Olvasónapló, képírással - Jakatics-Szabó Veronika tárlata a Műcsarnokban

"A könyvek birtokbavételének valamennyi módja közül a saját kezű megírás tekinthető a legdicséretesebb módszernek." Ez a Walter Benjamin -idézet olvasható a kiállítás kapcsán a Műcsarnok honlapján. Benjaminnak kétségtelenül igaza van, azonban a szövegalkotás mellett a képírás is ugyanolyan fontos alkotóerő, mint azt Jakatics-Szabó Veronika a műveivel igazolja. Ő a könyveit a képeivel veszi birtokba, az írásbeliséget vizualitással helyettesíti vagy éppen kiegészíti.

Az Olvasónapló, Jakatics-Szabó Veronika festőművész kiállítása vasárnapig látható a Műcsarnokban  (Fotó: Műcsarnok)

Olvasmányélményeit egybegyűjtő naplója az olvasás, a könyv és az írásbeliség dicsérete, legyen szó betűkről vagy képi jelekről. A könyvet - az írásbeliségen alapuló kultúra mai napig meghatározó médiumát - összefűzött, írott papírtömegként használja fel tárgyak létrehozására, vagy akár maga alkotja meg tartalmát rajzaival, esetleg gyerekkönyvre emlékeztető táblákon egyesít szöveget és képet. A művész az olvasás élményét képekké formálja, az általa olvasott könyvekben rejlő világokat képpé alakítja, önmagát befogadóként, majd alkotóként definiálva így. Habár ezek személyes tapasztalatok, a művek mégis olyan, sokak számára ismerős élmények hordozói, melyek az írásban rejlő képi világok felfedezésére hívnak.

Jakatics-Szabó Veronika festészetének központi témája az urbánus terek és lakóinak ábrázolása. Olvasónapló című kiállításán a városi létezés egyik elhagyhatatlan elemét, az olvasást, a szövegekhez és könyvekhez való viszonyt dolgozza fel. A művész nemcsak új témát vet fel, de új médiumokat is birtokba vesz: kifejezetten a kiállításra készült mozgóképek, könyvobjektek is gazdagítják a kifejezésmódjait. A kiállítás június 22-én nyílt a Műcsarnokban, Mélycsarnokban, a tárlatot meghosszabbították, az Olvasónaplót augusztus 18-ig láthatják az érdeklődők.

Jakatics-Szabó Veronika 1983-ban született Székesfehérváron, 1998-2002 között a Tóparti Gimnáziumban és Művészeti Szakközépiskolában tanult. Közben a budapesti Corvin rajziskolán is képezte magát. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát 2002-2007 között végezte el. Több egyéni és számos csoportos kiállításon mutatta be műveit. 2004-ben a Fehérvári Szalon tárlaton az önkormányzat díját kapta. Smohay-ösztöndíjas, emellett többek között Erasmus-ösztöndíjban, MAOE alkotói ösztöndíjban és Római ösztöndíjban, a Budapest Galéria ösztöndíjában is részesült. Festészete figurális, kiemelkedően szubjektív, képeit személyes élményei inspirálják.