Hétvége

2014.07.18. 18:00

Varga Máriának ítélték kollégái az egyik Vörösmarty Gyűrű díjat

Fátyolos, mély, bársonyosan simogató hangját ezer közül is megismerném. Varga Mária színművész az elmúlt évadban szerződött a Vörösmarty Színházhoz, és az évad végén elnyerte a Vörösmarty Gyűrűt, amit évente a társulat ítél oda a legméltóbbnak.

Gábor Gina

Az idén először két Vörösmarty Gyűrű díj sorsáról dönthetett a társulat: a szakmai elismeréssel egy színésznőt és egy színészt jutalmazhattak. Megváltozott a gyűrű külseje is még elegánsabb lett. Olyan, mintha a színészt eljegyezték volna a Vörösmarty Színházzal. Varga Mária őszintén meglepődött, amikor kiderült a titkos szavazás eredménye.

- Nem is sejtette, hogy ön lesz a díjazott?

- Nem is akartam elmenni az évadzáróra, mert először délután négyre tették, nekem pedig este még előadásom volt a tatabányai Jászai Mari Játékszínben. A győri színházzal vendégszerepeltem ott, Örkény Tótékjával: Tótnét játszottam. De aztán telefonáltak Fehérvárról, amikor én nem voltam otthon. A férjemnek mondták: az évadzárót átteszik háromra, és neki elárulták, miért. Az én uram pedig képes volt megőrizni a titkot. Mondogatta, hogy illene ott lennem az első évad végén, és azt is felajánlotta, hogy elvisz, aztán onnan megyünk Tatabányára, legalább együtt leszünk... De nem gyanakodtam.


- Mit érzett? És mit gondol, mit méltányoltak a kollégái?

- Olyan szeretetteljes öleléseket kaptam, amit csak a családja adhat az embernek. Úgy gondolom, hogy talán a munkához való hozzáállásomat ismerték el... Én igyekszem teljes alázattal dolgozni, és nagyon szeretem is azt, amit csinálok.

- Annak idején a televízió jóvoltából országos ismertségre is szert tett. A legtöbbször talán a Csiky-darab, A nagymama tévéváltozatát ismételték Dayka Margittal a főszerepben. Sokaknak feltűnt akkor egy érdekes, fiatal színésznő, aki nem tipikusan naiva... Milyen emlékeket őriz a forgatásról?

- Amikor a rendező kiválasztott, Margitka azt mondta: szeretne velem találkozni. Egy cukrászdában volt a randevú, én egy dobozos, zöldes árnyalatú orchideát vittem ajándékba. Amikor átnyújtottam, így szólt: a fehéret szeretem, de nem baj. Aztán végigmért, és azt mondta: Magas vagy, de nem számít, majd sokat fogsz térdepelni... Akkoriban a Liliomban Julikát játszottam, végzősként a főiskolai vizsgán. Margitka eljött megnézni, és annyit mondott: rendben van. Attól kezdve megenyhült, és rengeteget segített nekem a forgatáson. Margitka sokat tett azért, hogy a produkció hiteles és pontos legyen. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan nagyszerű művészekkel, játszhattam mint ő, no meg Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Kálmán György. Hihetetlen igényességet láttam tőlük: olyanok voltak, mint a jó szobrász: arra törekedtek, hogy aprólékos műgonddal alkossák meg az egész művet. Ráadásul csodálatos emberek is voltak, teli humorral, életkedvvel.

- Többször is váltott társulatot. Tudatosan kereste az új kihívásokat?

- Pályakezdőként Pesten nem kaptam ajánlatot, de több vidéki színházba hívtak. Kaposvárról ugyan nem, de én tanulni, fejlődni akartam. Felhívtam Ascher Tamást azzal, hogy szeretnék a legendás társulathoz tartozni. Azt válaszolta, szeretettel vár, de van egy művészeti tanács, amely erről dönt. Néhány nap múlva értesített: egyhangúlag megszavazták, hogy odakerüljek. Ez volt az egyetlen tudatos választás a pályámon. Később mindig elhívtak,
előbb a budapesti Radnótihoz, aztán a Madáchhoz. Olyan darabokban A hattyú, a Malom a pokolban, A tévedések vígjátéka kínáltak jelentős szerepeket, amiket nem lehetett kihagyni. Majd az Ablonczy László vezette Magyar Színházhoz kerültem: ott építettek ránk, fiatalokra. Éppen úgy, mint most itt Fehérváron, ahol igyekeznek fiatal tehetségeket foglalkoztatni. Fontosnak tartom, hogy az ifjak adjanak arculatot a színháznak, és mi, érettebb színészek segítsünk nekik ebben.

- Évekig szabadúszó volt, miért szerződött ide?

- Szikora János korábban azt mondta nekem: ha én egyszer kapok egy színházat, ott a helyed . És eljött ez az idő. Örömmel jöttem, mert tudtam, nagyszerű művészek szerződtek Fehérvárra, másrészt nagyon szeretek társulathoz tartozni.

- Kitűnő szerepeket is kapott...

- A Furcsa párt kifejezetten nekünk, színésznőknek választották, de a rendező, az asszisztens, a kellékes is nő direkt üdítő, hogy akadt két szerep fiúknak is. A fösvény előadást szerettem próbálni, látni azt, ahogy a társulat egymást segítette az előadás érdekében. A Pillangóhoz fogható kísérleti produkcióban még nem volt módom szerepelni: Horváth Csaba a mozgásszínházi elemekre építve elemelte a prózától az egész előadást. Igazi erőpróbát jelentett, de boldog voltam hogy ebben részt vehettem...

- A férje, akit kedvesen uramként emleget, szakmabeli: Horesnyi Balázs díszlettervező. Gondolom, otthon is beszélnek színházról...

- Azért ez elkerülhetetlen: 24 éve vagyunk házasok, egyet gondolunk, ő a legjobb barátom, támaszom, a mindenem. Ha valami gondom van, kételyek merülnek fel bennem a munkával kapcsolatban, ő mindig képes valamit mondani, ami továbblendít...

- Gondolom, a nyáron több ideje jut ikerfiaira is. Hogyan pihennek?

- Sokat kirándulunk, bár a fiúk már kamaszok, nem mindig tartanak velünk: Bálint és Máté inkább testvérek, hiszen kétpetéjűek, és nem egyidőben fogantak... Viszont minden évben szeptemberben, a születésnapjuk környékén elutazunk valahova. Balázs, aki a képzőművészetben jártas, megtervezi, mit kell feltétlenül megnézniük ahhoz, hogy más kultúrát is megismerjenek. Így láttuk Rómát, Párizst, Velencét, Isztambult. Sőt, Bálint tavaly azt kérte, három napra menjünk vissza még Isztambulba, mert úgy érzi, még otthagyott valamit. A fiaim kamaszok, de jó fejek: most forr ki a személyiségük. Így aztán örülök, hogy a nyáron nem dolgozom, többet lehetek velük is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!