Hírek

2007.01.22. 03:29

Belmondo (Él ilyen...)

Székesfehérvár - Pénteken a Fezen klubban koncertezett a magyar, igényes popzene feltörekvő zenekara, a Belmondo. Ez alkalomból beszélgettünk az énekes-gitáros frontemberrel Czutor Zolival, aki korábbi zenekarát, a Nyerset a hazai underground egyik meghatározó alakulatává tette.

Kovalcsik Katalin

Aki volt már a Fezenben, tudhatja, nem egyszerű eset találni egy annyira csöndes helyet a klubban, hogy beszélgetni lehessen. Így végül a bejárat és a ruhatár között cövekeltünk le, szó szerint a szórakoztatóipar határán...

- A Nyers hosszú évek óta meghatározó résztvevője volt a magyar zenei underground-nak. Miért oszlottatok fel végül?

- Minden zenekarnak kell, hogy legyen kulcsfigurája - a Nyersben nyilván én voltam az -, de kell a többiek aktív támogatása, jelenléte a dologban. Terhes lett számomra, mikor már négy ember felelősségét, munkáját cipeltem a hátamon, ezért 2005 elején zeneileg új életet kezdtem. Szóltam az ismerőseimnek, néhány hónapon keresztül próbáltunk különböző felállásokban, végül megalakult a Belmondo. 2006 elején debütált az első klipünk Van, volt, lesz címmel a Viván, azután kijött az album, az Él ilyen. Alien.

- Korábban nyilatkoztad, hogy a Belmondóval populárisabb zenét szeretnél csinálni...

- Igen. Az lenne a cél, hogy játszanak minket a rádiók, tévék, de ezt próbáljuk úgy elérni, hogy közben tükörbe is tudjunk nézni. A popzene számomra nem azt jelenti, hogy akkor most lemegyünk takonyba. Lehet igényes, zenei fantáziával telepakolt popzenét is művelni.

- Bejutni az underground-ból a mainstream-be az Alien-nel nem tűnik egyszerűnek. A szöveg, a zenevilág többértelmű, az album annyira ironikus, hogy ez popzeneként azért nehezen fogyasztható.

- Ez lehetséges. De mi valamiféle hidat akarunk építeni aközött, amit 100-as IQ felett is jónak, értelmesnek gondolna az ember, és aközött, amit bárki szívesen fogyaszt. Külföldön ez működik. Nem kell ehhez elmenni Angliáig, Amerikáig, a világ végéig - illetve hát az elejéig. A szlovéneknél, cseheknél, szlovákoknál is megtalálható ez a zenei kultúra. Mi meg ilyen kis UFO-ország vagyunk, nálunk most más a kínálat. Ha megkérdezel egy ötvenes autószerelőt, hogy milyen bakelitek vannak otthon, olyan zenéket mond, amiket egy igényes zenei szakember is elismerne. Ha megkérdezel egy húszévest, Scooter-t, meg ilyeneket mondana. Mert ezek kerülnek elé. A civiltől nem lehet elvárni, hogy bemenjen a lemezboltba és ott ő maga keresgéljen. Abból választ, amit a kereskedelmi rádiókban hall, tévékben lát. Van az a néhány ember, aki primitív dalokkal vagyonokat szerzett, szerez magának, aztán pozíciókat oszt. Őket nem kéne eltűrni! Biztos lesznek mindig olyanok, akiknek ez a zene kell, legyenek is, jól van így, ne legyen semmi sem tilos. De ahhoz ragaszkodjunk legalább, hogy lehessen választani. Most a közönség lehetőséget sem kap, hogy igényes, pörgős, dögös, korszerű zenét játszó zenekarokkal találkozhasson.

- Mindebben azért visszaköszönni látszik mindaz, amit a Che Guevara Magazinban írtál. (Czutor A zenélni nem tudás kultusza címmel intézett kirohanást a rendszerváltás utáni időszak fiatal értelmiségi közírói, például a Magyar Narancs szerzői ellen. Őket ekézi azért, mert támogattak olyan, azóta már ikonokká váló együtteseket, mint a VHK, a Korai Öröm, a Másfél, illetve a Kispál, pusztán azért, mert a szart is le tudták nyomni azok torkán, akik a haladó entellektüel szubkultúrájához kívántak tartozni. - a szerk.). Attól aztán felbolydult a méhkas.

