Hírek

2007.01.16. 03:29

Nem népszerű az óvadék

Veszprém - Fél évszázados szünet után hazánkban ismét bevezették az óvadékot két és fél évvel ezelőtt, ami viszont nem hozta meg a várt sikert.

Kovalcsik Katalin

A kormány azt remélte, hogy a letartóztatásban lévők akár egyharmada él majd a felkínált lehetőséggel, azaz legkevesebb 200 ezer forintért megváltja a tárgyalásig a rács mögött töltendő időt. Tavaly az érintetteknek mindössze 3,6 százaléka vette meg ilyen módon átmenetileg a szabadságát. (A bíróságon a letétbe tett summát a vádlottak visszakapták, ha valamennyi tárgyaláson részt vettek, s megkezdték büntetésük letöltését.) A törvényalkotóknak alapvetően jó volt az elképzelésük, mert ezzel a lehetőséggel spórolni akartak: ne az állam tartsa el ezeket az embereket. (A büntetés-végrehajtási intézetekben lakók ellátása, felügyelete naponta 5-6 ezer forintba kerül.)Mint arról annak idején beszámoltunk, az országban elsőnek - 2003 júliusában - a Veszprém Megyei Bíróságon tettek le hárommillió forintot egy vádlott átmeneti szaba- don bocsátásáért. Dr. Kahler Frigyestől, a megyei bíróság szóvivőjétől megtudtuk, az előbb említett férfin kívül az elmúlt két és fél év alatt még tíz esetben döntött úgy a bíróság, hogy elfogadja a felajánlott óvadékot, amely 30,5 millió forintot tett ki. A vádlottak közül heten megszegték az előírásokat, így az ő pénzük - 11 millió forint - az államnál maradt. Érdekes, hogy több megyében egyetlenegy fogvatartott kezéről sem került le a bilincs, de más megyében is csak elvétve akadt ilyen eset. Talán nincs is ezen mit csodálkozni: ismerve a bentlakók, illetve rokonaik szociális helyzetét, akik korántsem dúskálnak a milliókban, nem képesek előteremteni a megváltást jelentő összeget. Könnyű lenne őket egyetlen kézlegyintéssel elintézni - Ott száradjanak meg, ahol vannak! -, azonban egy felelős társadalom nem gondolkodhat így. Több lehetőséget kellene nyújtani nekik a visszailleszkedéshez, ami a mai világban persze meglehetősen nehéz. Míg régebben a börtönökben rendszeresen dolgoztak, illetve a rabokat kivitték különböző üzemekbe, ez a lehetőség szinte teljesen megszűnt. (Annak idején a várbörtönben faipari termékeket állítottak elő, elektrotechnikai szereléseket végeztek, eljártak építkezésekre, vállalatokhoz dolgozni. A hajtósabbak annyit kerestek egy hónap alatt, mint őreik!) Tíz esztendővel ezelőtt megszűnt a kötelező munka, azóta önként jelentkezők végeznek például csomagolást az új börtönben. Ez a lehetőség csupán 4-10 embert érint a közel kétszázból...)Persze mindig is voltak törekvések arra, hogy a rácsokon túl lakók befejezzék iskolai tanulmányaikat, vagy egyáltalán megtanuljanak írni, olvasni. Akik már valamilyen szakmát elsajátítottak, könnyebben találtak kint maguknak munkát. A veszprémi börtönben, ahol a fogvatartottak 60-70 százaléka előzetes letartóztatását tölti, az elmúlt két évben összesen huszonketten végezték el - pályázati pénzekből - a számítógépes tanfolyamot. A hivatásos pártfogóknak sem könnyű az életük, amikor egy-egy intézetből szabadultnak keresnek állást. Sokéves jó kapcsolataiknak köszön- hetően e téren számos sikert értek el - különböző munkákat kerestek nekik -, de sokszor kellett csalódniuk a munkaadóknak, s persze a pártfogóknak is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!