Tengerjáró hajós volt, most hetedik éve írja gasztroblogját

A tipikus magyar gasztroblogger (nagyjából félezres körről beszélünk, amelyet több százezren követnek az interneten rendszeresen) harmincas, nő, fővárosi, kisgyermekei vannak és annyira fotogén, hogy a legtöbb receptújságban ott van az arcképe és persze mellette egy-egy recept is. Nagyszékely István a fentiekbe nem szuszakolható be, mégis jelentős olvasótábora van, de az Akán élő hatvanas férfi tett is róla, hogy így legyen. Hét éve kitartóan írja gasztroblogját, Seafalcon főz címmel, remek élettörténeteket és nem utolsósorban recepteket oszt meg másokkal. István nem mondja magát profinak, hiszen nem a gasztronómia világából jön,  bár nagyon szeret főzni és finomakat enni. Kertjében sokféle zöldséget megtermel, de magát csak hobbyparasztnak titulálja.

A fakanálig kalandos út vezetett. Fiatalemberként kezdett álmodozni a tengerekről, a hajózásról, de édesanyja mezőgazdászt szeretett volna faragni a fiából. Végül egyezséget kötöttek: ha István elvégzi az agronómus képzést, utána elindulhat a maga útján is, csak legyen egy biztos szakma a kezében. A fiú még az Ifjúsági Magazinnak is írt támogatásként, a választ azóta is őrzi: "Kedves fiatal barátunk! Magyarországon a Mahart foglalkozik hajósok képzésével, elérhetőségüket lentebb találja. Azonban egyet kell értenünk édesanyjával, válassza a mezőgazdászságot, az nagyon szép szakma." István nem adta fel, jelentkezett a Mahartnál, de csak katonviseltként vették volna számításba. Erre elment katonának, de két év után éppen létszámstopot jelentett be a hajózási cég, végül ők maguk értesítették a kitartó fiút: mehet felvételizni.

A Fő utcai Vajda könyvesbolt előtt mesélt Nagyszékely István, azaz Seafalcon konyhai és persze hajós élményeiről is (Fotó: Horváth Renáta)

Kalandjait megírta más blogjaiban Hajóka néven, irodalmi írásainak a Seafalcon mesél-en adott hangot. A főzősblogot is rendszeresen frissíti, s nem csak a hagyományos magyar konyha remekeinek leírásával, kipróbált receptjeivel, mert igencsak szeret kísérletezni és másoktól fortélyokat ellesni. Legutóbb például a paradicsomcsatniról értekezett, szép fotókkal.

István példája jól mutatja, hogy úgy is lehet valaki követendően szakmai, mégis nagyon emberi, hogy nem az első sorban tolakszik a fényes gasztrorendezvények standjai mögött és nincsenek kereskedelmi tévéd, bulvárlapos megnyilvánulásai. Mégis minden sora szerethető, mert süt belőlük, hogy szereti a konyha világát. A konyhát, melynek ízes füstje a hajókémény füstje után véglegesen megcsapta.