- Hát nagyon! Hetekig kaptam fenyegetéseket! Az nyilván hangos, ha van - mit tudom én - 15-20 ember, aki ezért elküld engem a francba, de ötször többen veregették meg a vállam utána. Itt néhány zenészről, zenekarról van szó, akik 10-15 éve vannak ezekben a pozíciókban, és hát felelősek azért, hogy kialakult az underground körökben is egy évek óta tartó, számomra is fájdalmas tendencia. Nem arról van szó, hogy elfogadjuk, hogy nem fontos jó zenésznek lenni ahhoz, hogy popzenész legyél - nyilván valami zeneiség kell. De amikor már ciki, hogy tudsz a hangszeren játszani, akkor gáz van. Kicsit drasztikusan úgy lehet megvilágítani a problémát, hogy mi a különbség aközött, amit hasznosnak tartok és aközött, amit már károsnak: nem mindegy, hogy szabad buzinak lenni, vagy kötelező! Ez itt a határvonal.

- Ezek után hogyan tovább?

- Ha rajtam múlik, marad a strandmetál, hirtelen popmozdulatokkal. Koncertek, klubok, dolgozunk az új albumon, és hát vannak egyéb alkalmazott zenei megbízásaink, például az újraforgatott Tüskevárhoz írunk filmzenét. A 15 számos lemezből kimásoltunk egy 6 számos angol nyelvű maxit, amit a Magyar Zenei Export Iroda promotál a most kezdődő MIDEM fesztiválon (ez a zenei élet Frankfurti könyvvására - Cannes-ban - a szerk.).

- Akkor most arccal nyugatnak?

- Hát igen. A Nyerssel is voltunk így, akkor ők nem akartak jönni.

- Az új banda megy?

- Igen. Itt inkább ők piszkálnak. Most már én vagyok kissé belassulva ezzel kapcsolatban. De ez így sokkal jobb!

- A Nyers hosszú évek óta meghatározó résztvevője volt a magyar zenei underground-nak. Miért oszlottatok fel végül?

- Minden zenekarnak kell, hogy legyen kulcsfigurája - a Nyersben nyilván én voltam az -, de kell a többiek aktív támogatása, jelenléte a dologban. Terhes lett számomra, mikor már négy ember felelősségét, munkáját cipeltem a hátamon, ezért 2005 elején zeneileg új életet kezdtem. Szóltam az ismerőseimnek, néhány hónapon keresztül próbáltunk különböző felállásokban, végül megalakult a Belmondo. 2006 elején debütált az első klipünk Van, volt, lesz címmel a Viván, azután kijött az album, az Él ilyen. Alien.

- Korábban nyilatkoztad, hogy a Belmondóval populárisabb zenét szeretnél csinálni...

- Igen. Az lenne a cél, hogy játszanak minket a rádiók, tévék, de ezt próbáljuk úgy elérni, hogy közben tükörbe is tudjunk nézni. A popzene számomra nem azt jelenti, hogy akkor most lemegyünk takonyba. Lehet igényes, zenei fantáziával telepakolt popzenét is művelni.

- Bejutni az underground-ból a mainstream-be az Alien-nel nem tűnik egyszerűnek. A szöveg, a zenevilág többértelmű, az album annyira ironikus, hogy ez popzeneként azért nehezen fogyasztható.

- Ez lehetséges. De mi valamiféle hidat akarunk építeni aközött, amit 100-as IQ felett is jónak, értelmesnek gondolna az ember, és aközött, amit bárki szívesen fogyaszt. Külföldön ez működik. Nem kell ehhez elmenni Angliáig, Amerikáig, a világ végéig - illetve hát az elejéig. A szlovéneknél, cseheknél, szlovákoknál is megtalálható ez a zenei kultúra. Mi meg ilyen kis UFO-ország vagyunk, nálunk most más a kínálat. Ha megkérdezel egy ötvenes autószerelőt, hogy milyen bakelitek vannak otthon, olyan zenéket mond, amiket egy igényes zenei szakember is elismerne. Ha megkérdezel egy húszévest, Scooter-t, meg ilyeneket mondana. Mert ezek kerülnek elé. A civiltől nem lehet elvárni, hogy bemenjen a lemezboltba és ott ő maga keresgéljen. Abból választ, amit a kereskedelmi rádiókban hall, tévékben lát. Van az a néhány ember, aki primitív dalokkal vagyonokat szerzett, szerez magának, aztán pozíciókat oszt. Őket nem kéne eltűrni! Biztos lesznek mindig olyanok, akiknek ez a zene kell, legyenek is, jól van így, ne legyen semmi sem tilos. De ahhoz ragaszkodjunk legalább, hogy lehessen választani. Most a közönség lehetőséget sem kap, hogy igényes, pörgős, dögös, korszerű zenét játszó zenekarokkal találkozhasson.

