Visszaszerezni, ami a miénk volt - a jobbikos politikus ígéri, kitartanak programjuk mellett

- A Jobbik ellenzékisége mit jelent az ön felfogása szerint?

- Konstruktív ellenzékiséget. Vagyis mindent megszavazunk és támogatunk, amiről úgy gondoljuk, hogy az ország, a nemzet, a magyarság érdekeit szolgálja. És keményen tiltakozunk, ha nem.

- A korábban kimondott ügyek mellett fellépnek a parlamentben is? Sokan azt jósolták, ha a Jobbik ott ül a padokban, más arcot mutat majd.

- Azt a meglepetést fogjuk okozni, hogy azt képviseljük végig, mind a négy évben, amit meghirdettünk és ami a programunkban van, és amit elmondtunk az embereknek.

- Mi a szívügye ezek közül?

- Talán nem szívügyekről beszélnék, hanem a lényegről. Arra van szükség, hogy megszerezzük saját erőforrásaink fölött a rendelkezési jogot. Meg kell kísérelni visszaszerezni a termelőeszközöket, a piacokat, azt, hogy a saját pénzünk felett rendelkezzünk. Ezt úgy hívjuk, nemzeti önrendelkezés. Ez a legfontosabb, mert összefoglalja a nagy egészet, amit akarunk.

- A privatizációs ügyekhez hozzá lehet még nyúlni? A rablóprivatizáció szót is használják bizonyos folyamatokra...

- Kérdés, mit ért maga rablóprivatizáción? Ez igazán a Németh-kormány idején kezdődött el, azt mondták spontán privatizációnak. Pedig jól előkészített ügyek voltak... Mélyen az értékén alul eladtunk mindent a külföldieknek arra való hivatkozással, hogy nekünk nincs pénzünk. Ez akkor is hazugság volt, s tulajdonképpen az elmúlt húsz év alatt végig állt ez a tétel. Ami tudja, azért is érdekes, mert ha valóban igaz lenne, hogy ebben az országban nincs pénz, akkor miként lehet az, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt húsz évben restriktív, azaz megszorító pénzpolitikát folytatott? Ez önmagában is olyan ellentmondás, ami nehezen érthető. Tehát vissza kell tudni szerezni, amit elvesztettünk.

- Mi mindent veszítettünk?

- A nemzeti vagyonunkat. Ebben benne van a Magyar Nemzeti Bank aranykészlete, s benne vannak a termelőüzemeink, amiket odadobtunk. Ezek eladásával elvesztettük a termelőeszközeinket, a termelőeszközeink eladásával pedig elvesztettük a piacainkat is. Ehhez elég volt, hogy bevonult a külföldi tőke, átvette a gazdaság, sőt, a kereskedelmi folyamatok irányítását. Ez egyrészt a belső piacok összeomlását jelentette, másik oldalról pedig a külső piacainkat veszítettük el, hiszen ha nincs mit termelnünk, akkor nem lehetnek külső piacaink sem. Ez borzasztó helyzet, s erre jön, hogy a pénzünk felett sem mi rendelkezünk. Nincs magyar bankrendszer.

- A Magyar Nemzeti Bank független. Kétségbe vonja ezt?

- Én úgy szoktam fogalmazni, független mindentől, ami magyar és ami nemzeti. Ki tudja, ki irányítja és miért? Tehát részben vissza kell foglalni a nemzeti bankot, hogy magyar jegybank legyen, legalábbis addig, amíg forint a fizetőeszköz. Helyre kell állítani a kétszintű magyar bankrendszert, amit odadobtunk prédának. De nem úgy, hogy magánbankokat hozunk létre mint a Járaiék, hanem létre kell hozni legalább két komoly állami bankot. Az egyik lenne egy általános kereskedelmi és iparbank, a másik pedig a vidék bankja. Hiszen a vidékre akarunk támaszkodni akkor, amikor fel akarjuk lendíteni a gazdaságot. És kell a vidéki bank mellé vidéki biztosítóintézet is, hiszen ezek a rablóbiztosítók nem teszik lehetővé, hogy a vidéki emberek megfelelő módon bebiztosítsák terményeiket, házaikat.

- Ön már ült...

- Ami igaz, az igaz, már ültem is...

- Nem egészen erre gondoltam, de ha már szóba hozta, elmesélné, mi történt?

- A Fővárosi Főügyészség 1971-ben izgatás és közösség megsértése miatt szigorított börtönbüntetést tartalmazó iratot nyújtott be ellenem, és emiatt tíz napig a V. kerületi rendőrkapitányságon őrizetben tartottak. Perem a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol végül pénzbírságra ítéltek.
 
- Az eredeti kérdés: ön már ült a parlament padsorában, mint a MIÉP képviselője. Mennyiben lett más a szerepe?

- A MIÉP-frakció másként működött. Kevesen voltunk, kezdettől széthúzás volt, s a főnökünk, Csurka István is cserbenhagyott bennünket. Emiatt felemásra sikerült minden, s az lett a vége, hogy a tizenegynéhány tagú frakcióból körülbelül négyen-öten dolgoztunk. Ezért alakult ki az a furcsa helyzet, hogy két regényre való hozzászólásom volt. Ez olyan leterhelés, amit ma már nem vállalnék, de egy 47 tagú frakcióban erre nincs is szükség. Elég idő marad arra, hogy valóban felkészülten tudjon szólni az ember.

- Mi lesz az, amivel a legtöbbet foglalkozik majd?

- Mivel államigazgatási gyakorlatom van, és a pénzügyminisztériumban dolgoztam röpke 18 évet, elsősorban pénzügyi kérdésekkel. Ez szorosan kapcsolódik a gazdaság egészéhez. A pénz olyan egy gazdaságban, mint az ember szervezetében a vér.
 
- Apropó pénz... Kíváncsi vagyok, mit szól ahhoz, hogy Chicagóban a holokauszt túlélői csillagászati összegre perelik a magyar vasútvállalatot?

- Nézze, azt hiszem, jobb, ha nagyon stilizált véleményt mondok. Egész egyszerűen őrültségnek, emellett hihetetlen szemtelenségnek tartom. Ezzel az erővel be lehet varrni például a magyar államot.

- Megyei képviselő, de kevesen ismerik mifelénk.

- Pedig több mint húsz éve Velencén lakom, csak az utóbbi tízben épült fel az igazi házam. Eladtam budapesti lakásomat, és ide költöztem.

- Figyelte a sukorói ügyet?

- Sőt, minden tüntetésen ott voltam. Remélem, hogy a kaszinóőrületről lemond az ország, mert nem Las Vegast akarunk, ahol az idegen mulat, a magyar pedig a szőnyeget söpri és a vécét pucolja.

- A konstruktív ellenzékiség része, hogy gátat szabnak az ilyen törekvéseknek akkor is, ha a Fidesz akarja?

- Ebben elszántak vagyunk, ha kell, az utcára megyünk. Én azt szeretném, ha természetvédelem alá kerülne a tó és a Velencei-hegység.