Műfajok tengerében fürdőzhet Fehérváron Varga Lili

Az idei évad végén a hölgyek közül Varga Lili kapta meg a Vörösmarty-gyűrűt. Hosszú, hat bemutatóval, sok-sok előadással teli évad van mögötte. Találkozásunk időpontját is egy olvasópróba vége határozta meg. Szeptemberben, Horváth Csaba rendezésében mutatja be a teátrum a Chicago című musicalt. A rendező előadásait a fizikai színház eszközrendszere jellemzi.

– Nála minden mozdulatnak értelme, hangsúlya van – mondta Lili. – Nagyon várom a Chicagot is – tette hozzá izgatottan.

A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába is meghívott Halál Thébában című előadást is Horváth Csaba dirigálta. Lili ebben is szerepelt.

– Diákként én nagyon hálás lettem volna egy ilyen előadásért, mert tisztán, érthetően láttatja az Oidipusz-trilógiát. Volt egy fiú, mesélte nekem egy tanárnő, aki az előadás után azt tudakolta, mikor olvassák már el végre az eredetit – idézte föl.

S hogy Lili mire ül be, ha nem játszani megy a színházba?

– Mindenképpen megnézem az itteni előadásokat és a kollégáimat itt is és máshol is, Pesten illetve vidéken, igyekszem szélesíteni a látókörömet. Mivel kevés az időm, nem sok helyre jutok el, de voltam például Budaörsön, vagy a Stúdió K-ban, az Örkényben, a Radnótiban. Nekem Pesten könnyebb a mozgás, de végre eljutottam a győri színházba is, Berci (Bagó Bertalan) rendezésére, az Augusztus Oklahomában című előadásra – mesélte.

A szabadnapokon jó néha csak otthon maradni

Lili a társulatban azt is megértette, amit még az egyetemen nem: milyen jó a szabadnapokon néha csak otthon maradni. A családdal lenni! Takarítani! Kertészkedni!

– Imádok sütni, az egy ilyen dilim. Kikapcsolja az agyamat – mondta.

Főleg a tortákért van odáig. A társulat tagjai közül is sokakat lepett már meg jeles napokon személyre szabott tortakülönlegességekkel. Nocsak, talán ezért szavazták meg neki a Vörösmarty-gyűrűt… Kérdeztük tréfálkozva. Persze nem erről van szó.

– Biztatásként élem meg – mondta a díjra utalva. – Egymás idegrendszerével játszunk folyamatosan. Nagyon nagy bizalom, hogy a másik embernek minden időnket, energiánkat, készenlétünket – a lelkünket – odaadjuk – folytatta Lili már a társulati létezés elemzésével. Jóleső érzéssel fogadta, hogy azok az emberek, akikkel nap mint nap dolgozik, szívesen vannak vele együtt a színpadon.

Egy színésznő, több műfaj

Lili élvezi a vidéki nagyszínház azon ösztönző sajátosságát is, hogy több műfajban játszhat. Egyszerre vehet részt Az Anconai szerelmesek zenés komédiájában, A Rajongókban, A hülyéje című bohózatban vagy a Mese a látóhegyről című interaktív gyerekdarabban.

– Nagyon élveztem a gyerekekkel való találkozást. Kricsár Kamill, a darab szerzője nagyon ismeri a gyerekek lélektanát, tudja, hogy milyen humorra vevők a gyerekek – mondta. – Nagyon jólesett dolgozni a Régimódi történetben is. Fiatalként különösen szüksége van arra az embernek, hogy megtapasztalja, mennyire bír el egy előadást a hátán, hogyan tudja belülről segíteni a közös játékot – szólt egy másik fontos idei munkájáról.

Lili életében most egy-két hónapig a pihenésé lehet a főszerep. Ellágyuló hangon jelentette ki, hogy imádja a vizet. Ám sok más hazai úti célja is van.

– Régóta vágyom arra, hogy egyszer fogjam magam, beüljek egy autóba, és bejárjam az országon belül azokat a vidékeket, ahol még nem voltam – tervezett előre. Nemrég mint utas járt autóval a Balaton körül Nagyvázsonyban, Henyén…

– Badacsonyban gyerekként voltam utoljára. Jólesett csak nézni a dombokat, a látványt, s belegondolni, milyen szép helyen élünk!