Hírek

2007.10.06. 02:29

Türelmetlenség és várakozás

Székesfehérvár - Az egészségügyi ellátás, a reform, a több biztosítós modell mindannyiunk ügye. Két megyei parlamenti képviselő, Világosi Gábor és Mikola István válaszolt lapunk kérdéseire.

Kovalcsik Katalin

Világosi Gábor (SZDSZ) az egészségügyi reform elkötelezettje, nagyon világosan látja a változás nehézségeit is.

- A jelenlegi kormány egészségprogramjában is jelentős szerepet kap a megelőzés. Mégis, a napokban Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentés szerint az egészségügyi mutatók tekintetében a vizsgált 29 ország között összességében hátul, a 24. helyen végeztünk. Látták ennek a helyzetnek jeleit korábban is?

- Természetesen láthatók voltak a jelek, az egész társadalom számára, beleértve az egészségügyi dolgozókat, orvosokat egyértelmű volt, hogy az egészségügy már korántsem felel meg a követelményeknek, változtatni kell. Az SZDSZ-nek már 2002-ben is az egyik vezértémája volt a kampány során az egészségügy, annak megreformálása. 2006-ban, amiként kampányunkban is meghirdettük, nyílt arra lehetőség, hogy elindítsuk a reformot. Kétségtelenül ehhez nagy politikai bátorságra volt szükség. A múlt év a diagnózis éve volt, hiszen a részleteket is át kellett tekinteni, amit a legnagyobb eredménynek tekintek az hogy a megcsontosodott rendszereket elkezdtük megszüntetni, lebontani - ilyen volt például az ingyenesség mítosza - de ez borzasztó nehéz. Tudomásul kell például vennünk, hogy bár negyven évig az ingyenességben hittünk - ilyen nem létezik. Ha valakit valahol ellátnak, azt valakinek meg kell fizetnie. Egy olyan hihetetlenül bonyolult rendszernél, mint az egészségügy, a reform fájdalmakkal jár, átmeneti zavarok vannak, másrészt pedig az eredmények nem jönnek azonnal. Ha valaki egy idegen nyelvet kezd tanulni, akkor egy hét múlva még nem fog anyanyelvi szinten beszélni - itt is idő kell, amíg az eredmények megmutatkoznak. Ahhoz képest azonban. hogy egy hihetetlen nehéz év telt el, rövid volt az idő, mégis vannak eredmények. Például a mindig veszteséges gyógyszerkassza most nem deficites, nincs hiánya. Ugyanakkor teljes mértékben megértem azokat az orvosokat, egészségügyi dolgozókat, akik bizonytalanok, hiszen minden változtatás nehéz, az eredmények eléréséhez türelem kell.

- Visszatérve még az átalakításhoz, nem teljesen látható miért is jó az nekünk, hogy megváltozik a struktúra, kevesebb a kórházi ágy - nem érezhető az átalakítás előnye...

- Pedig a reformnak pontosan az a lényege, hogy az embernek jobb legyen. Mitől lesz jobb a kórházi ellátás? Attól például, hogy az ember jobb ebédet kapjon, a körülményekhez képest komfortosabban töltse a kórházi tartózkodás napjait. De fontos, hogy megszűnjön a pazarlás, tudjuk például, hogy a kórházi ágyak húsz százaléka kihasználatlan volt. Magyarán pazarlás volt. Az is biztos viszont, hogy a nemzetközi, például német tapasztalatok is azt mutatták, hogy náluk annak idején szintén roppant nagy társadalmi ellenállásba ütközött az egészségügyi, szociális reformfolyamat véghezvitele. Azt hiszem, hogy minden gond ellenére az elvárható, hogy tisztességesen álljunk az egész reformfolyamathoz. Hibák nyilvánvalóan először vannak, de a jó szándékot, hogy a betegnek, az ellátottaknak jobb legyen, elvitatni méltatlan, az elért eredményeket ellenzéki politikusok által lebecsülni, nem fair - ilyen eset történt éppen a móri kórház komoly állami támogatással létrehozott sürgősségi részlegének avatásán. Az ellenzéknek dolga a bírálat, az, hogy világítson rá a problémákra, de az nem dolga, hogy reggeltől estig azt sugallja, sulykolja, hogy minden rossz és az emberek ellen való. Ez nem igaz.

- A kedélyeket újabban már a több biztosítós rendszer bevezetése borzolja, még a szakemberek sem értik pontosan a lényegét, nem tudni, a koalíció két pártja milyen egyezséget kötött. Miben is egyeztek meg, milyen alkut kötöttek?

