáit. A család második gyermeke heti többször alkalommal úszik, érmei csilingelnek, de álmai még messzire repítik, ahogy a nagy testvérét is. Az öccse tehetségét elismerő Lajost megkérdeztem, mi a következő állomás az életében, először az érettségit említette.
- Befejezem az iskolát, aztán elmegyek dolgozni. Nagyon szerencsés és boldog ember leszek, mert az lesz a munkám, ami a szenvedélyem, az életem. Szakácsként vagy cukrászként szerezhetek örömet magamnak és másoknak is. Kell ennél több?!