Hírek

2013.02.03. 13:24

Rúzs és borosta a csákvári asszonyfarsangon

Csákvár – Gyanús női fizimiska a pirosra festett orcákkal, az érett „hölgy” rúzsos szája sűrű borosta mögül mosolyog. Az asszonyfarsangon roskadozik az asztal a batyubáli finomságoktól, s a maskarás hímneműek nevetésre ingerlők.

Zsohár Melinda

Fejér megyében is dívott itt-ott az asszonyfarsang, Csákváron ezt a hagyományt élesztette újra tavaly Bodrogai Gyuláné Erzsébet tanító és Kunstár Béla tanár vezetésével a Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület. A keresztény ünnepkörben a karácsony után a farsangnak volt a leggazdagabb szokásrendje, telis tele csiklandós jelenetekkel, maskarákkal, evés-ivással, varázslással. A bálok kivételével alig maradt mindebből valami. A csákvári asszonyok éppen az asszonyfarsangot hozták vissza a múltból, ami a vállalkozó kedvű, tréfára hajlandó legényeknek és férfiaknak is jó ötletet adott a bolondozásra.

A mulatságot a házasságkötő teremben rendezték (Fotók: Nagy Norbert)

Ha semmit nem tennének, a női ruhába bújt férfiak akkor is mulatságosak! Az évszázados alakoskodó, karneváli és farsangi ünnepeken szinte minden kultúrában szokás volt a vidámságot és a tobzódást ilyesmivel fokozni. Persze férfias férfiaknál érvényesül a helyzetkomikum, akkor látszik igazán, hogy viselkedésünkben és viseletünkben csakugyan mennyire különbözünk mi, férfiak és nők. Mert például a férfiak ihattak, duhajkodhattak, mulatozhattak jószerivel bármikor, ám az asszonyoknak ez nem illett, lányoknak éppenséggel tilos volt, megszólták volna őket érte.

A vízkereszt és a húsvéti nagyböjt közötti farsangi időszakban ezért is találták ki sok helyütt az asszonyfarsangot, ahol a nők magukban mulattak, s jó néhány pohár itókát küldtek a konty alá. Legtöbbször a pincében, a présházban, valamelyik özvegyasszony nagykonyhájában, a nemkívánatos férfitekintetek elől elzárkózva. Akik roppant kíváncsiak lévén mégis meglesték a pityókás, feloldódott kedélyű feleségeket, komaasszonyokat – női ruhában! Mármint a férfiak öltöttek női ruhát, s innentől még inkább elszabadult a csiklandós jókedv.

A csákvári házasságkötő teremben terített asztalokon Bodrogainé Erzsike vörösboros szilvalevese és Nagy Jánosné Juliska borlevese kínálta magát, mindenki otthonról hozta a finomságokat. Házisütemények jártak körbe, köztük sokféle pogácsa, az elmaradhatatlan farsangi fánk, krémes, diós, habos sütemények, a „férjuram” bora, s hát pálinka nemigen. Azért azzal csínján bánnak a nők

Veszelovszki László, alias Rozika, mellette Kunstár Béláné karvezető

Az asztal végén ugyan néhány igen ifjú és a női ruhákban-cipőkben gyanúsan esetlenül mozgő „asszonyka” darvadozik, hamar körülfogják őket. Az inkognitót felfedjük, Strasszer Attila, Bodrogai László, Bodrogai Gyula és Schneider László mégiscsak színt vall! Belopóztak az asszonyfarsangra! A kacagás azonban fokozódik, amikor a szemérmes „ifiasszonyok” után egy erősen kifestett, érett „hölgy” billeg a terembe – súlyzóemelő vastagságú karokkal. Veszelovszki László sűrű, bozontos szemöldöke alól vastagon kihúzott pajzán szeme jár körbe az asszonytársakon. Piros felső, dús idomok (a merevített melltartó ma nem gond), élénkvörösre festett húsos száj, vállkendő, fülklipsz, fejdísz, retikül – minden, mai dukál.

Hogy mennyi marhaságot teszünk, aggatunk, festünk, igazítunk magunkra mi, nők! Ilyenkor látszik. László láthatóan jól érzi magát a mulatságban, hogyne, három húga van, mondja, érti a csíziót. Felesége fejével is megpróbál olykor gondolkozni, lopunk egy kis filozófiát a nemekről a csákvári farsangba, míg a sok-sok finomságot végigkóstoljuk. Kinn szakad a téli eső, de benn majdnem olyan farsangi hangulat kerekedik, mint a ma már néprajzi lapokról ismert egykori fonóházakban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!