Várat épített az álmaiból

A konferencia egyaránt bemutatta a betonnal kísérletező építészt, s a Bory-várat, mint magánmitológiát. De felfedezhettünk néhány kevéssé ismert Bory-szobrot - például síremléket - is. Az alkotóról tudjuk, hogy meglehetősen hiányosan dokumentálta életművét - így aztán még mindig találnak az utódok, a kutatók elfelejtett , vagy elveszettnek hitt Bory-szobrokat, emlékműveket. Más művei pedig azért nincsenek a köztudatban, mert nincsenek annyira szem előtt: ezek közé tartoznak a síremlékek. Ezeknek a magánmegrendelésre készült alkotásoknak a feltérképezése nehézségbe ütközik, azért is, mert sorsukat a temetői szokások szabályozzák...

Akadt tehát az érdeklődő közönség számára sok izgalmas adalék a Bory-életművel kapcsolatban. Ám talán az egyik legérdekesebb történetet a konferencián Demeter Zsófia történész osztotta meg velünk, amikor Bory Jenő egyik grandiózus, ám megvalósulatlan tervéről beszélt.

Az első nagy világégés előzményét - a hírhedt szarajevói merénylet dátumát - mindenki ismeri: 1914. június 28-án Gavrilo Princip Szarajevóban két pisztolylövéssel meggyilkolta a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, és feleségét, Zsófiát. Ez a merénylet szolgált ürügyként az I. világháború kitöréséhez. Ám azt, hogy ez a történelmi fordulópont miként fonódik össze Bory Jenő életével, pályafutásával, talán kevéssé köztudott. Bory Jenő ugyanis nem sokkal ez után, 1916-ban megnyerte azt a tervpályázatot, amely a merényletnek állított volna emléket. Az emlékmű elkészítése mellett a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és a Zsófia-otthon elkészítésére is megbízást kapott. Ám hiába látott hozzá a kivitelezéshez: csak az emlékmű készülhetett el, amit 1917. június 29-én avattak, majd a háború - az Osztrák-Magyar Monarchia veresége - után, 1919-ben a terület új urai ezt is lebontották...

Demeter Zsófia felidézte azt a napot, amikor nyolc terrorista várta Ferenc Ferdinándot, aki - a feszült helyzet és az előzetes figyelmeztetések ellenére - részt vett a hadgyakorlaton, és az azt követő díszünnepségen. (Nem törődött azzal, hogy a nap a szerbek számára 1389 óta gyásznap: a rigómezei csatavesztés évfordulója... ) Demeter Zsófia korabeli képekkel illusztrálta a történetet, láthattuk a merénylet áldozatait és a három merénylőt, köztük Gavrilo Principet. Az uralkodót kísérő menetoszlopot már a végzetes lövések előtt bombatámadás érte: megsérült a kíséret egyik tagja. A trónörökös folytatta útját: a városházán viszont megváltoztatta az útvonalat, úgy döntött, meglátogatja a sérült ezredest. Az autó sofőrje azonban nem tudott erről, ezért rossz helyre kanyarodott be, és amikor kénytelen volt irányt változtatni, meg kellett állnia. Ezt használta ki Gavrilo Princip, és lőtt...

A merénylet pontos részleteit Bory Jenő 1915 januárjában ismerte meg. Ekkor került - műszaki tisztként - Szarajevóba, ahol az érseki szemináriumban megmutatták neki Ferenc Ferdinánd véres ingét is, amit ereklyeként őriztek. Azt is elárulták neki: méltó emléket kívánnak állítani. A jezsuita rendfőnök, pater Puntigán biztatására Bory Jenő el is készítette a pályázatát, amelyben szobrászművészi, építészi kvalitásait egyaránt csillogtathatta. Az előadásból - no meg a korabeli fényképek segítségével - megismerhettük Bory grandiózus tervét, amelyből csak az emlékmű valósult meg... A merénylet pontos helyszínét az úttestbe süllyesztett acéllemez jelezte, ezel a felirattal: Ezen a helyen adta életét és vérét Istenért és hazáért Ferenc Ferdinánd királyi herceg és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő. A Latin-híd hídfőjénél kettős oszlopot emeltek, rajta az áldozatok bronz reliefjével, örökmécsessel és piétával. A szemközti oldalra pedig egy szép pihenőpad került, rajta a felirattal: Ülj le vándor!

