Az Emlékév véget ért

- Milyen gondolatok hívták életre az Emlékévet?

- Még 2010. őszén merült fel a gondolat, hogy nagyobb kulturális programot, évet kellene szervezni. A polgármester javasolta a 2013-as évet, mivel több évforduló is ekkora esett. Az utolsó fehérvári országgyűlés 75. évfordulója, de ennél is fontosabb, hogy Szent István halálának 975. évfordulója. Ezt érdemes volt végig gondolni, hiszen az Emlékév egyben felkészülés a majdani ezer éves évfordulóra. Ráadásul országosan is felmerült, hogy az évfordulóra emlékezni kellene. Az éves programsorozat arra is alkalmas volt, hogy a város újra gondolja helyét és szerepét. Például egy történelmi konferencián, de a szoborállomány újra gondolása is ebbe a sorba tartozik. A rendezettebbé váltak terek, a Zichy liget, a Csitáry kút környéke vagy éppen a Fő utca. Ezek olyan mozzanatok, amelyek a közösséget is formálják. Öröm, hogy azóta gyakran megtelik a Fő utca. Fontos volt a fiatalok szerepe, a különböző vetélkedők, amelyek a múltra irányították a figyelmet. Nagyon jó volt a az unokák és nagyszülők közös vetélkedője, hiszen én is a nagyszüleimtől tanultam meg az utcák, terek régi elnevezését. Azt látom, a vendégforgalomra is jó hatással volt a programsorozat, s ennek lehet maradandó hatása. Az Emlékév híre az ország számos pontjára eljutott. Jó, hogy Fehérvár ipari város, de fontos az is, hogy más területen is megmutatkozzon. Azt gondolom, nagyon sűrű, nagyon eredményes év volt.

Csurgai Horváth József a városi levéltár vezetője, az emlékbizottság elnöke

- Egy sajtótájékoztatón azt mondta, nem hagyták magára az emlékbizottságot, sok programmal segítették...

- A tervezési időszakban volt még az emberben félsz, találkozik-e a rendezvénysorozat az itt élők igényeivel. Civil szervezetek, intézmények, a katonaság, az egyházak csatlakoztak programokkal. Ez így volt nagyon jó, hiszen nincs az a hivatal, bizottság, amely ilyen gazdag rendezvény kínálatot megszervezni képes.

- Az idei év tanulságai milyen folytatást igérnek?

- Lesznek jövőre is évfordulók, amik apropót adnak az emlékezésre. Ilyen például az első világháború, megkerülhetetlen a holokauszt kérdése, a fehérváriaknak ilyen például Rónai Jácint és Ybl Miklós évfordulója. Ők fehérvári születésű meghatározó alkotók. Ám már nem szükségszerű emlékbizottság, egész éves programsorozat. Az összefogásra építve, a szakmai közösségekre támaszkodva kell emlékezni. Az augusztusi ünnepi körben lehet, hogy kell ismételni, továbbfejleszteni programelemeket. Ugyanakkor az Árpád-ház programról szóló kormányhatározat ad feladatot Fehérvárnak is. Ez nagy szerencse a városnak. Valószínűleg lesz olyan kiállítási tér, ami méltó lesz a város múltjához, ám ez már nem csak fehérvári ügy lesz. Fontos, hogy olyan megoldás szülessen, hogy az ittenieknek ugyanúgy tetszen, mint az idelátogatóknak.

- Az év során megjelent egy történelmi folyóirat fehérvári különszáma, amit az önkormányzat anyagilag támogatott és ön benne volt a szerkesztőbizottságban. Volt egy írás, ami meg sem említve a mást mutató fehérvári ásatásokat, leszögezte, hogy itt nem volt királyi vár, vagyis érthetjük úgy, hogy nem is volt főváros Fehérvár...

- Nem lehet azt mondani, hogy nyugvóponton lennének a dolgok, ne lennének szakmai viták. Mi természetesen történelmi fővárosnak tekintjük Székesfehérvárt. Ám azzal, hogy valaki azt mondja, nem volt főváros Fehérvár, nem mondja azt, hogy nem volt az egyik fontos város. Hiszen azzal, hogy koronázó és temetkező hely volt, mindenképpen központja az országnak. Az viszont kétségtelen tény, hogy nem egy központja volt Magyarországnak a 10.-11. században, hanem legalább duális központú volt. Erre más népeknél is volt példa. Bár én az akkori fővárosnak tekintem Fehérvárt, ám ez az elnevezés nem igen használt akkoriban. Metropolisnak viszont nevezik a várost a korabeli források. Vannak tehát viták, azokat is nyugvópontra kell juttatni. Olyan történeti munkákat kell megjelentetni, olyan munkák készülését elősegíteni, amelyek ezeket egyre pontosabban tárják fel.

- Mit tehetünk azért, hogy Fehérvár méltó helyet kapjon az ország közvéleményében?

- Azt gondolom, hogy az említett történelmi folyóirat is sokat tett ezért, hiszen az érdeklődő szakmai közvéleménynek bemutatta Fehérvárt és szerepét. Igaz ez akkor is, ha egyes kérdésekben lehet vitatkozni. Tény azonban, hogy metszetet adott a város történelméről. Hallom, hogy más települések is gondolkodnak hasonló megoldáson. Szerencsés dolog, ha nem csak helytörténeti szempontból van egy város bemutatva, hanem szélesebb spektrumban. Ilyen kiadványok kellenének. Fehérvár Árpád-korának bemutatása, feldolgozása biztosan megkerülhetetlen lesz a következő években. A 2038 huszonöt év múlva lesz. Ez nekünk, személyeknek hosszú időnek tűnik. Ám az Aranybulla 800. évfordulója 2022-ben már szinte a nyakunkon van. Ha igazán nagy ünnepet akarunk, akkor el kell kezdeni a felkészülést.