Végre kész a leltár! Könyv Fehérvár műemlékeiről

A szerkesztőt, Entz Gézát a könyvbemutatón arról kérdeztem, miért éppen Fehérvárról szól a sorozatindító darab, és hány év munkájának gyümölcse a kötet?

- A könyvbemutatón húsz évet emlegettek, de valójában hároméves intenzív munka eredménye a kiadvány - mondja. - Más kérdés, hogy a munka húsz évre tagolódott - ez már a magyar társadalmi, történelmi sajátosságokból adódik. Az, hogy mennyi időt kell szánni egy efféle topográfiai műre, függ a kutatási előzményektől, a szakértelemtől, de a munka biztos finanszírozásától is... Ha az erre szánt pénzek csak csurrannak-cseppennek, bizony elhúzódhat a kutatás. S hogy miért éppen Fehérvár lett az első? Indokolja ezt a város történelmi múltja, jelentősége. De szempont volt az is, hogy a műemlék jellegű területek kijelölése Fehérváron már korábban megtörtént, ennek során azonos léptékben felmérték a város központjának épületeit, a pincétől a padlásig. Lényeges előzmény Siklósi Gyula harmincéves régészeti tevékenysége is: az eredményt kéziratos formában régészeti topográfiává rendezte össze, és nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta. Így szinte minden falmaradványról meg tudjuk mondani, micsoda - legalábbis megalapozott feltételezéseink vannak az eredetéről... Egyébként is gazdag topográfiai jellegű irodalma van Fehérvárnak, erre is lehetett támaszkodni.

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

A szerkesztőt, Entz Gézát a könyvbemutatón arról kérdeztem, miért éppen Fehérvárról szól a sorozatindító darab, és hány év munkájának gyümölcse a kötet?

- A könyvbemutatón húsz évet emlegettek, de valójában hároméves intenzív munka eredménye a kiadvány - mondja. - Más kérdés, hogy a munka húsz évre tagolódott - ez már a magyar társadalmi, történelmi sajátosságokból adódik. Az, hogy mennyi időt kell szánni egy efféle topográfiai műre, függ a kutatási előzményektől, a szakértelemtől, de a munka biztos finanszírozásától is... Ha az erre szánt pénzek csak csurrannak-cseppennek, bizony elhúzódhat a kutatás. S hogy miért éppen Fehérvár lett az első? Indokolja ezt a város történelmi múltja, jelentősége. De szempont volt az is, hogy a műemlék jellegű területek kijelölése Fehérváron már korábban megtörtént, ennek során azonos léptékben felmérték a város központjának épületeit, a pincétől a padlásig. Lényeges előzmény Siklósi Gyula harmincéves régészeti tevékenysége is: az eredményt kéziratos formában régészeti topográfiává rendezte össze, és nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta. Így szinte minden falmaradványról meg tudjuk mondani, micsoda - legalábbis megalapozott feltételezéseink vannak az eredetéről... Egyébként is gazdag topográfiai jellegű irodalma van Fehérvárnak, erre is lehetett támaszkodni.

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- A könyvbemutatón húsz évet emlegettek, de valójában hároméves intenzív munka eredménye a kiadvány - mondja. - Más kérdés, hogy a munka húsz évre tagolódott - ez már a magyar társadalmi, történelmi sajátosságokból adódik. Az, hogy mennyi időt kell szánni egy efféle topográfiai műre, függ a kutatási előzményektől, a szakértelemtől, de a munka biztos finanszírozásától is... Ha az erre szánt pénzek csak csurrannak-cseppennek, bizony elhúzódhat a kutatás. S hogy miért éppen Fehérvár lett az első? Indokolja ezt a város történelmi múltja, jelentősége. De szempont volt az is, hogy a műemlék jellegű területek kijelölése Fehérváron már korábban megtörtént, ennek során azonos léptékben felmérték a város központjának épületeit, a pincétől a padlásig. Lényeges előzmény Siklósi Gyula harmincéves régészeti tevékenysége is: az eredményt kéziratos formában régészeti topográfiává rendezte össze, és nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta. Így szinte minden falmaradványról meg tudjuk mondani, micsoda - legalábbis megalapozott feltételezéseink vannak az eredetéről... Egyébként is gazdag topográfiai jellegű irodalma van Fehérvárnak, erre is lehetett támaszkodni.