Az emlékművet a világháború után lerombolták a terület új urai, csak a pad maradt meg, úgy hírlik, ma is áll...

Ám a terv legfontosabb része - a Ferenc Ferdinánd-emléktemlom és a Zsófia-otthon - soha nem valósult meg... Csak a tervek, makettek sejtetik Bory nagyszabású álmait.

Demeter Zsófia az előadást azzal zárta: talán e megvalósulatlan álomnak köszönheti Fehérvár a Bory-várat... Hiszen Szarajevóból kielégítetlen alkotói vágyakkal tért haza a szobrász-építész. Nagy tervét nem válthatta valóra - másba fogott. Szőlőjében kezdte építeni, szobraival benépesíteni a várat, amely azóta is Fehérvár látványossága. Talán így van, talán nem...

Smohay András művészettörténész arra vállalkozott, hogy Bory Jenőnek az egyházművészetben elfoglalt helyét megrajzolja, és egyházi megrendeléseiről minél teljesebb képet adjon.

A művészeti közélet Bory idejében is csatazajoktól volt hangos. Elkeseredett háború dúlt, életre-halálra marakodtak művészek, műértők, újságírók és a nagyközönség. Az alkotók fölényesen lenézték az értelmetlen tömeget, a tömeg pedig mulatott a művészek hóbortosságán. Minden művészeti háborúnak egy alapoka van, az a kérdés, lehetséges-é egy új művészeti stílus? - idézte az előadó Fieber Henriket (1873-1920), a művészettörténész papot, akit az is izgatott, hogy alkalmas-e az új stílus az egyház szolgálatára. Ugyanis a 19. század elejére a társadalmi, politikai változások miatt az egyház elvesztette Európában egyeduralkodó művészeti megrendelő szerepét. Élesen elkülönült egymástól az egyházi és a világi művészet. A vallásos művészet alkotásai egyaránt tartozhatnak a világi és egyházi művészet körébe, miként a Bory-művek is, amelyeket sajátos vallásos hangulat, pátosz jellemez. Életművében vannak világi és egyházi megrendelésekre készült vallásos tematikájú művek, egyházi megrendelésre készített nem vallásos alkotások: emlékművek, síremlékek, portrék, érmek, és szakrális, liturgikus funkciójú alkotások.

A fiatal művészettörténész beszélt az építészként induló Bory első fehérvári egyházi megrendeléséről, a Jézus Szíve-templomról, amelynek építésében Bilkei Ferenc plébánosnak, a Fejérmegyei Napló főszerkesztőjének is fontos szerep jutott. Később, a Püspök-kút munkálatai kapcsán személyes hangon írt művészbarátjáról. Elsőrendű férjként és családapaként emlegette, házasságukat pedig példásnak és szerencsésnek tartotta. Két finom, magasra törő lélek, vagy két pálma egymás mellett? Két rózsa egy ágon? Két galamb egy fészekben? - sorolta kérdéseit.

A Ferenc Ferdinánd-fogadalmi templom kudarca miatt építészettel már csak magánvárával kapcsolatban foglalkozott. Fehérváron kívül több mint tíz várostól, köztük Budapesttől és kisebb településtől, például Rácalmástól kapott egyházi megrendeléseket, főleg Mária és a szentek megjelenítését kérték tőle. Dániel prófétát ábrázoló szobra a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban látható. Kevésbé ismert Krencz Ignác kanonoknak, a papnevelő rektorának emléktáblája, amely a Szeminárium folyosóján kapott helyet, ebben a műfajban az egyik legjobb Bory-alkotás.

A 20. századi magyar egyházművészeti irányzatok közül leginkább a Fieber Henrik képviselte szecessziós, szimbolista irányvonallal mutatható ki laza kapcsolat Bory Jenő életművében, hangsúlyozta az előadó, aki egy Fieber-idézettel zárta mondandóját: "Most az egyházi szobrászat ezen három irányba halad; vagy az antik formaszépség kereteiben mozog, vagy a tiroli gyáriparnak szerez nagy forgalmat, vagy végül az antik klasszikus formákat francia eleganciával, kecsességgel, könnyedséggel és némi naturalizmussal szövi át."

