Oroszországban és Kanadában is járt Mészáros János Elek

Az egyéves számvetéséről számolt be Mészáros János Elek az ünnepi készülődésben szülőfaluja református templomában – imádsággal és dalaival. Nem kérték tőle, ám ő belső kötelességének érezte, mondta el, annál is inkább, mert ez a közösség indította őt útnak gyermekként, s presbiterként ma is szolgálja gyülekezetét. A televízió, a hírnév, a Csillag születik győzelme nem változtatta meg sem személyiségét, sem értékrendjét – azért ez sem kis teljesítmény Pedig míg 2012-ben húsz fellépése volt énekesként, addig 2013-ban 153 alkalommal állt kisebb-nagyobb közönsége elé, kisebb-nagyobb településeken. Az istentiszteleten ezekről beszélt-énekelt, személyes élményeivel megtoldva a valóban hangulatos élménybeszámolót.

- A televíziós versenyen próbáltam bemutatni, hogy lehet másként is élni a szereplés és a megmutatkozás előnyével – hangsúlyozta Mészáros János Elek. - A nyilvánosságot, a népszerűséget az értékek kiállása mellett, a jó érdekében is lehet használni! Országjárásom során e szándékom visszaigazolást kapott, megértették – nyugtázta nyílt szívvel. Hitről, magyarságról, emberségről, hazaszeretetről szólt az operabetétek, musicalslágerek, igényes magyarnóták előadása mellett.

Valóban „nagy futás” volt az elmúlt esztendő,bár János csak annyit vállal, amit a maga állította mérce szerint tisztességgel ellát. Templomokban is énekelt, köztük a Mátyás templomban, a debreceni református nagytemplomban, a fehérvári Bazilikában, a miskolci evangélikusoknál. Csillogó plázában gyűjtött pénzt az Ökumenikus Szeretetszolgálat kérésére, s a budapesti Sportarénában is megjelent. De legjobban az melegíti át a szívét, ha kérges kezű atyafiaival fog kezet felekezete templomajtajában – mondja egyszerűen, s ebben nincs semmi póz. Énekelt zsoltárt és nagyáriát, Szenes Iván-slágereket és Honfoglalás-dalt, jótékonysági koncerteken 7-8 millió forintot dalolt össze.

- Így törlesztem a szavazatokat, amelyekkel az első helyre juttatott a versenyen közönség – összegzi. Mert tény: János nagy álma valósult meg negyvenéves kora fölött, amihez az ő akaratán és szorgalmán kívül mások szándéka is szükségeltetett. Ő a Gondviselést teszi első helyre, ezt sem titkolja

Oroszországban és Kanadában is járt, Szentpétervárott a fehér éjszakák idején. A moszkvai magyar nagykövet hívására az ott tartott történész kongresszuson adta elő az Anyeginből Csajkovszkij zenéjével Lenszkij áriáját, magyarul és oroszul. Az alcsúti templomban megkérdezte, melyik nyelven kérik tőle megismételni, s mindkettőt kérték. Kegyetlen ironikussággal jegyezte meg a katartikus előadás után, hogy orosz szavak itt utoljára akkor hangzottak el, amikor a felszabadító szovjet csapatok betörtek, s eltüzelték a templom padjait. Ez a fájdalmas emlék oldódott békévé, s immáron Puskin édes nyelve kering a hófehér falak között, a derék presbiter jóvoltából

Kanadában megfordult Edmontonban, s Calgaryben, ahol a legtöbb magyar él. Az edmontoni Csárdás-bál bevételéből egy kanadai magyar leszármazott fiatal énekes tanulhat egy évig Kecskeméten, erre fordítják az adományokat. Az asszimiláció persze megtörtént, a Palotásra olyan kevés magyart tudtak toborozni, hogy három fekete fiú is ropta a pártás lányok oldalán Erkel zenéjére a táncot.

Akik régóta ismerik Jánost, kedvelik különös, fanyar humorát, nyugodt, kizökkenthetetlen stílusát. Vigyázni kell a kívánságokkal, figyelmeztette élménybeszámolói hallgatóságát, mert neki bizony bejött az egyik. A repülőgépen Izlandról szóló filmet vetítettek, s röpke fohászban sóhajtott: de jó lenne eljutni Izlandra! S lőn. Egy hölgy rosszul lett, s a pilóta Izlandon tette le gépét, megszakítván a menetrendet.

A színes és változatos repertoár végéről természetesen nem maradhatott el a zsoltár sem, s János egy saját költeményét szavalta el. Nem változott, mondják, de talán mégis. Kinyílt és oldottabbá vált a sok szeretetben, amit ad és kap tehetsége kibontakoztatása révén.