2013.09.19. 13:28
Egy kalandfilmbe való élet: Wathay Ferencre emlékeztek
Felsővattai Wathay Ferenc végvári vitézre, festőre, énekszerzőre és a város 1601-ben történt török alóli átmeneti felszabadítására emlékeztek katonai tiszteletadással, koszorúzással és ünnepi műsorral csütörtökön a hős szobránál a Prohászka ligetben. Az esemény része volt a Szent István Emlékév eseménysorozatának.
Elsőként Berdó Gábor nyugállományú százados, a három éve Székesfehérváron alakult Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület elnöke szólt. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Fehérváron minden lépésünkkel hősök nyomain járunk, hiszen a város történelemkönyvének lapjait hős katonák vérével írták. Középkori történelmünket pedig a török elleni harc határozta meg, 145 év fájdalom, szenvedés és sötétség. „Ez idő alatt Székesfehérvár felett egyetlen napra kisütött a Nap”, emlékeztetett Berdó Gábor. Hozzátette, Wathay Ferenc alakja, hazaszeretete, hősiessége példa a ma élők, a mai katonák előtt. Az elnök arra kérte hallgatóságát, minél többen csatlakozzanak a bajtársi egyesülethez, „nem a múltért, a jövőért...”
Mások mellett vitéz Mordényi Endre nyugállományú százados, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér megyei elnöke is koszorúzott Wathay Ferenc Prohászka ligeti szobránál (Fotó: Horváth Renáta)
Vargha Tamás, a honvédelmi minisztérium politikai államtitkára lépett a mikrofonhoz és a végvári vitéz, a vár egykori vicekapitányának kalandfilmbe illő életét idézte fel. Nem tehetjük meg, hogy ne kövessük a példáját...
Wathay Ferenc 1584-ben kezdett vitézkedni Tihanyban, majd Pápán, Cseszneken és Győrben szolgált, aztán 1588-ban megsebesült és Tatára került. Később, 1592-ben már hadnagyként Sárváron, Pápán, Veszprémben és Győrben tette a dolgát. Rövidesen kinevezték Székesfehérvár helyettes parancsnokának. A többszörös túlerőben lévő törökök előtt a vár német parancsnoka a magyarok háta mögött föladta Székesfehérvárt a szabad elvonulás ellenében. A törökök azonban ölni kezdték az elvonulókat. Wathay néhányadmagával hősiesen ellenállt, de bordatörést szenvedett. A török táborban összevarrták sebét, majd megbilincselték és Budára, később Nándorfehérvárra vitték. Ott török ruhát szerzett és megszökött. Egy csónakban a Temesig hajózott le, ahol a rácok török kézre juttatták. A temesvári várbörtönből a mennyezeten át szökött meg, pedig a padláson nyolc török katona aludt. Bilinccsel a lábán úszta át a Temest, aztán napokig menekült. Ismét elfogták és akkor már egészen Konstantinápolyig vitték, ahol a hírhedt Héttoronyba zárták. Onnan fogolycserével szabadult... Sajnos 1609 után nem maradt adat az életéről.
Az ünnepségen ott volt Bátonyi Pál nyugállományú honvéd ezredes, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola egykori tanára, a Wathay család kutatója, annak egyik leszármazottja (a családnak több ága is volt és többen élnek még a leszármazottak közül). Lapunknak elmondta: a Wathay családban minden korban akadt valaki, aki részt vett a haza védelmében, harcoltak leszármazottak például a kuruc időkben is. A Wathayak mindig a magyar nemzetet képviselték, és ez a nehéz feladat ma ránk, utódokra maradt Európában.