Az első nagy világégés előzményét - a hírhedt szarajevói merénylet dátumát - mindenki ismeri: 1914. június 28-án Gavrilo Princip Szarajevóban két pisztolylövéssel meggyilkolta a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, és feleségét, Zsófiát. Ez a merénylet szolgált ürügyként az I. világháború kitöréséhez. Ám azt, hogy ez a történelmi fordulópont miként fonódik össze Bory Jenő életével, pályafutásával, talán kevéssé köztudott. Bory Jenő ugyanis nem sokkal ez után, 1916-ban megnyerte azt a tervpályázatot, amely a merényletnek állított volna emléket. Az emlékmű elkészítése mellett a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és a Zsófia-otthon elkészítésére is megbízást kapott. Ám hiába látott hozzá a kivitelezéshez: csak az emlékmű készülhetett el, amit 1917. június 29-én avattak, majd a háború - az Osztrák-Magyar Monarchia veresége - után, 1919-ben a terület új urai ezt is lebontották...

Demeter Zsófia felidézte azt a napot, amikor nyolc terrorista várta Ferenc Ferdinándot, aki - a feszült helyzet és az előzetes figyelmeztetések ellenére - részt vett a hadgyakorlaton, és az azt követő díszünnepségen. (Nem törődött azzal, hogy a nap a szerbek számára 1389 óta gyásznap: a rigómezei csatavesztés évfordulója... ) Demeter Zsófia korabeli képekkel illusztrálta a történetet, láthattuk a merénylet áldozatait és a három merénylőt, köztük Gavrilo Principet. Az uralkodót kísérő menetoszlopot már a végzetes lövések előtt bombatámadás érte: megsérült a kíséret egyik tagja. A trónörökös folytatta útját: a városházán viszont megváltoztatta az útvonalat, úgy döntött, meglátogatja a sérült ezredest. Az autó sofőrje azonban nem tudott erről, ezért rossz helyre kanyarodott be, és amikor kénytelen volt irányt változtatni, meg kellett állnia. Ezt használta ki Gavrilo Princip, és lőtt...

A merénylet pontos részleteit Bory Jenő 1915 januárjában ismerte meg. Ekkor került - műszaki tisztként - Szarajevóba, ahol az érseki szemináriumban megmutatták neki Ferenc Ferdinánd véres ingét is, amit ereklyeként őriztek. Azt is elárulták neki: méltó emléket kívánnak állítani. A jezsuita rendfőnök, pater Puntigán biztatására Bory Jenő el is készítette a pályázatát, amelyben szobrászművészi, építészi kvalitásait egyaránt csillogtathatta. Az előadásból - no meg a korabeli fényképek segítségével - megismerhettük Bory grandiózus tervét, amelyből csak az emlékmű valósult meg... A merénylet pontos helyszínét az úttestbe süllyesztett acéllemez jelezte, ezel a felirattal: Ezen a helyen adta életét és vérét Istenért és hazáért Ferenc Ferdinánd királyi herceg és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő. A Latin-híd hídfőjénél kettős oszlopot emeltek, rajta az áldozatok bronz reliefjével, örökmécsessel és piétával. A szemközti oldalra pedig egy szép pihenőpad került, rajta a felirattal: Ülj le vándor!

Az emlékművet a világháború után lerombolták a terület új urai, csak a pad maradt meg, úgy hírlik, ma is áll...

Ám a terv legfontosabb része - a Ferenc Ferdinánd-emléktemlom és a Zsófia-otthon - soha nem valósult meg... Csak a tervek, makettek sejtetik Bory nagyszabású álmait.

Demeter Zsófia az előadást azzal zárta: talán e megvalósulatlan álomnak köszönheti Fehérvár a Bory-várat... Hiszen Szarajevóból kielégítetlen alkotói vágyakkal tért haza a szobrász-építész. Nagy tervét nem válthatta valóra - másba fogott. Szőlőjében kezdte építeni, szobraival benépesíteni a várat, amely azóta is Fehérvár látványossága. Talán így van, talán nem...

Smohay András művészettörténész arra vállalkozott, hogy Bory Jenőnek az egyházművészetben elfoglalt helyét megrajzolja, és egyházi megrendeléseiről minél teljesebb képet adjon.

