Hírek

2006.11.13. 03:29

Az adomány hagyománya

Kisfalud - Egy budapesti, sikeres program mintájára a régióban is megszervezték nemrég az első adományszervezési workshopot. Jólesően meglepően élénk érdeklődés kísérte.

Kovalcsik Katalin

- Nagyon jó volt hallani így, összefoglalva a teendőket, pedig az, aki már próbált ilyesmivel foglalkozni, nagyjából érzi, hogyan is fogjon hozzá - így foglalta össze a hallottak Tóth Andrásné Martonvásárról. - Nálunk, a Martonvásári Nyár Kulturális Egyesületről, a Százszorszép Alapítványról - még mondhatnék néhányat - beszélek, nincs főállású vezető, ügyvitel- és adományszervező. Amikor ilyen stratégiaszerűen kapunk információt, akkor úgy érzem, elaludt az adományszervezés, elindultunk a pályázatok irányába. Most, hogy ezek a lehetőségek csökkennek, ismét előtérbe kell helyeznünk az előbbieket.

Hogyan építsük fel az adományszevezési startégiát? Ez fontos kérdés minden civil szervezet számára, amely élni akar a szűkös lehetőséggel.

- Számomra meglepő volt, a táblázat, amelyben be kellett jelölni, melyik szempontokat használtuk eddig - Janó Andorné, a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi Egyesület vezetője és társai ösztönösen cselekedtek. - A kérdés az volt, honnan kapjuk a támogatottságot? Állami, önkormányzati forrásból, pályázati pénzből, van-e önerőnk, utalnak-e az egy százalékból, valamint a szolgáltatásainkból is jut-e valami a működésre. A Vigyázó kéznél a szolgáltatásokért nem kapunk egyetlen fillért sem. Vannak olyan civilek, akiknek élnek külföldi kapcsolataik. Mi egy külföldi multicég alapítványán keresztül kapunk egy bizonyos összeget. Nagy hiba volt, hogy két nagy akciónkra országos pályázatból reméltünk pénzt, mert forráshiány miatt nem kapunk egyetlen fillért sem. Azért is jöttem, hogy valami új dolgot ellessek.

- Itt kaptunk új információkat - folytatta Tóthné Márti. - Eddig úgy indultunk el adományt szervezni - kérni, kuncsorogni, sokan sokféleképp nevezik -, hogy volt egy program, amelyhez segítséget kértünk. Tudtuk, hogy mit akarunk, mennyi hiányzik hozzá, hogy megvalósuljon. Van egy címlistám, kapcsolatrendszerem. Abban a körben, ahol hiteles vagyok, oda el tudok menni.

- Az lenne a jó, ha az adományokat folyamatossá lehetne tenni, nem egy-egy alkalomra kellene kérni. Az is szóba került, mit jelent a nagyobb adomány? Ez attól is függ ki, mire kéri.

- Mi, martonvásáriak kicsik vagyunk, nekünk a rendszeresen érkező, mondjuk 200 ezer forint is jelentős segítség. Amire mi tervezhetünk, az a tagdíj, az egy százalék és ha pályázunk - valamint ha nyerünk -, akkor a pályázati pénz, de ez nagyon eseti. Valamint ne hagyjuk ki a tagság jóindulatát sem, mert sokszor az az érzésem, hogy azért fizetünk tagdíjat, hogy a közösségért dolgozhassunk.

- Nekünk a vagyonunk a kapcsolatrendszerünk - vette vissza a szót Janóné Ildikó. - A miénk sem nagy egyesület, nálunk nincs háttér, hiszen állami gondozott gyerekeket próbálunk segíteni. Hozzátenném, hogy valahogy külön kellene választani az igazi civil szervezeteket, a közalapítványokat, az alapítványokat. Ha tíz önkormányzati vezető alapít civil szervezetet, az egészen más dolog, mintha tíz abszolút civil ember fog össze. Más a kapcsolati tőkéjük. Számomra nehéz a kuncsorgás, többször nekifogtunk. A hitelesség a fontos, ha látják az adományozók, hogy valóban arra fordítjuk a segítségüket, amire kértük, kapunk.

- Egy magyar és két osztrák szervezet foglalkozik itthon adományszervezéssel. Azt hiszem ez egyelőre nem nekünk szól - mondja Márti. - Ez már kemény lobbi.

- Viszont vannak olyan technikák is, amelyektől én idegenkedek. Például odamegy hozzád az utcán valaki, aláírat egy ívet, hogy egyetértesz egy bizonyos céllal, támogatod, a következő lépés, hogy megadod a bankszámlaszámod és arról havonta egyszer át kell küldeni valamekkora összeget. Sosem adnám meg a bankszámlaszámomat ilyen célra, szerintem itt a visszaélés veszélye hatalmas.

