Hírek

2006.11.25. 03:29

Őslakosok és új honfoglalók

Gyúró (zsm) - Megtorpanni látszik a lélekszám emelkedése, de ez a szép falu csakugyan nem metropolis! Pont ez a vonzereje. Fekvése, csöndje, ám jó megközelíthetősége.

Zsohár Melinda

Másutt is áll az ingatlanpiac, csakhogy Gyúrón és a szomszédos Tordason egyre-másra érkeztek a városiak az elmúlt években, öreg házakat vettek, vagy a jól értékesített városi ingatlanaikból éppenhogy új stílusú, nagyon modern otthont építettek maguknak. Új utcák is nyíltak itt, az ófalu hangulatában megmerítkezve alakítottak ki honfoglaló vidékiséget a beköltözők. Sportrepülőtere is van.

Jelenleg 1191-en élnek Gyúrón, s még jó lenne, ha emelkedne a lakosság száma. Egy darabig, persze, mert ennek a bájos zsákfalunak pont az a vonzereje, hogy nincs átmenő forgalma, megnyugodhat benne a nagyvárosból torkig jóllakott nép.

- Nehéz a működés - sóhajt a polgármesteri hivatalban a jegyző, Ivanits Imréné, Erzsébet. Nyolc éve dolgozik a település egyes számú köztisztviselőjeként, a 200 millió forint alatti költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok többnyire keserű kenyerén. Ő persze nem panaszkodik, csak sorolja a tényeket. Csökken az állami normatíva, forráshiányosak.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Jelenleg 1191-en élnek Gyúrón, s még jó lenne, ha emelkedne a lakosság száma. Egy darabig, persze, mert ennek a bájos zsákfalunak pont az a vonzereje, hogy nincs átmenő forgalma, megnyugodhat benne a nagyvárosból torkig jóllakott nép.

- Nehéz a működés - sóhajt a polgármesteri hivatalban a jegyző, Ivanits Imréné, Erzsébet. Nyolc éve dolgozik a település egyes számú köztisztviselőjeként, a 200 millió forint alatti költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok többnyire keserű kenyerén. Ő persze nem panaszkodik, csak sorolja a tényeket. Csökken az állami normatíva, forráshiányosak.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Jelenleg 1191-en élnek Gyúrón, s még jó lenne, ha emelkedne a lakosság száma. Egy darabig, persze, mert ennek a bájos zsákfalunak pont az a vonzereje, hogy nincs átmenő forgalma, megnyugodhat benne a nagyvárosból torkig jóllakott nép.

- Nehéz a működés - sóhajt a polgármesteri hivatalban a jegyző, Ivanits Imréné, Erzsébet. Nyolc éve dolgozik a település egyes számú köztisztviselőjeként, a 200 millió forint alatti költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok többnyire keserű kenyerén. Ő persze nem panaszkodik, csak sorolja a tényeket. Csökken az állami normatíva, forráshiányosak.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- Nehéz a működés - sóhajt a polgármesteri hivatalban a jegyző, Ivanits Imréné, Erzsébet. Nyolc éve dolgozik a település egyes számú köztisztviselőjeként, a 200 millió forint alatti költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok többnyire keserű kenyerén. Ő persze nem panaszkodik, csak sorolja a tényeket. Csökken az állami normatíva, forráshiányosak.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- Nehéz a működés - sóhajt a polgármesteri hivatalban a jegyző, Ivanits Imréné, Erzsébet. Nyolc éve dolgozik a település egyes számú köztisztviselőjeként, a 200 millió forint alatti költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok többnyire keserű kenyerén. Ő persze nem panaszkodik, csak sorolja a tényeket. Csökken az állami normatíva, forráshiányosak.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- A kistérségi együttműködésben bízunk, s szeretnénk mihamarabb értékesíteni az önkormányzati telkeinket - mondja, aztán beszámol az eredményekről is. Három éve új orvosi rendelőt adtak át, benne fogorvosi rendelővel, fiókgyógyszertárral. Pillanatig elbizonytalanodunk azon, hogy illik-e a ravatalozóra a jelző, hogy szép, de megegyezünk: igen. Fontos, nagyon is fontos, hogy egy kegyeleti hely igényes, méltóságteljes legyen. Gyúrón így van.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Az eladó telkek a piaci árnál olcsóbbak, kis udvar is ráfér a terciára az építkezés után. A közművek az utcában.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Tóth Béla polgármester társadalmi megbízatásban vállalta a polgármesterséget, a gépész- és gazdasági mérnök szakember főállásban az ercsi Törökkút Kht. ügyvezetője. Hét esztendeje vettek feleségével egy százéves parasztházat, s azt illő régiességgel újították föl. A minap sötétedéskor mentem el házuk mellett, a hátsó ablakon át látszottak a barnára pácolt, öreg mennyezeti gerendák. A költözés, a letelepedés tudatos választás volt. Polgármesteri programja a szűkös források, s az eladósodottság ellenére tartalmazza, hogy növelni kívánja a falu lélekszámát. Erőfeszítéseket tesznek az általános iskola megtartásáért.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

A dimbes-dombos település egyik kis utcájában lakik Tóth Sándorné Szöllősi Magdolna. A Hírlap terjesztője 13 éve, amúgy híres sütő-főző asszony, a nyugdíjasklub vezetője 1989 óta, helytörténeti dolgozatot írt Gyúróról.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

- Nagyon szeretem a falumat, ilyen több nincs sehol, de ilyen szép ország sem! - lelkesedik, pedig nem volt könnyű élete, sokat dolgozott, a betegség sem kerülte el. - Minden rezdülését ismerem a falunak - mondja -, a gyerekek köszönnek a buszon. A nyugdíjasklubbal is visszük magunkat az unokákat a kirándulásokra, nemrég üzent az egyik tordasi gyerekünk, aki közben egyetemista lett, hogy jönne velünk, öregasszonyokkal - kacag Magdika. Mindig vidám, öt unokájáért él leginkább.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Mondom, gazdálkodót keresnék, ha már falun járunk, s karon ragad. Horváth Lászlóékhoz vezet el, a 26 éves fiatalember ugyan nem hivatalos gazda, mezőgazdasági technikusként a martonvásári kutatóban dolgozik. Otthon azonban mindenféle állata van, mert szereti őket. Négy tehén, két kecske, két borjú, mangalicadisznók malacaikkal és fehér sertések szaporulatukkal. A teheneket nem fejik, azt már nem győznék, ha otthonra kell egy-két liter tej, akkor kézzel megvámolják a jószágokat. A göndörszőrű mangalicák képeskönyvbe illők, a kecskék szelídek, elvárják a simogatást. Fekete, fehér nyulak sorakoznak a ketrecekben, az egyik fekete be sincs csukva, kijár. Nem megy el, itt a haszonállatok inkább valóban háziállatok, s ezért le sem vágják őket, pedig László hentes is. Az ifjabb Horváthot édesapja segíti (és nem fordítva), megérti fia vonzódását az ősöktől magával hozott paraszti életforma iránt, noha egy generációt ugrott a genetikus emlékezés. Hátul hintó áll, a küllők cserélendők, szuvasak. László végigsimítja tekintetével a régi járművet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!