Madárléptű szív az etetőnél

Erzsi néninek, Bartos Zoltánnénak a velencei Ófaluban a Szivárvány csoportban az idei évben húsz unokája van.

– A lányom még tanul, számomra egyelőre kárpótlás, a csoport minden kisgyermeke – meséli Erzsike, miközben köpenye zsebéből előveszi a fényképeket. – Ezek csak töredékei annak a sok fotónak, amiket az évek során készítettem a gyerekekről a kirándulásokon, a szilvaszüreten, az igazi, puttonyos szőlőszüreten. Látod, ezen itt voltunk a szomszédban, a Horváth Karcsi bácsinál. Kukoricafosztáson jártunk, megnéztük a Bandi lovat. Ő már nincs meg, de nemrégiben nem messze az óvodától találtunk egy baromfiudvart, ahová elmehettünk tyúkot, pulykát és a többi kisállatot megnézni. Amikor egyszer a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk a gyerekekkel, kicsit szégyelltem magam. Álltak a kitömött tyúk előtt és álmélkodtak, pedig Velence nem világváros, de nem láttak sehol tyúkot, ahogy tehenet, de még disznót, malacot sem.

Szia Erzsi néni! Kiáltanak át az elsősök a szomszédos iskolából Bartos Zoltánnénak(Fotó: A szerző)

Erzsi óvó néni az egyik a Meseliget oviban, aki minden alkalmat megragad, hogy kivigye a természetbe, tapasztalásra a gyerekeket. A fotózás hozzátartozik a mindennapjaihoz, azt is megörökíti, amikor a beszoktatás idején mosolyogva játszik a reggel még síros kisgyerek. Így az édesanya láthatja, napközben nincs baj a közösségi léttel. A természetközeliség az óvoda udvarán is adott, több madáretető is áll odakint.

Kovács Flóra bátyja, Barna is Erzsi nénihez járt

– Mezőszilasról származom, és amikor dönteni kellett, hol telepedjünk le, Velencét választottuk – mesélte az óvónő.– Itt a tó, a víz, és a hegyek, ahol számtalan élmény vár mindenkire. Minden csoporttal elmegyünk kirándulni a Bence–hegyre, ismerkedünk a madarakkal, a fákkal. Volt olyan kisgyermekünk, aki már az énekéről felismerte a madarakat. Látod ezt a fotót?! Séta közben egy ősszel találtunk egy fát, amelynek a lombkoronája sátorként hajolt a törzs köré. Gyönyörűen sütött nap, a gyerekek bementek a lomb alá és álmélkodtak a lombon áttörő napfényen, szó szerint tátott szájjal hallgattak egy ideig. Ezen a téli képen meg látsz egy fa törzsét és alatta egy madárlábacskák kitipegte szívet.

Ellesett pillanat: Papp Áron vajon mit álmodott?

Erzsike több mint harminc esztendeje óvónő, azt mondja, a mai kisgyermekek mások, mint akár azok, akiket négy-öt évvel ezelőtt írattak be az intézménybe. Okosak, tájékozottak, de igaz, előfordul némelyiküknél, hogy valami miatt kimaradt néhány alapismeret.

– Az a dolgunk, hogy az első félévben megismerkedjünk a kicsikkel, majd megbeszéljük a szülőkkel a tapasztalatainkat. Nem tanítanunk kell a gyerekeket, hanem tapasztalatok közben megismeretetni velük a környezetet, az őket körülvevő világot. Egyre többször örömmel látjuk, hogy a szülők együtt kirándulnak a gyermekeikkel, nem bízzák edzőre az úszástanulást, ők mutatják meg a mozdulatokat. Az óvódában együtt veteményezünk, virágágyást gondozunk, gyurmázunk, homokot festünk, céklalével rajzolunk a hóba, már ha lesz még az idén alkalmunk rá!