Az adományozók között vannak bizalmatlanok, ajándékot adnak, a nevüket nem.

- Ez is változó - mondja Márti. - Egyesek szándékosan titkolják kilétüket, de van olyan rétege is az adakozóknak -általában a nagyobb cégek -, akik kifejezetten kérik, tüntessük fel a kiadványon, a rendezvénynél a nevüket.

- A gyerekeinket kétszer is el tudtuk vinni Görögországba, a támogató cég például kérte, szerepeltessük őket név szerint, ahol lehet - mondja Ildikó. - Viszont vannak, akik nem kérnek az ilyenfajta nyilvánosságból.

Más gondokkal küzdenek az egészen frissen alakult szervezetek, egyesületek, ők kezdetben, ismeretlenül nem is igen álmodhatnak pályáztatásról. Bizakodó a még bejegyzés alatt álló Három Láng Alapítvány egyik alapítója, Csepi Ildikó, aki ismerőseivel, barátaival a testi, lelki, szellemi harmónia elérését és megőrzését tűzte ki célul az alapítványi munkán keresztül. Ők egyelőre az információszerzés fázisában vannak.

- Így még nem alakult ki, ki is foglalkozna adományszerzéssel, pályázatírással. De az biztos, hogy ezt profin kell csinálni.

Ildikó szavait látszik megerősíteni a Békéscsabáról érkezett Török János. A gazdaságilag amúgy is jelentős hátránnyal küzdő régióban tíz évig tulajdonképpen vegetált a szervezetük, az 1990 óta működő Városi Nagycsaládosok Egyesülete. Kiugrást számukra a Nemzeti Civil Alap pályázatainak megjelenése hozott. Török János is hangsúlyozza: náluk fontos lenne, hogy hamarosan egy professzionális kolléga foglalkozzon ezzel a nagyon fontos területtel. Az ehhez szükséges tudás megszerzésében lesz segítségükre az egynapos tréning szakmai hátterét is biztosító A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány. Sátor Balázs ügyvezető igazgató szerint adományszervezés terén Kelet-Európában nem állunk rosszul, mert több eszközt felhasználunk a szomszédainkhoz képest, de Nyugat-Európához viszonyítva gyalázatosan lemaradtunk.

- Magyarországon például elenyésző a nyugaton oly népszerű tévés adományszerző akciók száma. Mi azt tudjuk vállalni, hogy idehozzuk azokat a szakembereket, akik képesek felfrissíteni ezt az egyébként Magyarországon is jelen lévő tudást. Nem kampányokat akarunk csinálni siíjért, hanem ha adnak egy ötletet, megkeressük hozzá a felhasználható szaktudást - mondja az ügyvezető.

Alapítványuk még most decemberben elindítja az első honi adományszervezési képzést. Mint a szervezet vezetője mondja, ez drága program lesz, sajnálatosan nagy a bekerülési költség, de bizton állíthatja, hogy akik elvégzik, hitelesen, felkészülten, professzionálisan képesek majd ezt a fajta munkát ellátni bármilyen méretű, létszámú, tevékenységű szervezetnél. Ennek bizonyítékát abban is látja, hogy a képzés nem csak papíralapú tudást ad, a résztvevőknek keményen meg kell küzdeniük a technikák elsajátításáért, elég korán kiküldik őket a szervezeti életbe és ott, a gyakorlatban kell megpróbálniuk magukat. Sátor Balázs szerint éppen azért volt e terület eddig némileg frusztrált, mert képzés híján sokan nem jól csinálták a dolgukat, válogatás nélkül keresték meg a cégeket, vállalatokat adományszerzési céllal - ez el is ijesztette valamennyire az ágazatot.

Mészöly Barbara is egy nemrég alakult alapíványtól, az Alkonyattól pirkadatig-tól érkezett a workshopra. Az élet kezdetén álló kisgyermekeknek és az elmúláshoz már közelebb álló idősebb generációnak szerveznek különböző programokat, elsőként egy családi napközibe vágtak bele. Bár vannak segítői, eszközöket tagi vagyonból szereztek be, illetve adtak össze, Barbara egyelőre egyszemélyben adminisztrátor, munkaügyes és leendő pályázatíró.

- Optimista vagyok, bár jómagam most kezdem kitanulni e szakmát - mondja az eredetileg pedagógus fiatalasszony. - Addig önerőből működünk a céljaink megvalósításáért.

A beszélgetések során kiderül, hogy a szép számú érdeklődőt vonzó workshopot szervező Székesfehérvári Nagycsaládosok Egyesülete is igencsak érintett a témában. Farnady Judit elnök mesélte, hogy éppen nemrégiben kezdték kiépíteni saját adományszerzési adatbázisukat, máris több ezer névvel. Ők az adományszervezésnek - mint hiányterületnek - a fejlesztését is célul tűzték ki.