- A reformnak a legfontosabb, mondhatni talán a végső lépése a biztosítási rendszer átalakítása. A koalícióban kormányzó pártok komoly vitákat folytattak, az SZDSZ alapfelfogása az volt, hogy egy versenyen alapuló, ugyanakkor a szolodarítás elemeit is tartalmazó rendszer alakuljon ki, a szocialisták pedig fenn akarták tartani az egybiztosítós rendszert. Meggyőződésünk, hogyha a magántőkét beengedjük, és több biztosítós rendszer van, az a betegek érdekeit szolgálja, kialakul egy egészséges verseny, amelynek a végeredménye egy jobb ellátási rendszer.

- Mitől lesz jobb az ellátási rendszer?

- Ha megnézzük a társadalom más területeit, legyen szó autó-, vagy lakásbiztosításról, de akár a telefonhelyzet változásáról, mindegyik esetben azt tapasztaljuk, minél nagyobb a választási lehetőség, annál kedvezőbb pozícióba kerül a szerződő. Ha egy területen monopólium alakul ki, akkor az diktál. A több biztosítós rendszerben az embereknek választási lehetősége lesz, rá lesz kényszerítve az egyes biztosító társaság, hogy magasabb szintű és egyben olcsóbb, de legalábbis nem drágább szolgáltatást adjon. Rengeteg dologgal riogatják az embereket. Például, hogy drágább lesz. Nem, mert a szerződések hosszú távra szólnak - öt-tíz évre - és kikötés lesz, hogy járulékemeléssel nem járhat együtt a szolgáltatás nyújtása. Mi a versenyt hangsúlyoztuk, a szocialisták az egybiztosítós modellt. Létrejött egy kompromisszum, ez pedig a területi elv, ezen belül is újabb kompromisszum árán a nagyobb helyett a kisebb, megyei egységet magában foglaló területen versenyezhetnek a biztosítók, úgy, hogy minimum 500 ezer, maximum kétmillió ember tartozhat egy-egy biztosítóhoz. Meglátásunk szerint ez már választási lehetőséget jelent az emberek számára.

- Miként érinti majd a több biztosítós modell bevezetése a sürgősségi ellátást és a szabad orvosválasztást?

- Szolidaritás alapján a sürgősségi ellátást mindenki megkapja, még akkor is, ha nem fizetett járulékot. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy az a cél, mindenki fizessen járulékot, aki járulékfizetésre kötelezett. Egy normális társadalom nem preferálhatja azokat, akik kibújnak a kötelezettség alól, hiszen azok ellátását mi, a járulékfizetők álljuk. Ami a szabad orvosválasztást illeti, ott gyakorlatilag a szabadság korlátjába tényleg beleütközünk, hiszen egy fehérvári beteg nem biztos, hogy debreceni orvoshoz tud mindig eljárni, legalábbis a biztosítási kereten belül.

- A jelenlegi kormány egészségprogramjában is jelentős szerepet kap a megelőzés. Mégis, a napokban Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentés szerint az egészségügyi mutatók tekintetében a vizsgált 29 ország között összességében hátul, a 24. helyen végeztünk. Látták ennek a helyzetnek jeleit korábban is?

- Természetesen láthatók voltak a jelek, az egész társadalom számára, beleértve az egészségügyi dolgozókat, orvosokat egyértelmű volt, hogy az egészségügy már korántsem felel meg a követelményeknek, változtatni kell. Az SZDSZ-nek már 2002-ben is az egyik vezértémája volt a kampány során az egészségügy, annak megreformálása. 2006-ban, amiként kampányunkban is meghirdettük, nyílt arra lehetőség, hogy elindítsuk a reformot. Kétségtelenül ehhez nagy politikai bátorságra volt szükség. A múlt év a diagnózis éve volt, hiszen a részleteket is át kellett tekinteni, amit a legnagyobb eredménynek tekintek az hogy a megcsontosodott rendszereket elkezdtük megszüntetni, lebontani - ilyen volt például az ingyenesség mítosza - de ez borzasztó nehéz. Tudomásul kell például vennünk, hogy bár negyven évig az ingyenességben hittünk - ilyen nem létezik. Ha valakit valahol ellátnak, azt valakinek meg kell fizetnie. Egy olyan hihetetlenül bonyolult rendszernél, mint az egészségügy, a reform fájdalmakkal jár, átmeneti zavarok vannak, másrészt pedig az eredmények nem jönnek azonnal. Ha valaki egy idegen nyelvet kezd tanulni, akkor egy hét múlva még nem fog anyanyelvi szinten beszélni - itt is idő kell, amíg az eredmények megmutatkoznak. Ahhoz képest azonban. hogy egy hihetetlen nehéz év telt el, rövid volt az idő, mégis vannak eredmények. Például a mindig veszteséges gyógyszerkassza most nem deficites, nincs hiánya. Ugyanakkor teljes mértékben megértem azokat az orvosokat, egészségügyi dolgozókat, akik bizonytalanok, hiszen minden változtatás nehéz, az eredmények eléréséhez türelem kell.

