Hírek

2007.05.12. 02:28

Egyezmény az autistákért

Székesfehérvár (bj) - Do- nata Vivanti, az Autism Europe elnöke úgy látja, az utóbbi években a társadalom elfogadóbban viszonyul az autistákhoz, de van még mit javítani a helyzeten.

Bokros Judit

- Ön az autizmussal élők jogairól, jogérvényesítésük lehetőségeiről tartott elő-adást. Mit tapasztal, hogyan működik ez más európai országokban Magyarországhoz képest?

- A magyar jogszabályokról és a gyakorlatról sajnos nem tudok sokat, ám azt ismerem, milyen egyéb jogszabályok vannak hatályban. Ezek érvényesítésével van probléma Magyarországon és a környező államokban is. Annak érdekében szükséges tehát lépéseket tenni, hogy a helyes gyakorlat összhangban legyen a törvényekkel, a nemzetközi megállapodásokkal.

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön az autizmussal élők jogairól, jogérvényesítésük lehetőségeiről tartott elő-adást. Mit tapasztal, hogyan működik ez más európai országokban Magyarországhoz képest?

- A magyar jogszabályokról és a gyakorlatról sajnos nem tudok sokat, ám azt ismerem, milyen egyéb jogszabályok vannak hatályban. Ezek érvényesítésével van probléma Magyarországon és a környező államokban is. Annak érdekében szükséges tehát lépéseket tenni, hogy a helyes gyakorlat összhangban legyen a törvényekkel, a nemzetközi megállapodásokkal.

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön az autizmussal élők jogairól, jogérvényesítésük lehetőségeiről tartott elő-adást. Mit tapasztal, hogyan működik ez más európai országokban Magyarországhoz képest?

- A magyar jogszabályokról és a gyakorlatról sajnos nem tudok sokat, ám azt ismerem, milyen egyéb jogszabályok vannak hatályban. Ezek érvényesítésével van probléma Magyarországon és a környező államokban is. Annak érdekében szükséges tehát lépéseket tenni, hogy a helyes gyakorlat összhangban legyen a törvényekkel, a nemzetközi megállapodásokkal.

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- A magyar jogszabályokról és a gyakorlatról sajnos nem tudok sokat, ám azt ismerem, milyen egyéb jogszabályok vannak hatályban. Ezek érvényesítésével van probléma Magyarországon és a környező államokban is. Annak érdekében szükséges tehát lépéseket tenni, hogy a helyes gyakorlat összhangban legyen a törvényekkel, a nemzetközi megállapodásokkal.

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- A magyar jogszabályokról és a gyakorlatról sajnos nem tudok sokat, ám azt ismerem, milyen egyéb jogszabályok vannak hatályban. Ezek érvényesítésével van probléma Magyarországon és a környező államokban is. Annak érdekében szükséges tehát lépéseket tenni, hogy a helyes gyakorlat összhangban legyen a törvényekkel, a nemzetközi megállapodásokkal.

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

-Ehhez milyen eszközök kínálkoznak?

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Már létezik olyan egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek tagjai fogadtak el a múlt decemberben, márciusban pedig csatlakozott hozzá az unió több országa is. Ez a már hatályban lévő jogszabályok betartásának megfigyelésére szolgál. Hamarosan az Európa Tanáccsal is szeretnénk egy olyan egyezményt elfogadtatni, amely ugyanezt a célt szolgálná. Így követhető lenne, hogy az autizmussal élők oktatásának és lakhatásának gyakorlata megfelel-e a törvényeknek.

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Az autizmussal élők nehezebben integrálhatók, nevelésük inkább zárt, biztonságos közösségben lehetséges. Egyesek szerint viszont nem szabadna őket szegregálni, inkább nyitottabbá kellene tenni őket a külvilágra. Ön szerint melyik gyakorlat a megfelelő?

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mind az Autism Europe, mind az egyéb, autizmussal foglalkozó szervezetek előnyben részesítik az együtt nevelést. Célunk az, hogy a gyermekeket integráltan tanítsák, ami nem azt jelenti, hogy a többiekhez hasonlóan padokba ültetik őket, hiszen az nem megfelelő számukra. Valamint az sem elfogadható, hogy ha egy ilyen problémával küzdő gyermek bekerül egy osztályba, akkor onnan pár hónap után kirakják, mert gond van vele. Az együtt nevelésnek hosszú ideig fenntarthatónak kell lennie. Célunk, hogy az autizmussal élők oktatásánál, nevelésénél vegyék figyelembe és emeljék át az elkülönített intézményekben folyó jó gyakorlatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon magasan képzett pedagógusoknak kell velük foglalkozni. A jól működő integrált nevelés megadja a lehetőséget arra, hogy az egészséges gyermekek is megismerjék és elfogadják az autizmussal élőket.

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Mi lehet a jó gyakorlata az autizmussal élők egész életre szóló nevelésének?

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ez egy másik egy probléma, amit szintén nem lehet elhanyagolni. Jellemző, hogy míg a közoktatásban résztvevő korosztály ellátása többé-kevésbé megfelelő, addig az onnan kikerülőkről mintha megfeledkezne a társadalom. Így nem tud megvalósulni az egész életen át tartó tanulásuk, illetve nem tudnak dolgozni. Ezért minden szinten biztosítani kellene az autizmussal élők számára a megfelelő ellátást és nevelést, lehetőleg közel az otthonukhoz, a közösséghez, amit ismernek. Ennek különböző módjai lehetnek a helyi erőforrásoktól és a rendelkezésre álló szakemberek számától függően. Elsősorban azonban az emberek hozzáállását kellene megváltoztatni, hogy az autizmussal élőknek is egyenlő esélyeik legyenek.

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Ön mit tapasztal, a korábbi évekhez képest mennyire vált elfogadóvá a társadalom az autizmussal szemben, és mennyire ismerjük a betegséget?

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

- Úgy vélem, ezen van még mit javítani, bár az utóbbi években sokat változott a helyzet. Ehhez az integrált oktatás is nagyban hozzájárult, amely azon túl, hogy segíti az autisták személyes megismerését, az alapbetegségről való tudást is növeli. Az autizmussal élőknek minden életkorban biztosítani kellene a megfelelő ellátást

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!