Bájos banyák Manyitól: lendületből gyártja a textilfigurákat, kalocsaisra hímzi a farmerruhát

Igazság szerint hatvanas, szemüvege mögött öltögető, friss nyugdíjas asszonyra készültem, de így jár az, aki pusztán a régies csengésű név, meg a varrott állatka-gyártás retróíze után megy... A fehérvári kertvárosi társasházban egy magas, karcsú, csupa mosoly, agilis nő nyitott ajtót, testhez simuló, kalocsai virágfüzérrel kihímzett farmerruhában. (Naná, hogy saját maga ragadott tűt a mostanában igencsak divatos minta megvalósításához.)

 - Margit vagyok, de mindenki Manyiként ismer a szakmában, barátaim is csak így hívnak - invitált beljebb háziasszonyunk, miután kiszakadtunk az ajtóban vigyorgó, szintén s.k. varrott, méretes madárijesztő bámulásából és az ajtókoszorúként szolgáló textilbéka feletti - nahát, ez milyen cuki! - örvendezésből. Ludvánné Csóri Manyi varrónő, aki divatdarabok folyamatos tervezése és kivitelezése mellett örömből, hobbiból évek óta foglalkozik a hangulatos, egyedi, a lakásba vidámságot csempésző textilbabák- és állatok varrásával.

- Úgy kezdődött kiskoromban, hogy dagi gyerek voltam, aki nem kapott magára csinos ruhát. Apukám suszterként működött, de mindent meg tudott varrni, s volt varrógépe, azon kezdtem el, teljesen magamtól a varrogatást. Ennek először anyukám lepedői estek áldozatul... A varrásban Bernáth Károlyné volt a mesterem, úgy bátorított, hogy szabad kezet adott nekünk.

  A Kulich Gyula Ruhaipari Technikum után Manyi belevetette magát a kivitelezésbe, jelenleg kis műhelyében hat varrógépen dolgozik. Mikor pedig szezonálisan éppen kevesebb a megrendelés  - a nyár éppen ilyen - nekilendül a textilfigura-birodalom újbóli benépesítésének. Stílusa a világszerte népszerű hobbivarró és tervező, Tilda világát követi, de a Manyi-féle figurák sajátos báját éppen az adja, hogy szemmel láthatólag a ruhavarrás még használható potyadékából, ügyes szemmel összeméretezett anyagmaradékokból készülnek, nem különlegesen erre a célra dizájnolt, boltban vett matériából. Így megoldódik a ruhaműhelyek állandó velejárójának Manyiéra is jellemző gondja, miszerint a dolgozó egyfolytában bokáig jár a szöszben és anyagmaradékban. Mellesleg természetesen anyagmániás, aki a legkisebb selyemcafatot is elteszi, s gyűjti a szép gombokat, paszományokat, fonalakat, szegélyeket, egyszóval mindent.

A hobbi lassan, de biztosan a baráti és rokoni kör folyamatos elkápráztatásává növi ki magát. Az ágyon bálásbutikból összeszedett farmernadrágokból foltvarrott, remek takaró védi az éjjel használt textilneműt. A függönyön kackiás bajszú cica hintázik, a tinilány nem elhanyagolható mennyiségű bizsuját pedig ügyes, praktikus, vállfára akasztott zsebes textiltároló tartja egyben. Manyi kedvencei persze a boszik (egy pillanatra felmerül bennem, fekete hajával és boszorkányosan ügyes kezével nem tartozik-e maga is közéjük), de kicsit ezeket is megbolondítja: az eredetileg gonosz alakok nála tulajdonképpen bájos pofijú, selyemruhás lánykák. Csoda, hogy a barátnők rendre elkunyerálják, sőt már rendelik a következő banyákat?

Manyi figurái - egy gyógypedagógus barátnő révén  - intézetben élő gyermekek mindennapjait is megvidámítják. A Ludván-birodalom kis lakói pedig hűségesen várják a háziakat, s az újabb textilbékákat, csigákat, boszorkányokat.