- Visszatérve még az átalakításhoz, nem teljesen látható miért is jó az nekünk, hogy megváltozik a struktúra, kevesebb a kórházi ágy - nem érezhető az átalakítás előnye...

- Pedig a reformnak pontosan az a lényege, hogy az embernek jobb legyen. Mitől lesz jobb a kórházi ellátás? Attól például, hogy az ember jobb ebédet kapjon, a körülményekhez képest komfortosabban töltse a kórházi tartózkodás napjait. De fontos, hogy megszűnjön a pazarlás, tudjuk például, hogy a kórházi ágyak húsz százaléka kihasználatlan volt. Magyarán pazarlás volt. Az is biztos viszont, hogy a nemzetközi, például német tapasztalatok is azt mutatták, hogy náluk annak idején szintén roppant nagy társadalmi ellenállásba ütközött az egészségügyi, szociális reformfolyamat véghezvitele. Azt hiszem, hogy minden gond ellenére az elvárható, hogy tisztességesen álljunk az egész reformfolyamathoz. Hibák nyilvánvalóan először vannak, de a jó szándékot, hogy a betegnek, az ellátottaknak jobb legyen, elvitatni méltatlan, az elért eredményeket ellenzéki politikusok által lebecsülni, nem fair - ilyen eset történt éppen a móri kórház komoly állami támogatással létrehozott sürgősségi részlegének avatásán. Az ellenzéknek dolga a bírálat, az, hogy világítson rá a problémákra, de az nem dolga, hogy reggeltől estig azt sugallja, sulykolja, hogy minden rossz és az emberek ellen való. Ez nem igaz.

- A kedélyeket újabban már a több biztosítós rendszer bevezetése borzolja, még a szakemberek sem értik pontosan a lényegét, nem tudni, a koalíció két pártja milyen egyezséget kötött. Miben is egyeztek meg, milyen alkut kötöttek?

- A reformnak a legfontosabb, mondhatni talán a végső lépése a biztosítási rendszer átalakítása. A koalícióban kormányzó pártok komoly vitákat folytattak, az SZDSZ alapfelfogása az volt, hogy egy versenyen alapuló, ugyanakkor a szolodarítás elemeit is tartalmazó rendszer alakuljon ki, a szocialisták pedig fenn akarták tartani az egybiztosítós rendszert. Meggyőződésünk, hogyha a magántőkét beengedjük, és több biztosítós rendszer van, az a betegek érdekeit szolgálja, kialakul egy egészséges verseny, amelynek a végeredménye egy jobb ellátási rendszer.

- Mitől lesz jobb az ellátási rendszer?

- Ha megnézzük a társadalom más területeit, legyen szó autó-, vagy lakásbiztosításról, de akár a telefonhelyzet változásáról, mindegyik esetben azt tapasztaljuk, minél nagyobb a választási lehetőség, annál kedvezőbb pozícióba kerül a szerződő. Ha egy területen monopólium alakul ki, akkor az diktál. A több biztosítós rendszerben az embereknek választási lehetősége lesz, rá lesz kényszerítve az egyes biztosító társaság, hogy magasabb szintű és egyben olcsóbb, de legalábbis nem drágább szolgáltatást adjon. Rengeteg dologgal riogatják az embereket. Például, hogy drágább lesz. Nem, mert a szerződések hosszú távra szólnak - öt-tíz évre - és kikötés lesz, hogy járulékemeléssel nem járhat együtt a szolgáltatás nyújtása. Mi a versenyt hangsúlyoztuk, a szocialisták az egybiztosítós modellt. Létrejött egy kompromisszum, ez pedig a területi elv, ezen belül is újabb kompromisszum árán a nagyobb helyett a kisebb, megyei egységet magában foglaló területen versenyezhetnek a biztosítók, úgy, hogy minimum 500 ezer, maximum kétmillió ember tartozhat egy-egy biztosítóhoz. Meglátásunk szerint ez már választási lehetőséget jelent az emberek számára.

