Hírek

2008.10.08. 02:28

A rubin fényében tündöklik most is

<b>Sárbogárd</b> - Van egy jó nevű és híres Jobban János, aki nemrég Nagykőrösön az alma materben rubindiplomát kapott, ami hetven évvel a végzés után jár. Őt ünnepelték Sárhatvanon.

Gabnai Gábor


Jómagam harminc éve ismerem, és megkérdeztem a pusztaegresi Hunyadi Termelőszövetkezet zárszámadásán a mellettem ülő hölgyet - aki később a feleségem lett -, ki ez a bajuszos úr, aki hegedült, evett-ivott, viccelődött a termelőszövetkezetben.

- A János bácsi, a sárhatvani iskola igazgatója, akit nagyon szeretett és szeret a termelőszövetkezet elnöke és főagronómusa - válaszolta a kérdezett helyett a halászati ágazatvezető. Nagy tisztelettel mutatkoztam be neki: János bácsi! Nem lehetne ezt a nótát elhúzni jobban?

- Itt a szárazfa, csináld akkor, én nem tudom jobban - ez volt a reagálása.

Jobban János nemrég vehette át rubindiplomáját Nagykőrösön az alma materban, ahova Pluhár István, egykori diákja vitte el, aki maga is majdnem hetvenéves.

Amikor a sárhatvani ünneplésén meg kellett szólalnia, leírta mondandóját, amelyet Jobban Judit, hatvanéves lánya olvasott fel. Ebből idéznék ehelyütt.

Mióta elvesztettem életem párját, képtelen vagyok közösségben megszólalni. Most, a mai ünnepi alkalommal pedig ez helyénvaló lenne. De most sem próbálkozom. 1938-ban szereztem Nagykőrösön diplomát, de abban az esztendőben nem sikerült még katedrát kapni. Egy év múlva azonban elnyertem a Somogy megyei második legjobban fizető állást. 1943-ban pedig átjöttem várományos igazgatóként Sárbogárdra, a környék legnagyobb iskolájába, ami nem volt véletlen, hiszen az előző munkahelyem református lelkipásztora így véleményzett: Működése áldást jelentett a falu népére.

A felszabadulás után mostoha körülmények vártak Jobban Jánosra, aki akkor már mint családfő, feleségestől oktatást vállalt Sárhatvanon. A faluban száznyolc gyerek volt akkoriban, akiket ketten okosítottak. Az államosítás nagyon nem jól jött a Jobban házaspárnak, nehéz körülmények vártak rájuk.

Hálával tartozom néhai feleségemnek, aki - bár városban nevelkedett, de - zokszó nélkül viselte a mostoha körülményeket. A számára rögtönzött ünnepségen Pluhár István, egykori tanítványa közbenjárására megkapta a Sárhatvan díszpolgára kitüntetést, amit viszonylag szűk körben ünnepeltek meg. Egyetlen lánya, Jobban Judit nem hagyja magára édesapját. Ő maga Siófokon lakik, édesapja pedig Sárbogárdon, onnan és ide ingáznak. Az el nem mondott köszöntőt és köszönetet, amelyet lánya olvasott fel Sárhatvanon, az öreg - mondhatjuk már a kilencvenkét éves nagy tanárnak - maga pötyögte le egy mechanikus írógépen. Bárcsak a masina rögzítené ezt örökre, mint egy modern e-mail, avagy az emlékezet. Ha az ember kilencvenkét éves, mit remél még az élettől, ha a párja meghalt?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!