- Mindebben azért visszaköszönni látszik mindaz, amit a Che Guevara Magazinban írtál. (Czutor A zenélni nem tudás kultusza címmel intézett kirohanást a rendszerváltás utáni időszak fiatal értelmiségi közírói, például a Magyar Narancs szerzői ellen. Őket ekézi azért, mert támogattak olyan, azóta már ikonokká váló együtteseket, mint a VHK, a Korai Öröm, a Másfél, illetve a Kispál, pusztán azért, mert a szart is le tudták nyomni azok torkán, akik a haladó entellektüel szubkultúrájához kívántak tartozni. - a szerk.). Attól aztán felbolydult a méhkas.

- Hát nagyon! Hetekig kaptam fenyegetéseket! Az nyilván hangos, ha van - mit tudom én - 15-20 ember, aki ezért elküld engem a francba, de ötször többen veregették meg a vállam utána. Itt néhány zenészről, zenekarról van szó, akik 10-15 éve vannak ezekben a pozíciókban, és hát felelősek azért, hogy kialakult az underground körökben is egy évek óta tartó, számomra is fájdalmas tendencia. Nem arról van szó, hogy elfogadjuk, hogy nem fontos jó zenésznek lenni ahhoz, hogy popzenész legyél - nyilván valami zeneiség kell. De amikor már ciki, hogy tudsz a hangszeren játszani, akkor gáz van. Kicsit drasztikusan úgy lehet megvilágítani a problémát, hogy mi a különbség aközött, amit hasznosnak tartok és aközött, amit már károsnak: nem mindegy, hogy szabad buzinak lenni, vagy kötelező! Ez itt a határvonal.

- Ezek után hogyan tovább?

- Ha rajtam múlik, marad a strandmetál, hirtelen popmozdulatokkal. Koncertek, klubok, dolgozunk az új albumon, és hát vannak egyéb alkalmazott zenei megbízásaink, például az újraforgatott Tüskevárhoz írunk filmzenét. A 15 számos lemezből kimásoltunk egy 6 számos angol nyelvű maxit, amit a Magyar Zenei Export Iroda promotál a most kezdődő MIDEM fesztiválon (ez a zenei élet Frankfurti könyvvására - Cannes-ban - a szerk.).

- Akkor most arccal nyugatnak?

- Hát igen. A Nyerssel is voltunk így, akkor ők nem akartak jönni.

- Az új banda megy?

- Igen. Itt inkább ők piszkálnak. Most már én vagyok kissé belassulva ezzel kapcsolatban. De ez így sokkal jobb!

- A Nyers hosszú évek óta meghatározó résztvevője volt a magyar zenei underground-nak. Miért oszlottatok fel végül?

- Minden zenekarnak kell, hogy legyen kulcsfigurája - a Nyersben nyilván én voltam az -, de kell a többiek aktív támogatása, jelenléte a dologban. Terhes lett számomra, mikor már négy ember felelősségét, munkáját cipeltem a hátamon, ezért 2005 elején zeneileg új életet kezdtem. Szóltam az ismerőseimnek, néhány hónapon keresztül próbáltunk különböző felállásokban, végül megalakult a Belmondo. 2006 elején debütált az első klipünk Van, volt, lesz címmel a Viván, azután kijött az album, az Él ilyen. Alien.

- Korábban nyilatkoztad, hogy a Belmondóval populárisabb zenét szeretnél csinálni...

- Igen. Az lenne a cél, hogy játszanak minket a rádiók, tévék, de ezt próbáljuk úgy elérni, hogy közben tükörbe is tudjunk nézni. A popzene számomra nem azt jelenti, hogy akkor most lemegyünk takonyba. Lehet igényes, zenei fantáziával telepakolt popzenét is művelni.

- Bejutni az underground-ból a mainstream-be az Alien-nel nem tűnik egyszerűnek. A szöveg, a zenevilág többértelmű, az album annyira ironikus, hogy ez popzeneként azért nehezen fogyasztható.

- Ez lehetséges. De mi valamiféle hidat akarunk építeni aközött, amit 100-as IQ felett is jónak, értelmesnek gondolna az ember, és aközött, amit bárki szívesen fogyaszt. Külföldön ez működik. Nem kell ehhez elmenni Angliáig, Amerikáig, a világ végéig - illetve hát az elejéig. A szlovéneknél, cseheknél, szlovákoknál is megtalálható ez a zenei kultúra. Mi meg ilyen kis UFO-ország vagyunk, nálunk most más a kínálat. Ha megkérdezel egy ötvenes autószerelőt, hogy milyen bakelitek vannak otthon, olyan zenéket mond, amiket egy igényes zenei szakember is elismerne. Ha megkérdezel egy húszévest, Scooter-t, meg ilyeneket mondana. Mert ezek kerülnek elé. A civiltől nem lehet elvárni, hogy bemenjen a lemezboltba és ott ő maga keresgéljen. Abból választ, amit a kereskedelmi rádiókban hall, tévékben lát. Van az a néhány ember, aki primitív dalokkal vagyonokat szerzett, szerez magának, aztán pozíciókat oszt. Őket nem kéne eltűrni! Biztos lesznek mindig olyanok, akiknek ez a zene kell, legyenek is, jól van így, ne legyen semmi sem tilos. De ahhoz ragaszkodjunk legalább, hogy lehessen választani. Most a közönség lehetőséget sem kap, hogy igényes, pörgős, dögös, korszerű zenét játszó zenekarokkal találkozhasson.