- Miként érinti majd a több biztosítós modell bevezetése a sürgősségi ellátást és a szabad orvosválasztást?

- Szolidaritás alapján a sürgősségi ellátást mindenki megkapja, még akkor is, ha nem fizetett járulékot. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy az a cél, mindenki fizessen járulékot, aki járulékfizetésre kötelezett. Egy normális társadalom nem preferálhatja azokat, akik kibújnak a kötelezettség alól, hiszen azok ellátását mi, a járulékfizetők álljuk. Ami a szabad orvosválasztást illeti, ott gyakorlatilag a szabadság korlátjába tényleg beleütközünk, hiszen egy fehérvári beteg nem biztos, hogy debreceni orvoshoz tud mindig eljárni, legalábbis a biztosítási kereten belül.

- A jelenlegi kormány egészségprogramjában is jelentős szerepet kap a megelőzés. Mégis, a napokban Brüsszelben nyilvánosságra hozott jelentés szerint az egészségügyi mutatók tekintetében a vizsgált 29 ország között összességében hátul, a 24. helyen végeztünk. Látták ennek a helyzetnek jeleit korábban is?

- Természetesen láthatók voltak a jelek, az egész társadalom számára, beleértve az egészségügyi dolgozókat, orvosokat egyértelmű volt, hogy az egészségügy már korántsem felel meg a követelményeknek, változtatni kell. Az SZDSZ-nek már 2002-ben is az egyik vezértémája volt a kampány során az egészségügy, annak megreformálása. 2006-ban, amiként kampányunkban is meghirdettük, nyílt arra lehetőség, hogy elindítsuk a reformot. Kétségtelenül ehhez nagy politikai bátorságra volt szükség. A múlt év a diagnózis éve volt, hiszen a részleteket is át kellett tekinteni, amit a legnagyobb eredménynek tekintek az hogy a megcsontosodott rendszereket elkezdtük megszüntetni, lebontani - ilyen volt például az ingyenesség mítosza - de ez borzasztó nehéz. Tudomásul kell például vennünk, hogy bár negyven évig az ingyenességben hittünk - ilyen nem létezik. Ha valakit valahol ellátnak, azt valakinek meg kell fizetnie. Egy olyan hihetetlenül bonyolult rendszernél, mint az egészségügy, a reform fájdalmakkal jár, átmeneti zavarok vannak, másrészt pedig az eredmények nem jönnek azonnal. Ha valaki egy idegen nyelvet kezd tanulni, akkor egy hét múlva még nem fog anyanyelvi szinten beszélni - itt is idő kell, amíg az eredmények megmutatkoznak. Ahhoz képest azonban. hogy egy hihetetlen nehéz év telt el, rövid volt az idő, mégis vannak eredmények. Például a mindig veszteséges gyógyszerkassza most nem deficites, nincs hiánya. Ugyanakkor teljes mértékben megértem azokat az orvosokat, egészségügyi dolgozókat, akik bizonytalanok, hiszen minden változtatás nehéz, az eredmények eléréséhez türelem kell.

- Visszatérve még az átalakításhoz, nem teljesen látható miért is jó az nekünk, hogy megváltozik a struktúra, kevesebb a kórházi ágy - nem érezhető az átalakítás előnye...

- Pedig a reformnak pontosan az a lényege, hogy az embernek jobb legyen. Mitől lesz jobb a kórházi ellátás? Attól például, hogy az ember jobb ebédet kapjon, a körülményekhez képest komfortosabban töltse a kórházi tartózkodás napjait. De fontos, hogy megszűnjön a pazarlás, tudjuk például, hogy a kórházi ágyak húsz százaléka kihasználatlan volt. Magyarán pazarlás volt. Az is biztos viszont, hogy a nemzetközi, például német tapasztalatok is azt mutatták, hogy náluk annak idején szintén roppant nagy társadalmi ellenállásba ütközött az egészségügyi, szociális reformfolyamat véghezvitele. Azt hiszem, hogy minden gond ellenére az elvárható, hogy tisztességesen álljunk az egész reformfolyamathoz. Hibák nyilvánvalóan először vannak, de a jó szándékot, hogy

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!