Zoli atya, a sportos pap, aki lovagol a szavakon és úszik a boldogságban

Példaképééről, a legsportosabb pápáról, II. János Pálról (s persze az evangéliumról és egy kicsit a vendégül hívott paptársáról, Orsós Zoltánról is), jött előadást tartani Székesfehérvárra, a Szent István Művelődési Ház meghívására Lendvai Zoltán János, közismert titulusa szerint a rédicsi gördeszkás pap. A világháló-szerte e néven elhíresült zalai plébános a szinte megtelt Szent István teremben nem is teketóriázott sokat, a bemutatkozást követően rögtön négykerekű deszkájára pattant és reverendáját felfogva bemutatta az egyházi kurázsit. A gyerekek, fiatalok által csak Zoli atyázott egyházfi persze nem feltétlenül lenne olyan szuggesztív egyéniség pusztán a gördeszkája miatt, ha mellette nem olyan megnyerő, humoros és mellette végtelenül szerény személyiség, mint amilyen. Deszkás tudománya előtt pedig még az ifjak is kalapot emelhetnének.

Zoli atya amikor csak lehet, begördül a fiatalok közé. Járt már egyébként Fehérváron többször, a Szent Imre Általános Iskola imanapjaira hívták meg. Amikor csak tud, eleget tesz a felkéréseknek, de szigorúan hobbiból, médiaszereplései és előadásai nem mehetnek a munka rovására, hangsúlyozza. Ő maga egyébként mindig sportolt, a deszkázással pedig még az esztergomi Ferences Gimnáziumban kötött jó barátságot.

Az országban több gördeszkapálya létesítése, vagy átadása fűződik már a nevéhez, a munkája pedig egy tucat zalai kistelepüléshez, 1800 lélekhez köti a rédicsi gördeszkás papot, Lendvai Zoltán János atyát Fotó: Molnár Artúr

- Éppen ma van (tegnap, pénteken a szerk.) a kaposvári gördeszkapálya avatása, sajnos nem tudok ott lenni, de mindig szívesen megyek ilyen alkalmakra, mert ezeken is beszélhetek az evangéliumról a serdülőknek. Tudja, nagyon jó dolog, mikor az először kissé elutasító, teletetovált srácok elkezdnek kérdezgetni, hogy tényleg van-e Isten, hogy én miért akartam pap lenni... El tud indulni egy fajta párbeszéd, amelynek aztán igen mély hatása van ezekre a fiatalokra. Mindig a játékosság a fontos, mert a játék a legszuperebb pedagógiai eszköz, s nem mellesleg igencsak jó hatású a serdülőknél, pedig ők olyanok, mintha Duracel-elem lenne bennük.

A kérdésre, hogy milyen eszközökhöz folyamodna a lassan legendássá váló gördeszkája nélkül, Zoli atya csak mosolyog:

- Nem a gördeszka a fontos, az csak egy eszköz. II. János Pál pápa túrázott a fiatalokkal, vagy síelt velük, más kerékpározik és kérdezze csak meg az idősebbeket, sokan elmesélik, hogy a falujukban a papjuk mennyit focizott együtt a helybéli gyerekekkel... Szeritnem minden pap csodabogár. Ha elmegy az ember a plébánosához, arról biztosan kiderül, hogy jó humorú. S ha már a humornál tartunk, minden pap sportol, hiszen lovagolunk a szavakon. Néha talán elvetjük a sulykot, de nálunk még az úszás sem maradhat ki, hiszen szinte úszunk a sok munkában no, de a boldogságban is! Szóval nyugodtan leírhatja, hogy egy papnak az unatkozás kétkapura, az egyáltalán nem megfelelő sport.