Hírek

2007.06.04. 02:29

Viharfelhő a Velencei-tó felett

Gárdony - Szeszélyes az idei nyár, hirtelen alakulnak ki viharok. A vízimentőknek ez több dolgot ad, a Velencei-tónál majdnem annyi embert kellett menteniük a pünkösdi ünnep négy napja alatt, mint két éve egész nyár folyamán.

Kovalcsik Katalin

Változékony időjárásnak nézünk elébe a meteorológusok szerint, a hirtelen jött viharok fokozott veszélyt jelentenek vízen és vízparton egyaránt. A pünkösdi ünnepek alatt egy szörföző és egy gumimatracos sodródott el a pillanatok alatt viharossá fokozódó szélben a parttól, és három vitorlás utasai kerültek bajba.

Vörös Ferenc, a Gárdonyi Rendőrkapitányság vezetője is azt mondta, nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét az óvatosságra. Statisztikájuk ezt mutatja: két éve 19, tavaly 34 alkalommal kellett fürdőzőt, vitorlázót menteni, ugyanakkor a szezon legelején ebben az évben ez a szám már elérte a 13-at. Ennek megfelelően készülnek az idei, egyre több veszélyt rejtő strandszezonra. Műszakilag és szakmailag is elegendőnek tartja a víziközlekedési alosztály felszereltségét, a növekvő feladatok ellátáshoz pedig egyre több munkatársat képeznek ki.

A hiányosságok számbavétele során Vörös Ferenc megemlítette, hogy az egyik pillanatról a másikra feltámadó viharos szél miatt nem halogatható tovább egy harmadik viharjelző működésbe állítása a Velencei-tavon, az agárdi és a velencei viharjelző fénye a tó egy sávján ugyanis nem látható. Több alkalommal jelezték már a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felé, hogy a fürdőzők és a vitorlázók biztonsága érdekében a pákozdi viharjelző újbóli üzembe állítása nem várhat tovább.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

Vörös Ferenc, a Gárdonyi Rendőrkapitányság vezetője is azt mondta, nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét az óvatosságra. Statisztikájuk ezt mutatja: két éve 19, tavaly 34 alkalommal kellett fürdőzőt, vitorlázót menteni, ugyanakkor a szezon legelején ebben az évben ez a szám már elérte a 13-at. Ennek megfelelően készülnek az idei, egyre több veszélyt rejtő strandszezonra. Műszakilag és szakmailag is elegendőnek tartja a víziközlekedési alosztály felszereltségét, a növekvő feladatok ellátáshoz pedig egyre több munkatársat képeznek ki.

A hiányosságok számbavétele során Vörös Ferenc megemlítette, hogy az egyik pillanatról a másikra feltámadó viharos szél miatt nem halogatható tovább egy harmadik viharjelző működésbe állítása a Velencei-tavon, az agárdi és a velencei viharjelző fénye a tó egy sávján ugyanis nem látható. Több alkalommal jelezték már a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felé, hogy a fürdőzők és a vitorlázók biztonsága érdekében a pákozdi viharjelző újbóli üzembe állítása nem várhat tovább.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

Vörös Ferenc, a Gárdonyi Rendőrkapitányság vezetője is azt mondta, nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét az óvatosságra. Statisztikájuk ezt mutatja: két éve 19, tavaly 34 alkalommal kellett fürdőzőt, vitorlázót menteni, ugyanakkor a szezon legelején ebben az évben ez a szám már elérte a 13-at. Ennek megfelelően készülnek az idei, egyre több veszélyt rejtő strandszezonra. Műszakilag és szakmailag is elegendőnek tartja a víziközlekedési alosztály felszereltségét, a növekvő feladatok ellátáshoz pedig egyre több munkatársat képeznek ki.