Fotó: Kovalcsik Katalin

Az egydélelőttös rendezvényen, a kisfaludi közösségi házban szakmai előadásokon kaphattak praktikus ismereteket az ország minden részéből érkezett egyesületi, alapítványi, más civil szervezeti képviselők.

- Nagyon jó volt hallani így, összefoglalva a teendőket, pedig az, aki már próbált ilyesmivel foglalkozni, nagyjából érzi, hogyan is fogjon hozzá - így foglalta össze a hallottak Tóth Andrásné Martonvásárról. - Nálunk, a Martonvásári Nyár Kulturális Egyesületről, a Százszorszép Alapítványról - még mondhatnék néhányat - beszélek, nincs főállású vezető, ügyvitel- és adományszervező. Amikor ilyen stratégiaszerűen kapunk információt, akkor úgy érzem, elaludt az adományszervezés, elindultunk a pályázatok irányába. Most, hogy ezek a lehetőségek csökkennek, ismét előtérbe kell helyeznünk az előbbieket.

Hogyan építsük fel az adományszevezési startégiát? Ez fontos kérdés minden civil szervezet számára, amely élni akar a szűkös lehetőséggel.

- Számomra meglepő volt, a táblázat, amelyben be kellett jelölni, melyik szempontokat használtuk eddig - Janó Andorné, a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi Egyesület vezetője és társai ösztönösen cselekedtek. - A kérdés az volt, honnan kapjuk a támogatottságot? Állami, önkormányzati forrásból, pályázati pénzből, van-e önerőnk, utalnak-e az egy százalékból, valamint a szolgáltatásainkból is jut-e valami a működésre. A Vigyázó kéznél a szolgáltatásokért nem kapunk egyetlen fillért sem. Vannak olyan civilek, akiknek élnek külföldi kapcsolataik. Mi egy külföldi multicég alapítványán keresztül kapunk egy bizonyos összeget. Nagy hiba volt, hogy két nagy akciónkra országos pályázatból reméltünk pénzt, mert forráshiány miatt nem kapunk egyetlen fillért sem. Azért is jöttem, hogy valami új dolgot ellessek.

- Itt kaptunk új információkat - folytatta Tóthné Márti. - Eddig úgy indultunk el adományt szervezni - kérni, kuncsorogni, sokan sokféleképp nevezik -, hogy volt egy program, amelyhez segítséget kértünk. Tudtuk, hogy mit akarunk, mennyi hiányzik hozzá, hogy megvalósuljon. Van egy címlistám, kapcsolatrendszerem. Abban a körben, ahol hiteles vagyok, oda el tudok menni.

- Az lenne a jó, ha az adományokat folyamatossá lehetne tenni, nem egy-egy alkalomra kellene kérni. Az is szóba került, mit jelent a nagyobb adomány? Ez attól is függ ki, mire kéri.

- Mi, martonvásáriak kicsik vagyunk, nekünk a rendszeresen érkező, mondjuk 200 ezer forint is jelentős segítség. Amire mi tervezhetünk, az a tagdíj, az egy százalék és ha pályázunk - valamint ha nyerünk -, akkor a pályázati pénz, de ez nagyon eseti. Valamint ne hagyjuk ki a tagság jóindulatát sem, mert sokszor az az érzésem, hogy azért fizetünk tagdíjat, hogy a közösségért dolgozhassunk.

- Nekünk a vagyonunk a kapcsolatrendszerünk - vette vissza a szót Janóné Ildikó. - A miénk sem nagy egyesület, nálunk nincs háttér, hiszen állami gondozott gyerekeket próbálunk segíteni. Hozzátenném, hogy valahogy külön kellene választani az igazi civil szervezeteket, a közalapítványokat, az alapítványokat. Ha tíz önkormányzati vezető alapít civil szervezetet, az egészen más dolog, mintha tíz abszolút civil ember fog össze. Más a kapcsolati tőkéjük. Számomra nehéz a kuncsorgás, többször nekifogtunk. A hitelesség a fontos, ha látják az adományozók, hogy valóban arra fordítjuk a segítségüket, amire kértük, kapunk.

- Egy magyar és két osztrák szervezet foglalkozik itthon adományszervezéssel. Azt hiszem ez egyelőre nem nekünk szól - mondja Márti. - Ez már kemény lobbi.

- Viszont vannak olyan technikák is, amelyektől én idegenkedek. Például odamegy hozzád az utcán valaki, aláírat egy ívet, hogy egyetértesz egy bizonyos céllal, támogatod, a következő lépés, hogy megadod a bankszámlaszámod és arról havonta egyszer át kell küldeni valamekkora összeget. Sosem adnám meg a bankszámlaszámomat ilyen célra, szerintem itt a visszaélés veszélye hatalmas.