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- A könyvbemutatón húsz évet emlegettek, de valójában hároméves intenzív munka eredménye a kiadvány - mondja. - Más kérdés, hogy a munka húsz évre tagolódott - ez már a magyar társadalmi, történelmi sajátosságokból adódik. Az, hogy mennyi időt kell szánni egy efféle topográfiai műre, függ a kutatási előzményektől, a szakértelemtől, de a munka biztos finanszírozásától is... Ha az erre szánt pénzek csak csurrannak-cseppennek, bizony elhúzódhat a kutatás. S hogy miért éppen Fehérvár lett az első? Indokolja ezt a város történelmi múltja, jelentősége. De szempont volt az is, hogy a műemlék jellegű területek kijelölése Fehérváron már korábban megtörtént, ennek során azonos léptékben felmérték a város központjának épületeit, a pincétől a padlásig. Lényeges előzmény Siklósi Gyula harmincéves régészeti tevékenysége is: az eredményt kéziratos formában régészeti topográfiává rendezte össze, és nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta. Így szinte minden falmaradványról meg tudjuk mondani, micsoda - legalábbis megalapozott feltételezéseink vannak az eredetéről... Egyébként is gazdag topográfiai jellegű irodalma van Fehérvárnak, erre is lehetett támaszkodni.

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

S hogy Entz Géza művészettörténész miként kezdett el műemléki topográfiával foglalkozni? Kiderül: ez a terület mindig érdekelte, de a düh is hajtotta. Rettenetesen bosszantotta, hogy épített örökségünket nem becsülik, tudatlanságból, kapzsiságból rombolnak Magyarországon... S mivel egy higgadt, józan tudós nem verheti orrba a rombolókat, a maga eszközével harcol: kutatni kezd...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- Mindig az vezérelt, hogy az adatokat összegyűjtsem, közreadjam, és felhívjam a figyelmet a megőrzésre méltó épületekre. A szemlélet megváltoztatásához, a rombolás megállításához szükség van efféle kistopográfiai sorozatra - mondja erről.

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

Márpedig ma is könnyen veszendőbe mehet örökségünk. Entz Géza sorolja is a székesfehérvári példákat a közelmúltból: a Rózsa utcában lerombolt házat vagy a lebontott vágóhidat.

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

A most elkészült kiadványt azért izgalmas böngészni a laikus városlakó számára is, mert nem kizárólag azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyeket hivatalosan műemléknek nyilvánítottak. A kötetbe bekerültek az ipartörténeti szempontból fontos épületek, de azok a modern lakóházak is, amelyek tervezőit nívódíjjal ismertek el.

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

- Ha valaki végigböngészi a szócikkeket, elolvassa az összefüggésekre rávilágító tanulmányokat, ráébred, hogy a városszerkezet alakulásának minden korban izgalmas történelmi, társadalmi okai voltak. Az épületek tükrözik az igények változását, az emberek ízlésének, életformájának átalakulását is: azaz valójában az emberekről, életformájukról vallanak. A kötet bemutatja például az ONCSA-telepi házakat, amelyek a 40-es években épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával, munkások és kistisztviselők számára. De az is kiderül a könyvet böngészve, hogy miként alakult át az Öreghegy, ahol kezdetben vincellérházak, mezőgazdasági területek voltak, majd - az igények változásával - nyaralókat kezdtek el építeni... Aztán vannak szép, megőrzendő iskolaépületek, amelyeknek a fényképe is szerepel a kiadványban: például a Széna téri iskola, amely kialakítása, külső burkolata, elhelyezkedése miatt is igazi értéket képvisel. Az ipari emlékek sorában pedig említhetném a villanytelepet . Meggyőződésem, hogy az ipari jellegű emlékeknek - ha elárvulnak - meg lehet találni az új funkcióját - mondja Entz Géza, aki elárul egy titkot is. A fehérvári műemléki topográfiába természetesen csak azok az épületek kerültek be, amelyek máig állnak, de akad egyetlen kivétel: a lebontott közvágóhíd. Entz Gézát annyira bosszantotta, hogy megsemmisítették a két világháború közti ipari építészet kiemelkedő alkotását, hogy ez esetben kivételt tett...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...

A sorozatszerkesztőt a folytatásról is faggatom. Talán Veszprém megye műemléki topográfiája lehet a következő: hiszen ott a kutatások már előrehaladtak. De emiatt Sopron is szóba kerülhet. Fontos feltétel, hogy létrejöjjön végre egy alapítvány is, amely segít megteremteni a kutatás finanszírozásának feltételeit, hogy Entz Géza végre valóban a szakmai munkára koncentrálhasson. Ha minden jól megy, két év múlva jön a folytatás. A minta már megvan, s a Fehérvárról szóló kiadványt követheti a többi...