A hiányosságok számbavétele során Vörös Ferenc megemlítette, hogy az egyik pillanatról a másikra feltámadó viharos szél miatt nem halogatható tovább egy harmadik viharjelző működésbe állítása a Velencei-tavon, az agárdi és a velencei viharjelző fénye a tó egy sávján ugyanis nem látható. Több alkalommal jelezték már a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felé, hogy a fürdőzők és a vitorlázók biztonsága érdekében a pákozdi viharjelző újbóli üzembe állítása nem várhat tovább.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A hiányosságok számbavétele során Vörös Ferenc megemlítette, hogy az egyik pillanatról a másikra feltámadó viharos szél miatt nem halogatható tovább egy harmadik viharjelző működésbe állítása a Velencei-tavon, az agárdi és a velencei viharjelző fénye a tó egy sávján ugyanis nem látható. Több alkalommal jelezték már a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felé, hogy a fürdőzők és a vitorlázók biztonsága érdekében a pákozdi viharjelző újbóli üzembe állítása nem várhat tovább.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A hiányosságok számbavétele során Vörös Ferenc megemlítette, hogy az egyik pillanatról a másikra feltámadó viharos szél miatt nem halogatható tovább egy harmadik viharjelző működésbe állítása a Velencei-tavon, az agárdi és a velencei viharjelző fénye a tó egy sávján ugyanis nem látható. Több alkalommal jelezték már a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felé, hogy a fürdőzők és a vitorlázók biztonsága érdekében a pákozdi viharjelző újbóli üzembe állítása nem várhat tovább.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A mentéshez való feltételek nem hiánytalanok a parton őrködő Vöröskereszt vízimentői számára sem. Kiszely István, a mentésért felelős Fejér Megyei Vöröskereszt igazgatója alig egy hónapja látta vendégül a bajor vöröskeresztesek egy csoportját, akiknél közel másfél évtizede tanulják a vízimentés szakmai alapjait. A továbbképzésre érkező bajor kollégákkal a Velencei-tónál nézték végig és értékelték szakmai szemmel a jelenlegi feltételeket. A tapasztalat lehangoló volt: több dolog nem felelt meg a nemzetközi életmentés, az ILS szabályzatának. Valójában nem nagy dolgokról van szó, de jó magyar szokás szerint ezek megvalósítása helyett megy az egymásra mutogatás. Nemzetközi előírás többek között a figyelőtornyok létesítése a strandokon, amiről a vízimentő mintegy másfél méter magasból ráláthat a tó vizére, a fürdőzőkre. A tulajdonos önkormányzat a strandot üzemeltető bérlőre mutogat, a bérlő a mentést végző vízimentőkre. Jogi szabályozás nincs, ami meghatározná, kié az építtetés kötelezettsége. A Vöröskereszt ezt a tehetetlenséget látva felválallta az utolsó láncszem szerepét, a toronyépítéshez szponzort keres, de végső soron felajánlotta segítségét a bajor Vöröskereszt is. Egy torony megépítése amúgy 150 ezer forintba kerülne.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A legtöbb strandon hiányoznak az elsősegélynyújtó helyek, pedig ezt is kötelezően írja elő az ÁNTSZ, az üzemeltető azonban ott spórol, ahol tud. Ezen is. Darázscsípéssel, horzsolásokkal őket keresik meg a strandolók, de a múltkor fekélyes lábát átköttetni őket kérte meg egy néni is, az utcáról jött be. Látta az egészségügyi ládát, gondolta, kéznél a kötszer, helyben a segítség.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

A strandolás veszélyeinek fokozódását látva erősít a megyei Vöröskereszt is, harminc új munkatársukat képezték ki a vízpart felügyeletére, velük együtt most már hatvanan vigyáznak a fürdőzők épségére. Kiszely István ezzel együtt még mindig a megelőzést tartja legfontosabb feladatuknak, szinte hihetetlen, de még mindig mondani kell, hogy felhevült testtel, alkoholos állapotba senki ne menjen vízbe, és azt is, hogy gondolja meg mindenki, hol ugrik fejest. Kiszelyi Istvánéknak ugyanis az a tapasztalatuk, sokkal óvatlanabbak vagyunk a pihenés, a szabadságunk idején, ilyenkor azt is meg akarjuk próbálni, amiről pedig tudjuk, hogy nem szabad.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!