Hírek

2007.08.10. 02:29

Nem csak énekel

Bakonykúti - A fél falu ott volt az egyesület alakuló ülésén, melynek élére Miklósa Erikát választották meg. Híres és elfoglalt, ráadásul nem is helybeli. Miért vállalta mégis? - kérdeztük.

Kovalcsik Katalin

A napokban tartotta alakuló ülését az Otthonunk Bakonykúti elnevezésű egyesület. A civil szervezet elnökének a világhírű operaénekesnőt, a községben élő Miklósa Erikát választották meg.

- Bakonykúti alig több mint száz lelkes település. Miért volt szükség egyesület létrehozására?

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Bakonykúti alig több mint száz lelkes település. Miért volt szükség egyesület létrehozására?

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Bakonykúti alig több mint száz lelkes település. Miért volt szükség egyesület létrehozására?

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Bakonykúti alig több mint száz lelkes település. Miért volt szükség egyesület létrehozására?

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Bakonykúti alig több mint száz lelkes település. Miért volt szükség egyesület létrehozására?

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Az egyesület megalakulását az inotai hulladékégető tervének helyben történt nyilvánosságra kerülése katalizálta. A falu ugyanis csupán az elmúlt hetekben, egészen véletlenül szerzett tudomást arról, hogy a településtől öt kilométerre egy regionális feladatot ellátó, a környezetre hatást gyakorló beruházást készülnek megvalósítani. Az eset rávilágított arra, hogy hiába kicsi a falu, az itt lakók mégsem kommunikálnak egymással eleget. Ezt jelzi egyébként az is, hogy meg-esik: a falubeliek sem köszönnek egymásnak. Ez korábban elképzelhetetlen volt.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan vettek részt az alakuló ülésen?

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Amikor kiderült, hogy kis híján elszalasztottuk az alkalmat, hogy beleszóljunk a környzetünket, és ezáltal az életünket esetleg igen nagy mértékben meghatározó dologba, falugyűlést hirdettek. Akkor én éppen nem voltam itthon, de úgy értesültem, nagyon kevesen voltak ott jelen. Ez megint figyelmeztető jel volt, a falu felrázásának a fontosságára intett. Ezt követően hívtunk meg a férjemmel, Lóránth Zoltánnal tucatnyi helybéli családot magunkhoz. Velük beszélgetve fogalmazodott meg az egyesület alapításának ötlete. A napokban tartott alakuló ülésre személyesen hordtam ki a meghívókat, mert fontosnak tartottam, hogy a község idős lakói is megértsék, miért fontos az egyesület létrehozása. A polgármesteri hivatalban tartott ülésen 62-en jelentek meg, ami a fél falut jelenti. Ott volt a polgármester asszony, Marics Józsefné, s egyaránt eljöttek őslakosok, betelepülők és hétvégi ház tulajdonosok is.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Hányan léptek be az egyesületbe, és milyen célokat tűzött ki maga elé a tagság?

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- A megjelentek közül 45-en léptek be. Lehetőség van pártoló tagságra is, a falu idős polgárait pedig tiszteletbeli tagokká választottuk. Az alakuló ülést a párbeszéd jellemezte, közösen jelöltük meg azokat a célokat is, melyeket a bírósághoz benyújtott alapító okiratunk tartalmaz. Így a környezet- és természetvédelem mellett például kulturális és szociális tevékenységet, hagyomány-őrzést is folytatni kívánunk. Két alelnökünk van, Kertész Lórántné és Láng János, titkárunk Varga Jánosné Elza. Megtiszteltetés a számomra, hogy elnöknek engem kértek föl.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Híres és elfoglalt művész, ráadásul még csak nem is Bakonykútiba való. Miért vetette bele magát mégis a helyi közéletbe?

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Tizenegy éve élünk a faluban, idevalósinak érzem magam. Az, hogy tenni akarok a közért, természetes a számomra. Az édesanyám mesélte, hogy hatéves voltam, amikor szülővárosomban, Kiskunhalason a cigánygyerekek védelmére keltem. A faluban már évek óta asszonytornát vezetek. Talán furcsán hangzik, de a közösségért végzett munka több sikerélménnyel ajándékoz meg, mint az éneklés. Ezen a téren kézzelfoghatóbb a siker, mint az operaházban, ahol a közönség és közém beékelődik a színpad és a zenekar.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Föltételezem, hogy a munkáját sem hanyagolja el...

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

- Az elmúlt napokban két fiatal énekes számára tartottam mesterkurzust. Egyikük 17, a másik 19 éves. Olyan idősek, mint én voltam a pályám kezdetén. Lesz egy hazai koncertsorozatom, ahol ők is bemutatkoznak. Az erre történő felkészülést szolgálták az itt, Bakonykútiban közösen eltöltött napok. Szeptember végén pedig San Francisco-ban debütálok.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!