Az adományozók között vannak bizalmatlanok, ajándékot adnak, a nevüket nem.

- Ez is változó - mondja Márti. - Egyesek szándékosan titkolják kilétüket, de van olyan rétege is az adakozóknak -általában a nagyobb cégek -, akik kifejezetten kérik, tüntessük fel a kiadványon, a rendezvénynél a nevüket.

- A gyerekeinket kétszer is el tudtuk vinni Görögországba, a támogató cég például kérte, szerepeltessük őket név szerint, ahol lehet - mondja Ildikó. - Viszont vannak, akik nem kérnek az ilyenfajta nyilvánosságból.

Más gondokkal küzdenek az egészen frissen alakult szervezetek, egyesületek, ők kezdetben, ismeretlenül nem is igen álmodhatnak pályáztatásról. Bizakodó a még bejegyzés alatt álló Három Láng Alapítvány egyik alapítója, Csepi Ildikó, aki ismerőseivel, barátaival a testi, lelki, szellemi harmónia elérését és megőrzését tűzte ki célul az alapítványi munkán keresztül. Ők egyelőre az információszerzés fázisában vannak.

- Így még nem alakult ki, ki is foglalkozna adományszerzéssel, pályázatírással. De az biztos, hogy ezt profin kell csinálni.

Ildikó szavait látszik megerősíteni a Békéscsabáról érkezett Török János. A gazdaságilag amúgy is jelentős hátránnyal küzdő régióban tíz évig tulajdonképpen vegetált a szervezetük, az 1990 óta működő Városi Nagycsaládosok Egyesülete. Kiugrást számukra a Nemzeti Civil Alap pályázatainak megjelenése hozott. Török János is hangsúlyozza: náluk fontos lenne, hogy hamarosan egy professzionális kolléga foglalkozzon ezzel a nagyon fontos területtel. Az ehhez szükséges tudás megszerzésében lesz segítségükre az egynapos tréning szakmai hátterét is biztosító A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány. Sátor Balázs ügyvezető igazgató szerint adományszervezés terén Kelet-Európában nem állunk rosszul, mert több eszközt felhasználunk a szomszédainkhoz képest, de Nyugat-Európához viszonyítva gyalázatosan lemaradtunk.

- Magyarországon például elenyésző a nyugaton oly népszerű tévés adományszerző akciók száma. Mi azt tudjuk vállalni, hogy idehozzuk azokat a szakembereket, akik képesek felfrissíteni ezt az egyébként Magyarországon is jelen lévő tudást. Nem kampányokat akarunk csinálni sikerdíjért, hanem ha adnak egy ötletet, megkeressük hozzá a felhasználható szaktudást - mondja az ügyvezető.

Alapítványuk még most decemberben elindítja az első honi adományszervezési képzést. Mint a szervezet vezetője mondja, ez drága program lesz, sajnálatosan nagy a bekerülési költség, de bizton állíthatja, hogy akik elvégzik, hitelesen, felkészülten, professzionálisan képesek majd ezt a fajta munkát ellátni bármilyen méretű, létszámú, tevékenységű szervezetnél. Ennek bizonyítékát abban is látja, hogy a képzés nem csak papíralapú tudást ad, a résztvevőknek keményen meg kell küzdeniük a technikák elsajátításáért, elég korán kiküldik őket a szervezeti életbe és ott, a gyakorlatban kell megpróbálniuk magukat. Sátor Balázs szerint éppen azért volt e terület eddig némileg frusztrált, mert képzés híján sokan nem jól csinálták a dolgukat, válogatás nélkül keresték meg a cégeket, vállalatokat adományszerzési céllal - ez el is ijesztette valamennyire az ágazatot.

Mészöly Barbara is egy nemrég alakult alapíványtól, az Alkonyattól pirkadatig-tól érkezett a workshopra. Az élet kezdetén álló kisgyermekeknek és az elmúláshoz már közelebb álló idősebb generációnak szerveznek különböző programokat, elsőként egy családi napközibe vágtak bele. Bár vannak segítői, eszközöket tagi vagyonból szereztek be, illetve adtak össze, Barbara egyelőre egyszemélyben adminisztrátor, munkaügyes és leendő pályázatíró.

- Optimista vagyok, bár jómagam most kezdem kitanulni e szakmát - mondja az eredetileg pedagógus fiatalasszony. - Addig önerőből működünk a céljaink megvalósításáért.

A beszélgetések során kiderül, hogy a szép számú érdeklődőt vonzó workshopot szervező Székesfehérvári Nagycsaládosok Egyesülete is igencsak érintett a témában. Farnady Judit elnök mesélte, hogy éppen nemrégiben kezdték kiépíteni saját adományszerzési adatbázisukat, máris több ezer névvel. Ők az adományszervezésnek - mint hiányterületnek - a fejlesztését is célul tűzték ki.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!