- Mindebben azért visszaköszönni látszik mindaz, amit a Che Guevara Magazinban írtál. (Czutor A zenélni nem tudás kultusza címmel intézett kirohanást a rendszerváltás utáni időszak fiatal értelmiségi közírói, például a Magyar Narancs szerzői ellen. Őket ekézi azért, mert támogattak olyan, azóta már ikonokká váló együtteseket, mint a VHK, a Korai Öröm, a Másfél, illetve a Kispál, pusztán azért, mert a szart is le tudták nyomni azok torkán, akik a haladó entellektüel szubkultúrájához kívántak tartozni. - a szerk.). Attól aztán felbolydult a méhkas.

- Hát nagyon! Hetekig kaptam fenyegetéseket! Az nyilván hangos, ha van - mit tudom én - 15-20 ember, aki ezért elküld engem a francba, de ötször többen veregették meg a vállam utána. Itt néhány zenészről, zenekarról van szó, akik 10-15 éve vannak ezekben a pozíciókban, és hát felelősek azért, hogy kialakult az underground körökben is egy évek óta tartó, számomra is fájdalmas tendencia. Nem arról van szó, hogy elfogadjuk, hogy nem fontos jó zenésznek lenni ahhoz, hogy popzenész legyél - nyilván valami zeneiség kell. De amikor már ciki, hogy tudsz a hangszeren játszani, akkor gáz van. Kicsit drasztikusan úgy lehet megvilágítani a problémát, hogy mi a különbség aközött, amit hasznosnak tartok és aközött, amit már károsnak: nem mindegy, hogy szabad buzinak lenni, vagy kötelező! Ez itt a határvonal.

- Ezek után hogyan tovább?

- Ha rajtam múlik, marad a strandmetál, hirtelen popmozdulatokkal. Koncertek, klubok, dolgozunk az új albumon, és hát vannak egyéb alkalmazott zenei megbízásaink, például az újraforgatott Tüskevárhoz írunk filmzenét. A 15 számos lemezből kimásoltunk egy 6 számos angol nyelvű maxit, amit a Magyar Zenei Export Iroda promotál a most kezdődő MIDEM fesztiválon (ez a zenei élet Frankfurti könyvvására - Cannes-ban - a szerk.).

- Akkor most arccal nyugatnak?

- Hát igen. A Nyerssel is voltunk így, akkor ők nem akartak jönni.

- Az új banda megy?

- Igen. Itt inkább ők piszkálnak. Most már én vagyok kissé belassulva ezzel kapcsolatban. De ez így sokkal jobb!

- A Nyers hosszú évek óta meghatározó résztvevője volt a magyar zenei underground-nak. Miért oszlottatok fel végül?

- Minden zenekarnak kell, hogy legyen kulcsfigurája - a Nyersben nyilván én voltam az -, de kell a többiek aktív támogatása, jelenléte a dologban. Terhes lett számomra, mikor már négy ember felelősségét, munkáját cipeltem a hátamon, ezért 2005 elején zeneileg új életet kezdtem. Szóltam az ismerőseimnek, néhány hónapon keresztül próbáltunk különböző felállásokban, végül megalakult a Belmondo. 2006 elején debütált az első klipünk Van, volt, lesz címmel a Viván, azután kijött az album, az Él ilyen. Alien.

- Korábban nyilatkoztad, hogy a Belmondóval populárisabb zenét szeretnél csinálni...

- Igen. Az lenne a cél, hogy játszanak minket a rádiók, tévék, de ezt próbáljuk úgy elérni, hogy közben tükörbe is tudjunk nézni. A popzene számomra nem azt jelenti, hogy akkor most lemegyünk takonyba. Lehet igényes, zenei fantáziával telepakolt popzenét is művelni.

- Bejutni az underground-ból a mainstream-be az Alien-nel nem tűnik egyszerűnek. A szöveg, a zenevilág tö

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!