A művészeti közélet Bory idejében is csatazajoktól volt hangos. Elkeseredett háború dúlt, életre-halálra marakodtak művészek, műértők, újságírók és a nagyközönség. Az alkotók fölényesen lenézték az értelmetlen tömeget, a tömeg pedig mulatott a művészek hóbortosságán. Minden művészeti háborúnak egy alapoka van, az a kérdés, lehetséges-é egy új művészeti stílus? - idézte az előadó Fieber Henriket (1873-1920), a művészettörténész papot, akit az is izgatott, hogy alkalmas-e az új stílus az egyház szolgálatára. Ugyanis a 19. század elejére a társadalmi, politikai változások miatt az egyház elvesztette Európában egyeduralkodó művészeti megrendelő szerepét. Élesen elkülönült egymástól az egyházi és a világi művészet. A vallásos művészet alkotásai egyaránt tartozhatnak a világi és egyházi művészet körébe, miként a Bory-művek is, amelyeket sajátos vallásos hangulat, pátosz jellemez. Életművében vannak világi és egyházi megrendelésekre készült vallásos tematikájú művek, egyházi megrendelésre készített nem vallásos alkotások: emlékművek, síremlékek, portrék, érmek, és szakrális, liturgikus funkciójú alkotások.

A fiatal művészettörténész beszélt az építészként induló Bory első fehérvári egyházi megrendeléséről, a Jézus Szíve-templomról, amelynek építésében Bilkei Ferenc plébánosnak, a Fejérmegyei Napló főszerkesztőjének is fontos szerep jutott. Később, a Püspök-kút munkálatai kapcsán személyes hangon írt művészbarátjáról. Elsőrendű férjként és családapaként emlegette, házasságukat pedig példásnak és szerencsésnek tartotta. Két finom, magasra törő lélek, vagy két pálma egymás mellett? Két rózsa egy ágon? Két galamb egy fészekben? - sorolta kérdéseit.

A Ferenc Ferdinánd-fogadalmi templom kudarca miatt építészettel már csak magánvárával kapcsolatban foglalkozott. Fehérváron kívül több mint tíz várostól, köztük Budapesttől és kisebb településtől, például Rácalmástól kapott egyházi megrendeléseket, főleg Mária és a szentek megjelenítését kérték tőle. Dániel prófétát ábrázoló szobra a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban látható. Kevésbé ismert Krencz Ignác kanonoknak, a papnevelő rektorának emléktáblája, amely a Szeminárium folyosóján kapott helyet, ebben a műfajban az egyik legjobb Bory-alkotás.

A 20. századi magyar egyházművészeti irányzatok közül leginkább a Fieber Henrik képviselte szecessziós, szimbolista irányvonallal mutatható ki laza kapcsolat Bory Jenő életművében, hangsúlyozta az előadó, aki egy Fieber-idézettel zárta mondandóját: "Most az egyházi szobrászat ezen három irányba halad; vagy az antik formaszépség kereteiben mozog, vagy a tiroli gyáriparnak szerez nagy forgalmat, vagy végül az antik klasszikus formákat francia eleganciával, kecsességgel, könnyedséggel és némi naturalizmussal szövi át."

Az első nagy világégés előzményét - a hírhedt szarajevói merénylet dátumát - mindenki ismeri: 1914. június 28-án Gavrilo Princip Szarajevóban két pisztolylövéssel meggyilkolta a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, és feleségét, Zsófiát. Ez a merénylet szolgált ürügyként az I. világháború kitöréséhez. Ám azt, hogy ez a történelmi fordulópont miként fonódik össze Bory Jenő életével, pályafutásával, talán kevéssé köztudott. Bory Jenő ugyanis nem sokkal ez után, 1916-ban megnyerte azt a tervpályázatot, amely a merényletnek állított volna emléket. Az emlékmű elkészítése mellett a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és a Zsófia-otthon elkészítésére is megbízást kapott. Ám hiába látott hozzá a kivitelezéshez: csak az emlékmű készülhetett el, amit 1917. június 29-én avattak, majd a háború - az Osztrák-Magyar Monarchia veresége - után, 1919-ben a terület új urai ezt is lebontották...

Demeter Zsófia felidézte azt a napot, amikor nyolc terrorista várta Ferenc Ferdinándot, aki - a feszült helyzet és az előzetes figyelmeztetések ellenére - részt vett a hadgyakorlaton, és az azt követő díszünnepségen. (Nem törődött azzal, hogy a nap a szerbek számára 1389 óta gyásznap: a rig